Pink Panther!
Ettől óvjon meg minket a sors, a belógatós Perizintől. Néhány év alatt kialakul a rezisztencia, és nem marad semmi. Az amitráz óriási tanulsága is az, hogy az ilyen belógatós szereknél olyan kicsi a hatóanyagszint a méheken, hogy az idézi elő a hozzászokást. Bár ha a szerbek ezt is behozták, akkor már teljesen mindegy. Ők megkapják a mi amitráz rezisztens atkáinkat (most még nincs erről szó, csak mérsékelt érzékenységről), mi visszakapjuk a kumafosz rezisztenseket, a fluvanilát rezisztensek eleve adottak. Persze néhány évig lehet majd még réseket találni, de a végeredmény a három szerre történő teljes rezisztencia lesz. Ezért nem lett volna szabad az elmúlt 15 évben fluvanilátot használni, hanem most elővenni. Most azt amitrázt kellene elfelejteni. Régen volt fluvanilát (tartós hordozó) plusz amitráz (zárókezelés) páros. Átjött az amitráz a tartós oldalra a záróra a Perizin. Az első páros működött 5 évig, a második 15-20 évig. A harmadik kumafosz tartós plusz oxálsav záró szintén max. öt évig fog működni (lásd Amerika). Illetve volt két másik alternatíva is: amitráz tartós, amitráz záró, és az amitráz szakaszoltan tartós (füstölés), és más valamilyen, vagy ugyanúgy amitráz záró. Marad a hangyasav tartós, oxálsav záró kezelés. Csak azt nem tudom, hogy ez fog-e biztosítani olyan alacsony atkaszámot, amely mellett ilyen méhsűrűség tartható. Az utolsó szalmaszálunk a Perizin, amelyik egy záróként ezt biztosítani tudná. Oxálsav szakaszoltan tartós (szublimáció) plusz oxálsav zárót lehet, hogy a méhek nem bírják ki. El fogunk veszni. (bár most látom, hogy van Apitol a szerbeknél. Azt hittem ennek beszüntették a gyártását. A képlet valószínű úgy alakul, hogy kumafosz tartós, Apitol záró. Teljesen mindegy, csak az időt húzzuk vele.)