Oszkár!
Nyilvánvalóan igazad van abban, hogy valamiféle előjeleknek kell lenniük. Az előjel lehet az, hogy kezelésre sok potyog. Nekem a tavalyi évben ez volt az első jel. Azt azonban Te is tudod, hogy fél NB-ben már repcén gyönyörűen építik össze herefiassal a fiókok közötti rést. Amikor szétszeded a fiókokat, akkor ezek a fiasok szétválnak maguktól, nyitott könyv tárul a szemünk elé. Ha minden ilyen szétnyitás esetén tudatosan átnézed az álcákat atkát keresve, és nem találsz, akkor szerintem nem az jön le, hogy rögvest kezeléssorozatot kell kezdeni. Aztán néhány héttel később a kezelések söprik az atkát. Majd megint később naponta jönnek a méhesbe az ökölnyi nagyságú rajocskák (hallod, ahogyan húznak befelé a fejed fölött a nyiladékon, és letelepednek egy ágra). No ebben a fiassal teli időszakban már csak egy-két hatóanyag esetében van remény, hogy képes csökkenteni az atkalétszámot, nem csak szinten tartani . Én pedig évek óta készülök rá, és tudom azt is, hogy CHM-ből két lap nem elég, ezért családonként néggyel számolok két hét csúszással. Igen, de azt is sejtem, hogy ennek igazán szeptemberben lenne az ideje. Addig megpróbálom fluvaniláttal szinten tartani a helyzetet. Erre állítod azt, hogy szublimálni kellett volna. Amikor én tudom, hogy ugyanúgy szinten tartásra képes csak. Végül aztán Veszti bizonyította, hogy arra sem. Ebben az időszakban, azzal a szublimálási gyakorlattal, ahogyan ő csinálta, emelkedett még az atkaszám. Lehet, hogy még sűrűbben végezve elég lenne a szinten tartáshoz. De ugye olyan fecnikkel Te sem szolgáltál, amellyel bizonyítod, hogy lehet úgy szublimálni jelentős mennyiségű fias jelenlétében, hogy csökken az atkaszám. Majd amikor bemutatod, akkor elhiszem Neked mindenféle fenntartás nélkül, hogy igazad van, és én tévedtem. Most egy ilyen bizalommal vagyok a több hónapon át tartó gliceroxos kezelés vonatkozásában, de fenntartásaim vannak. Miért? Hát ezért:
Az egyik családomnál pár napig 5-10 között potyogott, majd 5 nap után 270, rá egy napra még 150 aztán már kevesebb. Minden családomnál 500 fölött potyogott, és már egy hete egyiknél sem.
Amiatt a bizonyos 5 nap miatt, amikor elkezdett rendesen potyogni. Ha ennyi idő kell a megfelelő szint kialakulásához, akkor az import atkától sem tudja hatékonyan megvédeni a családokat, azok az atkák szaporodni fognak (fias jelenlétéről beszélek most). Csak azt az atkát öli meg, amelyik ennél tovább bóklászik a családban. Kérdés az, hogy egy import öreg atka mennyi idő alatt talál magának bebújásra alkalmas fiasítást. A fiatalt el tudjuk így pusztítani, az bóklászik elég időt.
Ugye nagyon hatékonyan lehet (igazából teljesen mindegy, hogy milyen szerrel), a fiasmentes időben nyáron megszabadulni az atkától. Azonban nem lehet egész nyáron fiasmentes állapotot fenntartani. Ezzel a saját állományunkat rendben tudjuk tartani. Ha mindenki rendben tartaná, akkor nem lenne semmi probléma. Azzal van a probléma, hogy ezt nem teszi meg mindenki. Akkor lesznek elbillenő méhészetek, amelyek hullámot gerjesztenek. Ha az elbillenők méhcsalád száma kicsi a fogadó méhcsalád számhoz képest, akkor semmi sem történik. Lesz egy állóhullám. Ha az összes atka a méhcsaládban nem éri el ezáltal a több ezres nagyságot, akkor a méhész utána rendbe tudja rakni az állományt. Igen ám, de ha csak éppen olyan mértékben kezel, mint ahogyan évtizedeken át szokott, akkor marad meg az állóhullám. Ha tízszer annyi atkája volt importból, mint a saját, akkor tízszer több lesz a következő évi induló. Itt most ne arra gondolj, amikor valaki a hullás alapján kezel nulla és kettő közé leszorítva az atkaszámot. Hanem azokra az NB-sekre, akik ellenőrzés nélkül, esetleg egy-két család ellenőrzésével kezelésszám alapján védekeznek. Ott ezekből az állóhullámokból évek múlva tovagyűrűző hullámok lesznek. Megspékelve azzal, hogy ugyanannyi kezeléssel kevesebb atka fog csak potyogni. Ezt kompenzálni csak megemelt kezelésszámmal lehet, mert a hatékonyság másképpen már csak nagyon szűk korlátok között emelhetől.
