Iridó!
A te hozzászólásaiddal még nagyobb baj van, mert nem az apró részletekben, hanem alapszemléletükben súlyosan hibásak. Ahogy a kétségtelent megkérdőjelezted a neonikotinoidok esetében, az például teljességgel elfogadhatatlan.
Olyan értelmiségi aki ad magára, az hajlandó és képes tanulni a legegyszerűbb embertől is. Nyilvánvaló méhész tapasztalat van évek óta a neonikotinoidok káros hatásáról. Nyilvánvaló ismeretek vannak arról, hogy a multinacionális cégek hogyan korrumpálják a médiát, a hatóságot és az államhatalmat. Te mit képviseltél ebben a helyzetben sokáig?
Visszatérek a kristálycukor kérdésére.
A kristálycukor egy gyári terméktípus kereskedelmi neve, nem pedig kémiai név. A kristálycukor szó jelöl egy kristályos halmazállapotú háztartásban alkalmazott édesítőszert, de ez a szó nem határozza meg annak a kémiai összetételét. A kereskedelmi forgalomban számos ehhez hasonló pontatlan tartalmú megnevezést használunk.
Hogy mennyire hülyeség az, hogy a kristálycukrok mennyi fruktózt tartalmaznak, azt ne velem beszéld meg, hanem a cukrászokkal, gyártókkal, és a laborokkal. Biztos nem neked fognak hinni, hanem a saját tapasztalataiknak, a saját mérési adataiknak.
Kijavítsam a te írásodban levő szakmai hibákat?
A kristálycukor csak a te feltételezésed szerint azonos a kristályosított szacharózzal, ami egy diszacharid (kettős cukor) és áll egy glükóz és egy fruktóz részből. Azért nem írom, hogy molekulából, mert esetünkben maga a szacharóz a molekula. Ezt a szacharóz molekulát hasítja ketté az amiláz nevű enzimünk és akkor már két különálló molekulaként jelenik meg a szánkban és érezzük az édes ízt a cukor, méz, csoki, és egyéb édesség fogyasztása során.
Ha a kristálycukor nem feltétlenül azonos a kristályosított szacharózzal, akkor bizony bármilyen kristályosítható cukormolekula előfordulhat a kereskedelmi kristálycukorban. Vagyis lehet benne akár kevesebb fruktóz is.