Llousicide!
Bocsánat, egy apró kötőszócska , az IS kimaradt!
Ezt minden alkalommal elfelejtem.
3 szaktanácsadó IS benne van a döntéshozatalban ÍGY már mindjárt nagyobb súllyal tudják saját pozíciójukat, és saját fizetésüket is védeni, befolyásolni.
Ne haragudj, átgondoltam a dolgot.
Sokkal rosszabb a helyzet ÍGY.
Az biztos, hogy a szövegértelmezéssel igencsak problémáid vannak, ezt más is észrevette már.
Az idéző jelek közé tett ("főnöküket") szóból, hogy mit hoztál össze, szövegértelmezési problémára utal.
Ennek van egy szakkifejezése, diszlexia!
Ebben a korban nem igen tudnak rajta segíteni.
Nagyernyei Attila
Kedves Attila!
Be kell valljam, örök hálára köteleztél ezzel a "diagnózissal"! Mérhetetlenül megkönnyebbültem, mikor ráébresztettél, mi is lehet a probléma velem. Gyorsan rá is kerestem, tényleg akkora-e a baj, mint írod, s valóban esélytelen-e a gyógyulásom.
Ráébredtem, Isten őrizz, hogy meggyógyuljak, hiszen a diszlexia nem halálos betegség:
"A diszlexiások gyakran multidimenzionálisan, azaz minden érzéküket használva gondolkodnak, az átlagnál kreatívabbak, kíváncsibbak, strukturáltabb a gondolkodásuk, gazdagabb a fantáziájuk, fejlettebb a vizuális érzékük, hiszen szavak helyett képekben gondolkodnak.
A fenti tulajdonságok ismeretében nem meglepő, hogy sok diszlexiásból lesz később művész. Ronald D. Davis amerikai szerző The Gift of Dyslexia (A diszlexia ajándéka) című könyvének tanúsága szerint e képességzavar nehezítette többek közt Beethoven, Yeats, Rodin, Einstein, Edison, Bell, Leonardo da Vinci, Walt Disney, Churchill, Tom Cruise, Cher, Whoopi Goldberg életét is."
Köszönöm, köszönöm, köszönöm! Tényleg diszlexiás lehetek, az előbb idézett szimptómákat mintha rólam írták volna, s ebbe a "diszlexiás Pantheonba" tartozni nem is akkora szégyen!
Most már viszont értem, miért vagy mindig ilyen elutasító velem szemben. Irigykedsz, mi? Neked ebből a betegségből nem jutott, be kell érjed a sima és egyszerű diszgráfiáddal, paranoiáddal és soha nem lehetsz már képes a multifunkcionális, strukturált gondolkodásra, fantáziád, kreativitásod, vizuális érzékelésed feltehetően továbbra is ily szegényes marad. Értem már, miért fonod be a szemöldököd, amikor kénytelen vagy szembesülni egy olyan gondolkodóval, mint én vagyok. Sajnállak ugyan, de ezen képességzavarodon és mentális problémádon meg én nem tudok segíteni. Gyógyulásodra én sem látok csipetnyi reményt sem, de legalább most már képes vagyok megérteni, mi fáj ennyire neked, ha velem levelezel.