Sokkal nagyobb emeléssel, mint amellyel békeidőben el lehetett volna tüntetni az atkát a termelő méhészetekből. A vadon élő rajokból természetesen nem. Ezért nem lehet beszüntetni a kezeléseket. Ép ésszel be lehet látni, ha az a stratégia, hogy egyensúlyi helyzetre törekedve történik a kezelés, akkor a magas atkalétszámok miatt az állandó változás következtében egy idő után nem lehet megvédeni a méhcsaládokat. Állandóan emelt kezelésszám miatt az atkapusztulás irányába eltolt stratégia esetén, tehát ezer atkából nem tíz atkát hagyunk életben, hanem csak maximum kilencet, akkor alacsony atkalétszámok alakulnak ki. Ez azt jelenti, hogy ugyanúgy kezelsz egy családot akkor is, amikor már a többedik kezelésre sem hullik atka, mintha irtózatosan atkás volna. Így alacsony lesz az atkalétszám (minden századik családban lesz mondjuk egy atka), ezáltal a változás mértékét tudod lecsökkenteni. A változás ugyanis egyenes arányos a megszülető atkák számával. Másképpen fogalmazva, az atkairtó szerek is úgy működnek, mint egyes akkumulátorok. Azok az akkumulátorok, amely élettartamát a feltöltések számával adják meg. Ha az ki van használva , akkor vége. Az atkairtó szerek használati ideje a megszülető atkák számával adható meg. Ha egy országban csak az erdei rajokban születnek atkák, akkor az könnyen belátható, hogy sokkal kisebb atkalétszámot jelent, mint amikor minden családban van több száz. Ezáltal a használat ideje is lerövidül. A korrektség kedvéért megjegyzem, hogy a Litiumra nem feltétlenül igaz ez az állítás. Azt ugyanis nem lehet bontani, ezért az atka így nem is tud védekezni ellene. Úgy viszont igen, hogy átalakul az a támadáspont, ahol a Lítium hat. Ez azonban sokkal nehezebb dolog, mint a lebontás hatékonyságát növelni.
Továbbra is az a meggyőződésem, hogy nem fenntartható az egyensúlyi helyzet, mert az az atka győzelméhez vezet a kialakuló tolerancia miatt. Minél nagyobb egy országban a méhészsűrűség, annál kisebb mértékű hatékonyságvesztés is elég a teljes összeomláshoz. A hullámok keletkezése miatt. Nem tudnak elnyelődni a hullámok. Ha egy röpkörzetben egy méhészet lenne, akkor el tudna nyelődni. Az összeomló méhcsaládok nem tudnának új családokat találni maguknak. Minél nagyobb a méhészsűrűség, annál kisebb az elnyelődés, ezért magasabb hullámok keletkeznek. Nem tud kialakulni az az ideális állapot, hogy a méhészetek függetlenek egymástól. Nálunk ez vándorlás nélkül 1200 méhészetet jelentene (egy röpkörzet kb. 80 négyzetkilométer, a 93 ezer négyzetkilométeren 1200 méhészet férne el). Az átlagos méhészet létszáma 60, tehát 72 000 méhcsalád az ideális létszám vándorlás nélkül. Vándorlással a fele sem. Egy millió méhcsaládnak a hetvenezer a hét százaléka. Tehát ki kellene pusztulni 93 százaléknak, vándorlással pedig 96 felettinek.
Egy nagy hullám azonban a maradék négyet is elsöpri még az előtt, hogy kialakulna az ideális állapot.