Iridó!
Pl, az oxálsav olyan alapfunkcióját támadja az atkának, amiben ha olyan lényeges genetikai módosulás következik be, aminek következtében ki tudja védeni a sav támadását, akkor elveszíti az így is csökevényes járóképességét.
Ezt ha bővebben kifejtenéd, akkor megköszönném, mert így nem értem. Miért veszíti el a járóképességét akkor, ha le tudja bontani az oxálsavat mondjuk (mielőtt még megégetné a talpát) ? Hiszen pont arról beszélek, ha a hatás lassan alakul ki, akkor az adott molekulát idő előtt lebontva , a hatás sem tud kialakulni.
Az alapvető informatikai logika szerint, ha a kezeléstől számított egy hét múlva pusztul csak el, akkor abban az egy hétben nem volt letális az oxálsav az atkára. Mit csinált ez idő alatt az oxálsav? Ha egy héten át nem pusztította el, akkor egy idő után lesz olyan atka , amit két után sem pusztít el. Itt még genetikai változásra sincs szükség. Alapból nem pusztult el, pedig az oxálsavnak már szét kellett terjednie teljesen a kaptárban, pláne egy szublimálásnál, ahol pedig még később pusztul el az atka. A Gauss görbe szerint mindig van egy szórás, a populáció nagyon kis hányada sokkal jobban eltűri a hatást, mint a populáció nagyobb hányada. A kezeléssel ezeket az egyedeket válogatjuk ki, tehát még genetikai változásnak sem kell lenni. Csak abban az esetben nem lenne kiválogatódás, ha olyan mértékben túldozírozzuk a szert, hogy ezeket a extrém tűrésű egyedeket is el tudjuk pusztítani vele. Azzal, hogy életben hagyjuk őket, csak annak teremtjük meg a lehetőségét, hogy idejük legyen valamilyen védekezést kialakítani. Pl. az is elég lehet, hogy előbb megy be a sejtbe. Ezáltal lerövidíti a szer hatásidejét. Számtalan lehetősége van, nem kell feltétlenül a szerrel szembeni ellenállóképességet sem kifejlesztenie. Mint mondtam , az egyenletnek csak egy megoldása van: mindet elpusztítani. Hogy ez lehetséges-e vagy sem, nyilván vita tárgya. Egy példát azért hadd mondjak. A Gauss görbére nagyon jó példa a felnőtt emberek testmagassága. A koordináta rendszer vízszintes tengelyén vannak a magassági méretek, a függőlegesen az emberek száma. Így kijön, hogy 160 cm-es emberekből mondjuk kevesebb van, mint 170 centisekből, és 190 centisekből is mondjuk annyi, mint 160 centis. Ezáltal egy harang alakú görbét kapunk, középen lesz a legmagasabb, a széleken a legalacsonyabb, mert alig vannak 120 cm-es , és 230 cm-es felnőttek. Ennél még kevesebben vannak a 100 cm-sek, és a 280 cm-sek. De még kevesebb van a 15 centisekből, és a 4 méteresekből. A legkevesebb, pedig az 1 cm -es és 12 méter magas felnőttekből van. Vagyis inkább nincsen egy sem. Van egy józansági határ. Nem hiperbola a Gauss görbe , amelyik soha nem éri el a tengelyt, hanem van a világon egy legalacsonyabb, és egy legmagasabb ember. Ami egészen biztosan nem kevesebb, mint tíz cm, és nem több, mint 4 méter. Ugyanez érvényes a 90 százalékos hatékonyságú kezelések ismétlésére. Előbb utóbb el kell érni a józansági határt, amikor egy száz családos méhészetben már egyetlen atka sem tud életben maradni a kezelések számának növelésével fiasmentes körülmények között. Tehát itt sem éri el a tengelyt, mert nincsenek élő egy ezrednyi atkák. A bináris logika szerint ha egy szer nem tud egy atkát elpusztítani, akkor az összes elpusztítására sem képes. De ha ismétlés esetén ugyanazon hatékonyságot mutatja, akkor erről nem lehet szó, hiszen olyan atkákat pusztított el, amit előtte nem tudott. A különbség a körülményekben van. Ha a körülmények nem változatlanok, akkor mindet el kell tudni pusztítani. A méhcsaládban fiasmentes állapotban a körülményeket annak a méhnek ez egyedi helyzete határozza meg, amelyiken az atka van. Olyan azonban sosem lesz, hogy az adott méh mindig olyan védett helyen legyen, ahol mondjuk nem éri el a csorgatás hatása, vagy a füst. Arról nem is beszélve, hogy a védett helyet is meg lehet szüntetni.