Úgy keveritek a szart ott oda fönn, hogy tisztességes méhésznek felfordul a gyomra tőle. Ilyen még a mesébe sincs.
Én azt mondom, egy ilyet egyesületet meg kell szüntetni.
Zoli!
Az egy kérdés, hogy ki és hogyan keveri a fekáliát, s az is személyes ügy, hogy ezt gyomorforgatónak találja-e valaki.
Az viszont nagyon gyenge megközelítés, hogy "az ilyen egyesületet meg kell szüntetni". Miért kéne? Eszerint nem vagy tisztában az "Egyesület" lényegével. Az egyesület a tagok önkéntes, közös célok megvalósítására létrehozott civil szerveződése, melyet nem szüntethet meg, csak kizárólag a tagság, amennyiben a közös cél valamilyen okból okafogyottá válna. "Felülről" sem létrehozni, sem megszüntetni ma már nem lehet.
Ha egyes tagok, csoportok nem érzik sajátjuknak a létrehozást generáló szándékot, szándékokat, azok a tagok, csoportok kiválhatnak az egyesületből, és saját érdekeik, ambícióik, céljaik nyomán hozhatnak létre másik egyesületet is. Az egyesület addig marad egyesület, amíg tagjai konszenzusban képesek maradni. Ha a konszenzus megszűnik, akkor az egyesületet nem tartja többé össze a közös cél, szándék, a kohézió megszűnésével óhatatlan a szétesés.
Természetesen a közös cél megmaradása, további fennállása esetén is következhet be szakadás, amennyiben e célok elérésének útját tekintve nincs konszenzus. Szakadhat akkor is az egyesület, ha az ügyvivői testületen belül szűnik meg a konszenzus, s a személyes ambíciókat képtelenek alárendelni a közös céloknak, demokratikus úton nem képesek a közös cél érdekében az együttműködésre. Ezt az időszakot éli most a mi egyesületünk is, a tagság választásával szemben a teljes hegemónia elérésére törekszik az egyik csoport, a másik pedig igyekszik ellenállni az "abszolút monarchiának". Az egyesületet összekovácsoló cél nem szűnt ugyan meg, de sem az elérési út tekintetében nincs egyetértés, sem a személyes ambíciók közösségi célok alá rendelése nem valósult meg. Megy tehát a "húzd meg-ereszd meg". Majd letisztul ez is idővel, mert az egyesület így nem működhet hosszú távon. Arra nem számíthatunk, hogy a tagság oldja meg e kérdést, láthatóan a tagság túlnyomó részének vagy nincs, vagy más a felismert érdeke, mint a "vezetés" egy részének. Többek között azzal sincs tisztában a tisztelt tagság, hogy az egyesület "vezetése" maga a tagság, illetve az általa választott küldöttek, s az általuk vezetett egyesület ügyeit intézi az ügyvivői testület. Ha tisztában lenne ezzel, akkor már szétrúgta volna a hatalmi huzavonát játszó klikkeket, mint tyúk a töreket, s azokat bízta volna meg az "ügyvivéssel", akik képesek és hajlandók egy irányba, az általa kijelölt jó irányba húzni a szekeret. No, de nincs tisztában az érdekeivel sem, bár a legutóbbi választáson már érezhető jelei voltak, hogy mindent nem lehet ledugni a küldöttek torkán.
Persze érthető a többféle vélemény, megközelítés is, hiszen 13000 tag érdekeit tekintve képtelenség a teljes azonosulás, a legfontosabb célok tekintetében azonban elengedhetetlen. Az a kérdés csak, hogy ez milyen mélységig valósulhat meg. Soha nem lesz 13000 tagnak minden érdeke azonos. Járható útnak az látszik, ha a területi, helyi egyesületek nagyobb önállóságot élveznek, s az országos szervezet amolyan "ernyő" szerepet tölt be. Ha a jelen egyesület képtelen erre a szerepre, akkor úgyis megszűnik. Már többször megpendítettem, hogy a támogatások folyósításának koordinálását olyan közfeladatot ellátó szervezetre kellene bízni, mint a NAK, az egyesület pedig keresse és találja meg a saját "arcát", működjék olyan civil szervezetként, amelybe nem a támogatások révén "verik be" a tagságot, hanem mint valódi érdekközösség, tagságának érdekeit képviselje. Akiknek szívügye és érdeke az egyesületi életben való részvétel, az támogatások nélkül is tagja marad az OMME-nek, aki nem találja meg benne a közös célt, az meg nyugodtan lépjen ki. Tisztában vagyok azzal is, hogy mindennek ára van, jó és hasznos munkát pedig csak azoktól lehet elvárni, akik képesek ilyen munkára és a versenyszférában elérhető jövedelemmel is rendelkeznek. Tőlük lehet csak számon kérni a munkát. Rühellem, amikor elhangzik, hogy egy vezetőségi tag vagy az elnök túlfizetett. A nyavalyát az, tudomásul kéne venni, hogy mogyoróért csak majmot lehet kapni! Csodálkoztam, amikor az újonnan megválasztott ügyvivői testület tagjai aláírták az anyagi felelősségvállalási nyilatkozatokat, miközben még a melegvízre való jövedelmet sem biztosítjuk számukra, s a gazdasági döntésekre is korlátozott a befolyásuk... A nem "megélhetési", egykori egyesületi vezetőket pedig lehet támadni, de a lóláb itt is kilóg: jogerős bírósági ítélet híján csak a tagság dönthet a pozícióban-tartásukról vagy menesztésükről, ergo folyamatos nyomás alatt kell tartani őket, hátha maguktól is hajlandók lemondani... Na, ez a gyomorforgató eljárás, de ezért nem az egyesületet kell feloszlatni. Ha egy vezető visszaélt a lehetőségeivel, akkor nem zsarolni kell, hanem a vizsgálatot követően bíróságra kell vinni az ügyét, ha meg nem sáros, békén kell hagyni. Maszatolni, sejtelmeskedni, prejudikálni, igaztalanul mocskolni fölösleges, s a közösségi portálokon ezt permanensen folytatni csak egy olyan következmények nélküli országban lehet, mint a miénk. Természetesen ehhez szükséges a megtámadottak mulyasága is, aki nem képes önmagát megvédeni, az kénytelen elviselni, ha permanensen mocskolják.
Ezért ne akard még megszüntetni, szétrúgni az egyesületet. Lehet, hogy a mostani erjedés szerencsésen lezajlik, s a most még trutyinak látszó cefre kierjedve, letisztulva nemes itallá érik. Ha meg nem, a buggyant cefrét később is ráér a tagság kiönteni...