http://nkmeheszegyesulet.hu/hir/a-mehek ... gmpZokOCBI
Mivel nem lehet megnyitni!
A méhek telelése nyitott kaptárakban
Elhatároztam, hogy egy különleges módon figyelem és ismerem meg, elemzem a méhcsaládok helyzetét, de egyben megvizsgálom azt is, milyen hibákat követünk el a méhcsaládok betelelésénél. Emellett szerettem volna megbizonyosodni arról, hogy milyen hatással van az alacsony hőmérséklet az anya petézésének megindulására, azaz hogy a méhcsaládok különböző módon: az aljdeszka, a menekülőtér különböző variálásával, valamint a fiókokon lévő nyílásokkal történő „hűtésével” tudjuk-e befolyásolni az anya ezen tevékenységét.
2015-2020: „mini projekt”
Az ötletet még 2014-ben találtam ki. Pontosan tudtam, mit akarok, és mit tehetek. Tekintettel arra, hogy ez az év hordás szempontjából nagyon rossz volt, a kísérletet 2015 késő őszén tudtam csak elkezdeni. Úgy terveztem, hogy 2020 tavaszáig tart, vagy akár tovább is, amíg nem leszek egészen biztos a kapott eredményekben. Miután kitaláltam a kísérletet, belekezdtem egy hosszú távú munkába.
Először is arra gondoltam, hogy a kísérleti méhcsaládokkal „csak magamnak dolgozom”, de miután megbizonyosodott, hogy a kísérlet sikeres, lassan kezdtem megmutatni a környékbeli méhésztársaimnak, valamivel később pedig bemutattam a SPOS (szerb méhész szövetség-ford.) honlapján, a fórumokon „Méheseim” témában „Petrović méhei” címmel. Ennek gyorsan híre ment egyéb portálokon is, és ilyen módon az információ bekerült a méhész közéletbe. Gyorsan következtek az első meghívások a TV műsorokba és előadásokra.
E fél évtizedes kísérleti munkának lassan beérik a termése. Ez egy 5 évig tartó „mini projekt”-nek lett kitalálva, amelybe LR típusú kaptárban 30 méhcsalád „vett részt”. Kezdetben úgy gondoltam, hogy egy méhcsalád lesz a referencia, a többi pedig a „teszt” család, tudtam, hogy néhány családot fel kell áldozni az eredmények eléréséért is.
Az első évben egy, a második évben három, a harmadik évben hat, a negyedik - jelenlegi - évben tíz családot figyeltem meg. Már az első évben sok kérdésre választ kaptam. Mégis, a soron következő évek hoztak több érdekes eredményt. Viszont sok kérdésre a tudománynak kell választ adni.
Első év. 2015 augusztusában, a napraforgóméz kipörgetése után, kiválasztottam egy nagyon erős családot a későbbi teszthez. December elején, amikor ezt a családot át akartam rakni az ún. „falak nélküli kaptárba”, észrevettem azt, valószínű a figyelmetlenségem miatt, hogy a család korábbi ellenőrzésekor megöltem az anyát, és ezt a családot már nem tudtam, mint „teszt családot” alkalmazni. Így egy másikat választottam a jobbak közül.
Kettő régi LR fiókon lyukfűrésszel maximális nagyságú nyílásokat készítettem. A méhcsaládokat átraktam az ún. oldalak nélküli kaptárba. Ezen az első télen (az első 180 napban) a család valamennyi téli viszonynak ki volt téve: eső, hó, szél, alacsony nappali és éjszakai hőmérséklet, madarak, rablás stb. A méhcsaládot megtartani nyílt körülmények között, azaz minden védelem nélkül a tél folyamán, igazi kihívás volt, de valójában a cél az volt, hogy fenntartsuk és megmaradjon mint méhcsalád, ami mindenképpen nehéz feladat, de nem lehetetlen (1.kép)
Az első télen az anya egy ilyen „falak nélküli kaptárban” már extrém alacsony hőmérsékletnél – minden téli nehézségeknek kitéve - elkezdte a petézést. Január elsején a kinti hőmérséklet -12 oC volt. Korán reggel a méhek nagyon zajosak, szó szerint nyugtalanok voltak és hat keretet foglaltak el. Egész nap fagy volt, és 16 óra körül megfigyeltem, hogy a méhek erősen fürtbe húzódtak, a szélső négy léputcát foglalták el. Amikor egybegyűltek, elhallgattak és nem voltak már nem zajongtak. Az első szép nap, amikor a megfigyelt családot meg lehetett nézni, január 11-e volt. Az ellenőrzéssel megállapítottam, hogy kettő kereten van még frissen lezárt fiasítás is. Ez, a január 11-től lezárt fiasítás egyértelműen és kétség nélkül mutatja, hogy ezt valójában a leghidegebb éjszakákon petézte az anya, amikor a hőmérséklet akár – 15 oC-ig is csökkenhetett. Ezen a télen négy alkalommal volt lehetőség a méhcsalád ellenőrzésére. Nem tudni, hogy az ellenőrzések során melyik volt a legérdekesebb, mert mindegyiket nagy hideg előzte meg. Minden ellenőrzés során pontosan vezettem a naplót. Fontos még egy részlet. Ezen az első télen, január 20-án volt a leghidegebb, - 15,5 oC, és a méhek továbbra is sűrűn a négy utcát fedték. Csak 8 nappal később, vagyis január 28-án hajtottam végre a másik ellenőrzést. Megállapítottam, hogy három kereten van fiasítás az említett hőmérsékleti viszonyok ellenére. Különösen fontos tény, hogy mindhárom kereten kezdték lefedni a sejteket, azaz a harmadik keret külső és belső oldalán is volt fedett fiasítás. Ismétlem, nyolc nappal korábban a méhek sűrűn takarták csak a négy léputcát. Azzal együtt, hogy a fiasítás fedett volt, ekkor azt is megállapítottam, hogy egy léputcában volt a méhfürtnek vastag „kérge”.
