ATKAIRTÁS, de ésszerűen

Szia. Szakmailag hiányos vagyok kissé. Én az őszi varidolos füstölések után, valamikor novemberben oxálsavat csurgatok zárónak. Kifejtenéd nekem a "télen négy zárókezelést" , mivel meg hogyan? Előre is köszönöm.

Nem tudom, nem is bízom benne, hogy atkamentes lehet egy méhészet, vagy egy méhcsalád.
Folyamatosan figyelem, higiénikus aljjal, herefias felnyitásával kontrolálom a természetes atkahullást, jelenlétet. Vegyszeres kezelést csak augusztus közepétől, végétől tudok végezni. Attól kezdve több módszert, többfajta szert alkalmazok, egyben nem bízok. Azt, hogy nem hagyom rá a dolgokat az is mutatja, hogy olyan módszert is kipróbálok az atka jelenlétének ellenőrzésére, ami sokak számára ismeretlen.
Még-egyszer felteszem a kérdést a képen látható segédeszközt alkalmaz –e valaki, ha igen megosztaná –e tapasztalatait.
Üdv.: Misi

A téli négy zárókezelés, nálam Perizin volt. A miértre a válasz: Van 100 méhcsaládod, egyenként átlagban 30 atkával. Az 3000 atka. Egy kezelés 90 százalékos hatásfokú: marad 10 százalék, azaz 300 db atka /méhészet. Második után marad 30, harmadik után 3, negyedik után egy alatt/méhészet (0,3). Szórás persze van. Egy biztos : ennyi kezelés után nem lesz olyan családod ahol 10-nél több lesz. Ja ha nincs abszolút fiasmentesség, akkor a számok csak egy kicsit alakulnak másképp. Még ha kivillázod, elveszed a fiast, akkor is újraindulnak, ha a körülmények olyanok. Fiasítás esetén a számolás a következő. Első után marad 300. Az felszaporodik kb. 480-ra, második után marad ebből 48, az felszaporodik  77-re, abból marad 8 db a harmadik után, az felszaporodik 13-ra, abból marad 1,3 a negyedik kezelés után. De ez így csak akkor igaz, ha két hetente végzed a téli kezelést. Ha sűrűbben, akkor így is egy alatt maradhatsz, hiszen nem lesz 1,6-os a szaporodási ráta. Itt inkább az időjárás határozza meg, hogy hányszor és milyen időközzel tudsz védekezni. A négyből 3 kezelést októberben elvégezve pedig éppolyan jó eredményt lehet elérni. Ha akkor 10- szer több atkád van (azaz 300/család), akkor egy kezeléssel több dukál.

Természetesen Irido szakmai kiegészítésének nagy részével egyet értek.
A házi patikákban előállított ("hallottam, hogy ez viszi az atkát") tartós pancsolmányokat tartom nagyon veszélyesnek.
Mi több az OMME monitoring kis könyvében, amit a Nemzeti Programból támogatott lóvéból csípnek le, több helyen is ajánlanak olyan technológiát, módszert aminek semmi tudományos alapja nincs, és nem engedélyezett!
Papírcsíkos-étolajos belógatós frankóság? Aztán viasz, meg propolisz vizsgálat?
Teszik ezt úgy, hogy közben fizetett szaktanácsadók egyik feladata lenne az engedélyezett atkagyérítők ismertetése, mivel ez a "cukoroldal" alapja, hogy méregdrága készítményeket rátukmáljanak a méhészekre.
Így lehetséges az, hogy kialakult egy fekete piac, ahol fél áron hozzájutni azokhoz az atkairtókhoz, amit az igénylő nem is alkalmaz, mert inkább a házi készítményében bízik, és neki csak valójában a cukor kellett.
És akkor kéri az OMME vezetése,hogy a Magyar Méhészeti Nemzeti Program átalakításához adjunk tanácsot?
Ha én most itt leírnám, hogy működik a valóságban a program, szerintem ha egy illetékes elolvasná, azonnal fel is függesztenék azt.
A Nemzeti Programunk egy csodálatos támogatási lehetőség, de a trükkök sokaságát időközben kitermelte.
Amennyiben ezekről a vezetés nem akar tudomást szerezni, és gyakorlati javaslatainkat nem fogják beépíteni, szépen megbukik a mutatvány.
Egy idő után már nem vállalható az amiről nem szeretnek beszélni.
Próbálgatnak mindenféle látszat féket beletenni, például, hogy őrizzük meg a gyógyszer csomagolást.
A furfangos méhészt ebbe a programba senki nem kalkulálta bele, és tabu téma erről beszélni.
Új, hatékony atkairtó szereket kell a méhészeknek elfogadható áron kínálni, mert baj lesz.
Mindenki úgy tekint most már a programra, hogy az csupán egy cukorakció.
A többi részét nem ecsetelem, mert az már messzire visz.
Át kell írni az egészet, és vadi új elemekkel feltölteni.
Például mi van a megporzási támogatással?
Az a válasz, hogy nagy a méhsűrűség?
Pedig az lenne egy kézzel fogható, valós segítség, és még a méhek "közmunkáját" is elismernénk!

