Ha a meleg talaj hiánya megszakítja a láncot, akkor nem okozhat gondot. A kifejlett előbb-utóbb elpusztul, a tovább szaporodás megszakad. Csak a kifejlett bogár ismételt behurcolásával jelenik meg. Azonban: ha a kifejlett kaptárbogár egy olyan időszakot át tud ölelni a méhcsaládban, amikor a lárvának hideg a talaj, akkor a lánc nem szakad meg, hiszen az arra alkalmas időben (tavasszal, nyáron) a hidegebb égövön is képes lehet kifejlődni a talajban.Ellene az elvi támadáspontot én abban látom, amikor a repülni nem képes lárva elhagyja a kaptárt. Ha ekkor az útjába egy olyan akadályt helyezünk, akár sima vizes, akár vegyszeres gátat, melyet a méh át tud repülni, de a mászó lárva belepusztul, akkor a lánc megszakítható lenne.
A legnagyobb bajt én abban látom, hogy Kanada Ausztráliából kapta a kis kaptárbogarat. Tudomásom szerint Ausztrália az egyetlen földrész, ahol nincs atka. Tehát amelyik földrészen adott esetben egy multirezisztens atka miatt kipusztulna a méhállomány, azt a kis kaptárbogár miatt nem lehetne feltölteni atkamentes ausztrál méhekkel. Szükség lenne világviszonylatban legalább egy olyan kellően nagy izolált szigetre, de inkább kontinensre, mely mindkét parazitától mentes lenne. Ehelyett a tendencia inkább az, hogy az említett paraziták mindinkább elterjednek valamennyi kontinensen. Előbb utóbb az atka is bekerül Ausztráliába.