Nyáron a korlátozott anyákat leváltják. Ahogy Anti is írja az atkaprobléma oka az, hogy egy méhészetben mindig van fiasító család. Ha van fiasítás, akkor bölcsőhúzás is lehetséges, melyből ki is kelhet az anya. Viszont ha a fiasítás el van távolítva az anya korlátozásával egy időben, akkor a leváltás elvileg nem lehetséges. Én azonban mondok mást a korlátozással szemben. Ahogy Anti, úgy én is a családtúrós fajtához tartozom. Én abból indultam ki, hogy a szakaszos kezelés helyett folyamatosan ható szert télen beadva elvileg ki lehetne irtani az atkát abban a 9 napban, amikor a fiast elvettük. Ez azonban egy papírlapos módszer esetében csak akkor működik, ha van néhány 20 fok feletti nap ebben az időben. Valószínűleg ekkor van olyan mozgás, hogy szétteríti a hatóanyagot a családban. Nem tudom, hogy a csorgatás által bevitt hatóanyag terítése mennyire hőmérsékletfüggő. Feltételezem, hogy egy 2-3 naponta elvégzett csorgatás jobb hatásfokú lehet a tartós hordozónál. Ha az oxálsav nem lassú, hanem tartós hatású, akkor az szintén megoldás lehet. Azonban nem biztos, hogy az a megoldás kulcsa, hogy egy 90 százalék hatékonyságú szert ebben a fiasmentes időben minél többször adjunk, bár egészen biztosan nagyon sok méhcsaládnál lehetne atkamentes helyzetet előállítani. Az a teória, hogy egy kellően hosszú fiasmentes időben az atka az élete végéhez ér, szerintem hibás elképzelés. Én szintén azt tapasztaltam, hogy a napforduló után beindulnak az anyák. Az öreg atkák ennek a fiasításnak a kikelése után pusztulnak el, mely a higiénikus aljon szépen nyomon követhető. Tehát az atka legalább annyi ideig él, amíg nem hoz létre szaporulatot. A pete lerakása rövidíti meg végzetesen az élethosszát. Ebből az következik, hogy a köztes időben kezelni kell, de nem biztos, hogy állományszinten ez elegendő is ahhoz, hogy minden család atkamentes legyen. Akkor viszont, ha másodszor is elvesszük a fiasítást, a kört mintegy be tudjuk zárni. Hiszen azok az atkák melyek a gyógyszer elől hosszú ideig el tudtak bújni, azok előjönnek a fiasítás hívó szavára (illat, feromon), és vagy az ilyenkor is adott szer pusztítja el, vagy majd a zárt fias eltávolításával emeljük ki a családból. A dolognak csak elvi jelentősége van, hiszen csak nagyon kevés méhcsaládot lehet ilyen módon mentessé tenni, és az újrafertőződés valószínűsége nagyon nagy. Nekem azért volt olyan méhcsaládom, amelyik éveken át meg tudta tartani a mentességét efféle hókusz-pókusz nélkül is, de érdekes módon ezeket csak azért tartottam meg, mert nem tapasztaltam náluk atkahullást, de gyengeségük folytán termelésre alkalmatlanok voltak.