Azt tudjuk, hogy időjárásba vagy egyáltalán, vagy csak minimálisan lehet beavatkozni.
Így is van ez rendjén, mert akkor fegyver lenne belőle.
A haragosaink folyton jégesőt zúdítanának egy másra.
Az idei év mégiscsak különlegesnek mondható, amolyan "tele vagyunk vele".
A tavasz (nem is volt) minősíthetetlen.
A mostani változékony, szeles idő meg talán a tengeren nyaraló vitorlásoknak kedvez.
Egyszer meleg rekord, egyszer hideg rekord, egyszer felhőszakadás, máskor aszály.
Egyszer semmi harmat, ma meg látom még a leheletemet is.
A tegnapi szél különösen kiakasztó volt.
Egész nap méhészkedtem, de sokszor néztem fel, mikor dőlnek ki a száz év körüli fák.
Nincs elég bajunk a napraforgó kiakasztó vegyszerezésével, még ez a szélvihar is tépázza a méheinket.
Próbáltak szegények a földközelben, bokrok között szélárnyékban repülni, de ez sokszor reménytelen volt.
Minden tiszteletet megérdemelnek!
Nekünk ezt azzal kell megköszönnünk, hogy ne herdáljuk el a begyűjtött kincsüket.
Nagyernyei Attila