A Nosema ceranae eddig nem volt széleskörben ismert a méhészek között, inkább csak a Nosema apis. Így a korai tünetei sem igen ismertek, amelyek eleve nem feltűnőek. Július végén, vagy augusztus elején amikor még hatékonyan lehetne ellene tenni, így az elmarad. A tünetek ekkor még a következők, a fiasítás aránytalanul több a népességhez képest, a fertőzés miatt rövidebb a méhek élettartama. A kaptárak előtt lehetnek mászkáló méhek, de jellemzően kezeléskor a kereteken is nyugtalanok a méhek. Ekkor még szó sincs, abnormális ürítkezésről. Viszont felületesen szemlélve a tünetek mással is könnyen magyarázhatók. A népesség csökkenés, betudható a természetes csökkenésnek, vagy a napraforgó "koptató" hatásának. A kaptár előtt elpusztult, vagy mászkáló méhek, vírus, mérgezés, tünete is lehet. A nyugtalanság is magyarázható időjárási hatással. Megjegyzem ezek egyszerre is jelenlehetnek. Kritikus elszabadulása, a családok állapotától függő, lényegében innen már minden, máskor akár lényegtelen dolgok is végzetesek lehetnek. Mivel bármi ami tovább gyengítheti a méhek immunrendszerét, vagy streszt okoz, ami szintén spóraszám emelkedéshez vezet.
Így már minden beilleszthető a képbe, az elégtelen atkairtás, vagy éppenséggel az eltúlzott, vagy helytelen időben végzett. Így ha nem is fő okként, de hozzáadódó a madarak, rágcsálók zavarása, vagy a nem megfelelő telelő élelem.
Ha megnézzük hogy milyen volt az ősz, főleg a szeptember, gyakorlatilag nyár volt. Ami kedvezett az atkának. De ezentúl hatalmas darázs invázió is volt. A 2011-es ősz is hasonló volt. A kései jó idő, miatt több hibába is belecsúszhatott a méhész. Gondolok itt elsősorban, a kései feletetésre, ami szintén a telelő méheket koptatja, itt jobb a naptárhoz tartani magunkat. Az atkairtásnál kontrollálni kell a lehullást, itt viszont nem működik a naptár módszer, folyamatos kezelés mellett is, még októberben is nagy volt az atka fertőzöttség, ha valaki szeptemberben "letudta", hogy majd később valamikor végez egy csorgatásos zárókezelést, az eső után köpönyeg.
Még kitérnék azokra a "mindíg" pergető méhélszekre, akik azzal dicskedtek szeptember végén, sőt október elején kései napraforgóról pergettek. vajon ők hogyan irtottak atkát? Közben, utólag?
Most szerintem már nem sokat lehet tenni, mint becsukni az elcsendesedett kaptárak kijáróit. Aztán gondolkodni azon hogy a magas atkafertőzöttség, vagy a ceranae, vagy ezek ketten együtt, a méhész segítségével fektették kétvállra a méheket.
Abban is igazat kell hogy adjak Attilának, hogy a java még hátra lehet. A tavasz sem sok jót igér az ilyen állományok maradékának sem.