Ezek valójában meghökkentő adatok. Ez az egyetlen léputca a méhekkel (2.kép), a méhfürtnek kb. 26 mm-es kérge kell, hogy legyen az extrém hidegben. A mi időjárási körülményeinknél azért kell ez, hogy biztosítsa a megfelelő mennyiségű meleget a fiasítás gondozásához, de ne csak biztosítsa, hanem meg is tartsa egy ilyen „falak nélküli kaptárban”. Más oldalról biztosítania kell a levegő megfelelő áteresztését, mert ezeknek a méheknek lélegezniük is kell.
Második év. A második évben ugyanez a méhcsalád kicsit megváltoztatott körülmények között telelt: az oldalfalakra hálók kerültek, ami védelmet biztosított a madarak és az egerek ellen (3.kép). A korábbi évhez eltérően, ebben az évben egy lépéssel előrébb léptem.
Az előre jelzett extrém alacsony hőmérséklet előtt -, amely ezután be is következett – a fiasításos keretek közé egy üreges csövekből készült hálót raktam, ezeken voltak a szondák is elhelyezve. A rácsok feladata az volt, hogy közvetlenül a méhfürt közepéből a meleget elvezesse (4.kép). Azon a télen a kinti hőmérséklet -20 oC alá süllyedt és 50 napig tartó hideghullám volt. De ez nem tartotta vissza az anyát attól, hogy petézzen az üres sejtekbe. Ez a második tél azonkívül, hogy az extrém hideg miatt emlékezetes – ,ami 2016.december 10-től 2017. február 1-ig tartott – még a kinti és a fiasítás hőmérsékletének nagy különbsége miatt is emlékezetes. A méhek a hőmérsékletet pl. 2017. január 10-én még +40 oC-nál is magasabbra emelték, reggel 6.30-kor a kinti hőmérséklet -22 oC volt. Minden megfagyott ezen a hőmérsékleten, ezt a beépített szondák is igazolták. Említésre méltó, hogy a kinti és a fiasítás átlag hőmérséklet különbsége – kevesebb, mint 24 óra alatt 66,8 oC volt. A méhek ebben a hidegben a fészek hőmérsékletét megemelték messze a szokásostól, valószínű, hogy az elvezetett meleg mennyiségének pótlása miatt.
A bőséges adatokból még érdekes lehet: szonda készülékek lettek elhelyezve a hőmérsékletek megfigyeléséhez a hideg hullám idején a fiasítás minden léputcájában, és a különböző léputcákban különböző hőmérsékletek lettek feljegyezve, ugyanannál a családnál. Eddig erről egyetlen szakirodalomban sem olvastam.
Harmadik év. A harmadik évben hat méhcsaládot különböző helyzetek során figyeltem meg (az egyik megfigyelt család például többszörösen erősebb oxálsavas adagot kapott). Néha a hőmérsékletet a tervezettől eltérően olvastam le.
Elemeztem, mikor és miért jelentkeztek magasabb hőmérsékletek, ezt a következőképpen összegeztem: amikor a családnak valamilyen problémája van, akkor megemeli a fiasításban a hőmérsékletet. Erről különböző szerzőktől könyvekben és az interneten is más-más hőmérsékleti értékeket találtam.
