Akkor mi van itt?
Sötétség, az van itt. Néha beleolvasok a ződbe is, hogy épp ki mit csinál atka ellen amikor azt már régen el is kellett volna felejteni, na ott még nagyobb sötétség van. Akinél ilyenkor 350 atka pottyan le, az megnézheti tavasszal a családjait, de valószínűbb hogy nem kell ott már nézegetnie semmit sem. Ezeket az atkákat nem most kell leszedni, hanem a nyáron, a nyár végén kellett volna. Kimentem szombaton a jó időben, csak azok a családok mozdultak meg amikre sütött a nap, a többi fürtben volt. Biztos élvezték volna ha nyakon öntöm őket savval.
A napi 350-es potyogás augusztusban is soknak számít, nemhogy november közepén. És ha ilyenkor ennyi pottyant, ráadásul csurgatott oxáltól ami nem éppen hatékony, akkor ha fellazulna a fürt egy nagyobb melegben, és befurettózna az illető, nem vagyok benne biztos hogy nem pottyanna-e le hozzá még vagy 600db. Tavasszal meg van 30%-os veszteség, és a méhész széttárt karokkal áll a dolog előtt.
Pedig ugye, a fő probléma, a mérgezés az az idén teljesen elmaradt a szárazság miatt, így akinek vesztesége lesz az semmire nem foghatja, kizárólag az atkára, vagyis saját magára.
Majd ha állandósul már a hideg, lehet hogy teszek be ide egy képet, annak a családomnak a tepsijéről amelyikről közel 3000db atkát szedtem le az idén. Időben, nem most! Csak azért, hogy látszódjon a morzsalékon hogy hány keretpáron telelnek. Köszönik, jól vannak, nem estek össze, de még csak gyengébbnek sem tűnnek. Talán azért nem, mert mire a telelőnépesség kialakult addigra már csak pár darab atka maradt rajtuk.
A múltkori mavrikos írásodra azért nem reagáltam, mert így kezdted, hogy nem akarsz vitát indítani, így én ezt elfogadtam, nem is vitatkoztam vele. Aki rosszul csinálja annak majd úgyis fel fog tűnni előbb vagy utóbb.