A csatolt fotón szerepel az a mézüzemi gépsor, ami áll 1 méztartályból, amibe a vízzel duplájára hígított kezeletlen méz van, két ioncserélő gyantával feltöltött tartály, amibe felülről megy be a méz, alul pedig kijön a "méz"-nek nevezett édesipari termék, ami egy másik tartályban gyűlik. Üzemi hőmérséklet 40 C fok +/- 5 C fok.
A "méz"-nek nevezett édesipari termék 60 % vizet tartalmaz, ezért azt evaporátor nevű és a képen nem látható eszközön kell keresztülengedni, amiben -6 bar vákuum van és 45 C fok hőmérséklet. Nehogy azt higgyétek, hogy csak a víz távozik az eljárás során, hanem az összes könnyen illó aroma jellegű anyag.
A gyantakezelés, ahogy már leírtam és a fotón is mutattam, kiveszi a méz színét, tehát valószínűleg a flavonoidokat is eltünteti a mézből. Vagyis ami ennek a két "tisztítási" lépcsőnek a végén a kiinduló mézből megmarad, az már valóban csak és kizárólag édesipari terméknek nevezhető, de méznek semmiképpen sem. És még arról nem is beszélgettünk, hogy vajon 40 C fokos hőmérsékleten a műgyanta alkotóelemeiből (benzolszármazékok) mennyi kerül bele a mézbe.
Ezeket az információkat kb 7 nap alatt egyedül össze tudtam szedni. Ha erre a teljesítményre eddig az EU egyetlen méhészegyesülete se volt képes, akkor azt kell mondanom, hogy vagy töketlen és tudatlan társaság a vezetésük, vagy velejéig korrupt aljas gazemberek gyülekezete.
De teljesen mindegy, mert mind a két eshetőség esetén szélnek kell őket ereszteni. Ebben a tekintetben a nagy francia Etyienünk sem kivétel, Ő se különb a többinél. Bross nem hivatkozzon nagy nevekre ebben a témában, hanem dolgozzon meg a pénzéért és a tekintélyéért.
A kínai mézet ki lehet nyomni az EU piacáról, ha AKARJUK. Csak egy a baj, hogy a méhészegyesületek vezetőinek ahhoz nem talpakat kéne nyalni, hanem jó szándékkal és tudással érdeket kell védeni, nemcsak hordószónoklattal szépeket dumálni mindenféle paradigmaváltásról, miközben zajlik a régi hatalommal való kiegyezés és restauráció.