Nagyernyei Attila

Közben keresztben írogattunk. Szóval Robinak írtam az előzőt, és ezt is: A Perizin nem csorgatva volt beadva!!!! A büdös szaga miatt úgy az anyaveszteség kockázata kiemelkedő!!!

Atkamentességet egyetlen szerrel sem lehet elérni, de nem is erre kell törekedni.

Viszonylag nagy atkamennyiséget baj nélkül elvisel a méhcsalád, ha
 - az atka nem hordoz vírust,
 - a lépkészlet, virágporkészlet és mézkészlet méregmentes,
 - a méhlegelőről nem hoznak be állandóan újabb és újabb méregmennyiséget.
Ha a három feltétel bármelyike nem teljesül, akkor nemcsak az atka elleni védelem gyengül, hanem általánosan is gyengül a méhcsalád természetes védekező képessége. Ennek egyik tipikusan látványos tünete a méhek mászkálása a kaptárok előtt.
 
Vagyis, ha a méhek mászkálnak, akkor gondolkodás nélkül el lehet kezdeni vagy meg kell ismételni az atkairtást.

irido! A válaszod érthető köszönöm. A téli kezelést szó szerint vettem, az zavart meg.
Attila! Az a kisebbik rész érdekelne amivel nem értesz egyet, ha nem haragszol meg érte. Előre is köszönöm.

Attila! Ilyenekre gondolsz, hogy ne olvassa illetékes, mint a méhanyatámogatás? Annyira kihúzta a gyufát Tomika, hogy alelnököt csináltak belőle ivó cimborái?

Iridó godolatmenete teljesértékűnek tűnik.
DE, De
A biológia nem egyenlő az egyszerű számtannal. Ha igaz lenne már rég kipusztultak volna a méhek.
Mi az oka, hogy mégis élnek a méhek?
A méhek természetes védekezőképessége, az atka ellenségeinek felszaporodása, az atka természetes gyengeségei, a kaptár hőmérsékletetének, nedvességtartalmának állapota, tehát fizikai, kémiai, biológiai hatások stb..
és ne higgyük azt, hogy ezeknek az ismereteknek minden fontos részletével tisztában vagyunk.  No, ezen utóbbi mondatért írtam ezt a hozzászólást.
óvatosan tehát a nagyon sokféle módszer keverésével egy méhállományon belüli alkalmazásával.
A hideg időben való kezelésnek nagyon ellene vagyok. Téli kezelés? Megette a fene, ha télen védekezik valaki. Az a méhcsalád halálra van ítélve, mert annyira lecsõkken a fehérje és zsírtartalom, hogy a túlélés esélye közel nulla.

111

A téli kezelés alatt azt értem, amikor a kezelés úgy történik, hogy a méhek repülnek. Nagyon utálom látni a ledermedő méheket. Az utóbbi időben elég gyakran van ilyen jó idő. Ekkor szokott jellemző lenni a tartós fiasítás. Tehát ha nincs alkalmas idő, akkor a sorozatos kezelés is okafogyott, mert könnyebben tudunk fiasmentes időszakot elcsípni. Én úgy látom, hogy november és január között minden család leáll néhány hétre. De sohasem egy időben minden család. Amelyik korán leáll, az napforduló után korán kezd fiasítani. Amelyik december közepén áll le, az január közepe táján kezdi a fiasítást, ha nincs túl hideg.
A számolások természetesen nagyságrendeket tükröznek. Azt azonban ki merem jelenteni, hogy a tízes nagyságrendű szóráson belül vannak az atkaszámok. Elég sokat figyelemmel követtem. Az egy-két tenyérnyi fiasítással rendelkezők sem lógnak ki a sorból. Az októberi kezelés esetén pedig négy-öt napos hatástartamú kezelést kell érteni ( a Jenő féle papírzsebkendős módszer továbbfejlesztése, tehát nem a csorgatásra vonatkozik a számolás). Ezt a kompromisszumot azt hiszem meg kell kötni, akármennyire nem tartom jónak a tartós hatású kezelést. A lényeg, hogy rágják szét, vagy vegyük ki néhány nap után.

