Sziasztok!
Ma ismét kaptam egy megrázó telefont. 3 db 48 családos konténeres méhésznek, már csak 1 konténerében vannak méhei.
Mi történhetett? Ezt elemeztem a méhésztárssal órákon keresztül. Sok dolog felmerül ilyenkor, különösen azért mert az a két konténer, ahol csak maroknyi méhek vannak, nem egy telephelyen áll a harmadikkal.
Elmondása szerint mindegyiket egyszerre, egy időben kezelte. Na ebben volt minden. Az oxálsavas csorgatástól, a tak-tikos, majd Mitacos füstölésen keresztül minden. Itt látszik igazolódni az az állításom, hogy mindenki másként csinálja, mert nem kapnak a méhészek szakmai iránymutatást.
" Azt mondta a Robi, hogy ez Tu-Ti módszer,olyan mint a piros Ász. Mindent visz."
Most meg 40 méhcsaládot vásárolt Robi is az egyik konténerébe, hogy a moly ne egye meg a kereteket.
Akikről írok, mind nagy méhész múlttal rendelkező, sokuk méhész dinasztiából valók.
Akkor mi van a kezdőkkel, néhány éve méhészkedőkkel? Nekem ez a nagy csend soha nem tetszett.
Többször írtam már, ha arra a kérdésre, hogy milyenek a méheid méhésztárs a válasz így kezdődik...
"Hááát.." Akkor ott bizony baj van.
Az atka elleni küzdelem az idén sok méhésznek nem sikerült. Ismét lemegy a viasz ára, a méhcsaládoké pedig az egekbe szökik. Teljesen át kell alakítani a méhtartásunk technológiáját, különösen az atkairtást.
Új, hatékony szerek kellenek, de most az OMME az alapszabályt nyüstöli, a közhasznúságunkat elvesztettük, üveg nincs, a honlap ciki.
Van gondjuk nem mondom. Kelle olyan markáns vezetői gárda, amely olyan mint a gyorsnaszád.
Azonnal reagál, megoldást ad a kihívásokra. (Mondjuk terepjárót már vettek.)
Most kezdenek foglalkozni az atka kérdéssel amikor már ekkora baj van.
Végül is megtettek mindent, mondják ők.
Vigyázzatok sok az atka!
Késő bánat.
Nagyernyei Attila