A méhcsalád szállításakor is mértem a hőmérsékletet úgy, hogy a szondákat a méhcsalád fiasításában helyeztem el, a készüléket pedig a kaptár első falához erősítettem, így a hőmérséklet a szállítás alatt, és a telephelyre érkezéskor is mérhető volt (5.kép). A rajok kialakításakor és szállításakor, „pincézéskor” is többször mértem hőmérsékletet, amiket pontosan feljegyeztem.
Ezen évek alatt folyamatosan párhuzamot vontunk a megfigyelt és a szabványos, de átalakított kaptárban lévő méhcsaládok között. Állandóan történt összehasonlítás, amelyet fel is jegyeztem.
Negyedik év. A negyedik (2018/2019) évben óriási lépést tettem. Megterveztem a technikai részét, majd megrendeltem 720 mm mélységű (az LR fiók mélységének a háromszorosa) „fiókot”. Mesterséges rajokat alakítottam ki, a keretből csak a felső lécet és a 20 mm-es oldalsó elemeket használtam fel a keretek közti távolságok miatt. Az első tervem az volt, hogy a méhek a „keretet” (*) teljes mélységében kiépítik, de tekintettel arra, hogy a keretek nagyon nehezek, valamint ezek a kaptárak többnyire a napon vannak, elhatároztam, hogy készíttetek megfelelő mélységű műlépet és ezt helyezem be (6.kép).
Valamivel korábban a tervezett előtt, e rajokat már ez év augusztusában átraktam az említett fiókokba, ahol a családok, azaz a rajok most is telelnek. Náluk továbbra is folytatódik az említett paraméterek megfigyelése, és ezeknek a következő évben kellene megmutatniuk erejüket. Nekünk, méhészeknek jól ismertek a méhek természetes élőhelyei és semmi nem új, hogy a méhcsalád vagy a raj áttelel egy faágon, odúban vagy hasonlóban, de nincs „belátásunk” ebbe a rajba, csak megállapítjuk, hogy áttelelt vagy nem, amennyiben igen úgy vizuálisan megítéljük az „erejüket”.
Itt teszteltük az ilyen rajokat, kihasználva a lehetőséget, mint egy könyvben kaptárak lapozgatásával, így van pontos belátásunk, mikor petézik az anya, mekkora területet petézett be, milyen külső hőmérsékletnél stb. (7.kép). Ami a legfontosabb: hogy mi, a méhcsalád különböző módon történő hűtésével, tudjuk- e az anya petézését befolyásolni?
Egészen véletlenül már az első tél megadta a választ sok kérdésre, amelyeket magamnak feltettem. Minden évben újabb információkhoz jutottam, ami kiegészítette a kísérletet, tartalmasabbá tette, és elvezetett oda, hogy maximálisan kihasználjam a kreativitásomat, kitaláljam a következő évre a méhcsaládok megfigyelésének új módjait, mint ahogy mondják: a tudomány prizmáján keresztül.
A termodinamika technikai rendszer nagy lehetőségeinek, mint a nyomás, térfogat, hőmérséklet, majd az entalpia és az entrópia, mint jelenség megléte, szinte azonos és átvetítődik a méhcsalád hőszabályozására.
Lehet e megfelelő következtetést levonni?
Még korai a végleges következtetés. Nagy a valószínűsége, hogy ezzel a kis tanulmánnyal megszüntethető az eddigi rosszhiszemű tévedés a gyakorlati méhészkedésben és minden iránymutatás, ugyanis teljesen értelmetlen télen a kijáró megnyitásával, illetve más lehetőségekkel, a méhcsalád lehűtésével nem vagyunk hatással a petézés megindulására.
A lényeg az, hogy már sok éven át tapasztalati úton egzakt és kiegészítő adatokhoz jutottunk, ami a világon régóta leginkább a tudományban ismert, de nem a gyakorlati méhészek nagy többsége előtt. A kísérlet rendkívüli lehetőségeket adott a hosszútávú szorgalmas és alapos kutatásokhoz, de én nem tartok ebbe az irányba, szeretnék megmaradni a gyakorlati méhészkedés területén.
Zoran Petrović cikke a szerb méhészújság 2019.februári számában jelent meg.
Fordította: Kővágó Károly
Létrehozva: 2020-01-28
Utoljára módosítva: 2020-01-28
1.kép.jpg2.kép.jpg
3.kép.jpg4.kép.jpg
5.kép.jpg6.kép.jpg
7.kép.jpg8.kép.jpg
AktuálisRólunkKapcsolatOldaltérkép
© 2013-2021 Nagykanizsa és Környéke Méhészegyesület
No comment!