Köszönöm a válaszokat! Lassan lassan világosodik. Személy szerint én valamikor novemberben oxálsav csorgatással befejezem a harcot. Tavaly minden családnál volt bent papír az oxálnál atka hullás szinte nulla. Pár családnál volt 3-4 db az is szétmarva alig vettem észre. Na mondom befejeztem menjete telelni tik is én is. Valamennyi úgy is marad az úristen a megmondhatója. De én télen nem csesztetem őket akármilyen jó idő is van sérülékenyek a családok.

Minden atkairtónak van káros mellékhatása. A káros mellékhatások kivédése akkor gyors, ha a méhek anyagcseréje gyors. Amikor a kinti hőmérséklet nappal se éri el a 15 C fokot, akkor a méhek anyagcseréje lassú, tehát a méregtelenítésben se sikeres.
 Ez olyan törvényszerűség, amit megerőszakolni lehet csak, de nem érdemes.

A sorozat-kezeléseknél minden egyes kezelésnél legyen meg a 15 C fok.

A kumofosz lehet, hogy jól pusztítja az atkát, de a méhekre is káros. Ráadásul a lépekbe beleoldódik, tehát akár évekig károsítja a fiasítást. Korábban írtam, hogy az állagyógyászati szerek esetében a gyógyszergyárak a kutatásra kb annyit fordítanak, hogy a sarlatánság látszatát elkerüljék. No ez a méhészeti gyógyszerekre fokozottan igaz. A kifejlett méhekre végeztek vizsgálatot az atkairtó szerek fejlesztése során, de a fiasítás vizsgálata nem szükségszerű. Gondoljátok, hogy a lépekbe oldódó kumafosz a fiasítást nem károsítja? Inkább legyen a műlép parafinos, mint kumafoszos.

Ezek a papirzsepkendős kartonlaos, egyéb lófa@szocskák se jók másra, mint a rezisztencia fokozására.

Egyezzünk meg abban, hogy nincs olyan szer, melynek használatával ne jutnánk mindig közelebb a hatástalansághoz. Egyikkel előbb, a másikkal később. Később azzal, amelyik rövidebb ideig, nagyobb koncentrációban kerül alkalmazásra. Ha a méhek szétrágják a hordozót, akkor az rövidíti az időt, gyors dózisesést produkál, nem elhúzódót. Kétségtelen tény, hogy a szétrágás sem mindig tökéletes. Megfelelő időben ki kell venni. Kumafosz esetén százszor nagyobb az esély a tolerancia kialakulására a visszaoldódás miatt, mint amitráznál. Van egy pont a jövőben, amikor egyik sem fog használni. Az egyenletnek csak egy megoldása lenne: az összes kiirtása.A másik alternatíva a bioméhészet. Csakhogy az ellátható családok száma akkor a töredéke annak, amit vegyszeresen el tud látni egy méhész. Nyugdíjasként, hobbiból lehet úgy méhészkedni.

Iridó!

Abban nem tudunk egyetérteni, hogy minden szerre kialakulhat rezisztencia. A szerves savak is atkairtószerek és ezekre biológiai lehetetlenség, hogy rezisztencia kialakuljon.

Az "összes kiirtása" elméleti lehetőség, de gyakorlatilag soha nem teljesül.

A bioméhészetben is van atkairtás, csak más módszerekkel. A bevett gyakorlat a szerves savak használata. Viszont kutatási stádiumban van már más atkairtási módszer is pl. az ökopadló, amiről írtam is cikket a Méhészet folyóiratban "Kutyaharapást szőrivel" címmel, ahol az ökopadlóba jelenlevő ragadozó atkák és egyéb apró kis ragadozó rovarok tartják féken a kaptárban a varroa atka népességet.