István!
Melyikből vettél?
Milyen állapotban vannak?
Tényleg érdekel,mert nagyon sokan
fitymálták a laminált farostos kaptárjainkat.
Akkor számunkra ez nagyon jó megodás volt.
Az NB15-öst pergetés után egyedül lehetett vinni,
olyan könnyű volt.
A munkabérek kicsik voltak még 2002-ben is,amikor
a NB15-nél sokkal bonyolultabb hunorokat készítettük.
Érdekes,hogy ma kb tízszer annyit fizetünk munkatársainknak,
mint a hunorok gyártásakor.
Szerintem az NB15-ös ma is megérné gyártani olyan
formában,módon mint 20 évvel ezelőtt csináltuk,azért mert
annyira egyszerű.
A két rövid oldal egy-egy farost lemez egy 4x1.7-es fával,
a teteje és az alja egy-egy farost lemez 6-6 db 2x2.5-ös fával.
A hosszú oldal volt a kaptár lelke.
A két farost közt 2.5x1.7 cm-es párnafák voltak és hungarocell.
Ezen ültek a keretek egy sínen(vastelepeken turkált pántolóból)
a felső részére egy komolyabb deszka 15x2.5 cm-es adta meg a menekülőtér
magasságát és a kaptár merevségét.
Azért lettek jók ezek a kaptárak mert kb 15 cm-enként nagyfejű
palaszeggel lett megfogatva a farost,olyan módon hogy a szög feje a faroston
kívül volt,a szög vége át lett ütve a párnafán és el lett hajtva,úgy ,hogy a szög
fejét ne húzza be a farostba,úgy,hogy ne ne sértse meg a laminált festett oldalt.
Teleléskor két,párnafás,hungarocelles vakkeret volt a takarás,amit a
leesett,hulladék fából és farostból lett elkészítve.
Télen-nyáron szellőztetni kellett mert annyira zárt a farost,
és a méhek befülledtek volna.
A méhek szerették a kaptárt,nem mellesleg én is.
Csányi Antal