ATKAIRTÁS, de ésszerűen

Azt hittem hogy ezt elég egyszerű belátni, tévedtem... Szóval nem volt nullás hullásod az elmúlt 10 évben, ennek ellenére azt állítod hogy le lehet nullázni, már ha a "lehet szedni" szókapcsolat ezt akarja jelenteni? Ezt mégis mire alapozod? Hol van itt a logika? Einstein valami ilyet ír az őrültségről, hogy "Az őrültség nem más, mint ugyanazt tenni újra és újra, és várni, hogy az eredmény más legyen."

Hogy sosem lesz nullás egy méhészet annak roppant egyszerű oka van, fizikailag illetve biológiailag sem tudod kivitelezni, hogy minden egyes családban, minden egyes atka éppen az ölő dózissal találkozzon, akkor sem ha nincs fiasítás. Azt az apróságot felejted mindig ki a logikádból, hogy méhekről, atkáról, méhcsaládokról és méhállományról beszélünk, nem gyufaszálakról vagy süteményekről amikből ha a 10-ből elveszünk 9-et akkor 1 marad, azaz működik a matematika. Itt nem működik, mert a matekon kívül ott van még a fizika meg a biológia.

Tudom hogy nem illik kérdésre kérdéssel felelni, de akkor visszakérdezek. Miből gondolod, hogy le fogod tudni szedni a 100 atkából mind a 100-at? Mert ugye ezt állítod? Mert ez kb. olyan mint az elképzelt mézár, hiú ábránd.

Ahhoz hogy ez működjön, csodaszer kellene, mert a ma használatos szerek egyikével sem fog működni, de csak kísérletezzetek nyugodtan, amíg a méhek is bele nem pusztulnak.
Ennek a csodaszernek gáz halmazállapotúnak kellene lennie, és olyan hatóanyagúnak ami a méhnek egyáltalán nem árt, az atkát viszont gyorsan elpusztítja. Hajnalban, amikor még egyetlen méh sem repült ki, minden egyes családot el lehetne vele gázosítani, és a kaptárakat adott időre hermetikusan bezárni. Az eredmény nulla atka, de ez is csak akkor, ha vagy hat a szer a fiasításban is, vagy egyetlen kaptárban sincs semennyi fiasítás sem. Utóbbi egy nagyobb méhészetben megint csak kivitelezhetetlen.

fizikailag illetve biológiailag sem tudod kivitelezni, hogy minden egyes családban, minden egyes atka éppen az ölő dózissal találkozzon, akkor sem ha nincs fiasítás

Ez így igaz. Csakhogy az atka nincs mindig ugyanott. Az, hogyan a fenébe lehetséges, hogy 99 atkát le tudsz szedni, de az utolsót nem? Miben különbözik biológiailag, fizikailag az utolsó 100. atka az előtte lévő 99-től? Ha jól értem azért nem tudod leszedni, mert különbözik tőlük. Van egy csodaatka, amelyik mindig ki tudja szagolni, hogy a méhész mikor fog kezelni, és már ezelőtt olyan helyre irányítja az őt hordozó méhet, ahol majd nem elég a hatóanyag koncentrációja? Lehet. hogy igazad van , amikor ezt mondod:

őrültség

Úgy lehetséges, hogy nem 99-et szedsz le (csak úgy gondolod mert már nem pottyan több) hanem mondjuk csak 96-ot, vagy éppen csak 89-et. Ezek abban különböznek a többitől ahogy már írtam is, hogy jóval többet kezelsz a kelleténél, és ezek már elviselik azt a dózist amit a másik 96 nem.
Megérne egy kísérletet, hogy az amelyik csak lepottyan de nem pusztul el hanem életben marad, vagy esetleg már le sem pottyan mert van még annyi ereje hogy kapaszkodik, az vajon a következő kezelés alkalmával az elsők között hullik, vagy netán még ellenállóbb lesz, és akkor sem. Van az a mondás, hogy ami nem öl meg az megerősít, és ez náluk is előfordulhat, még ha mást mond esetleg róla a biológia akkor is.
Meg szerintem már alapvető védekező reflexük is kialakulhatott ennyi idő alatt, jön a füst, elbújnak a potrohgyűrűk közé arra a néhány percre. 
Eddig az élet engem igazol, a tézisedet majd akkor fogja, ha tele lesz az ország bemutató méhészetekkel, ahol nulla darab atka van. De mondhattam volna a szublimálást is, ha az úgy működne ahogy mondják akkor már kipusztult volna az atka, mert ott aztán szétszóródnak a kristályok a kaptár teljes térfogatában. Aztán nem hogy nem pusztult ki, de nem is viszi le csak adott százalékát.

Ezt az érvet elfogadom. Azonban gondold tovább. Mi lesz ezekkel a következő évben? A kezelés hatására ezek utódai elpusztulnak vagy sem?

Nem akarom én ezt már továbbgondolni, irtom őket, meg marad valamennyi a családnak is, hogy barátkozzanak vele.  Ezzel együtt a véleményemet tartom, a sokkal ritkább de hatékonyabb kezelés hosszú távon kifizetődőbb lesz. Főleg úgy, hogy év közben esetleg lesz olyan generáció amelyik egyáltalán nem is találkozik az adott szerrel, tehát kevésbé szoktatom hozzá.

Nem akarom én ezt már továbbgondolni, irtom őket, meg marad valamennyi a családnak is, hogy barátkozzanak vele.

Igen, mert itt dől össze a teória. Ha az utódok nem érzékenyek a kezelésre, akkor kihal a méhcsalád. Ha érzékenyek rá, akkor az hogyan lehetséges? Akkor a szülőket is el lehetett volna pusztítani. Hidd el, én végiggondoltam már ezerszer. Ha nem lehetne több kezeléssel lejjebb vinni az atkaszintet, akkor már nem lennének méhek. Nekünk pedig ez a lejjebb vitel óriási valószínűséggel egy darab atkát jelent százból. Ami viszont teljesen biztos, hogy kettő darabnál nem többet. Amúgy pl. az a dolog,hogy mindig tudok atkát irtani, tehát, amit írtam, hogy mindig hullik, az a látszattal ellentétben nem annak a bizonyítéka, hogy nem lehet nullázni az atkát, mert nem éri el a szükséges szintet a hatóanyag, hiszen pont hogy hullik, tehát elegendő a szint. Magyarul: én még nem tudtam olyan érvet találni, ami megcáfolná azt, hogy egy olyan stratégia alkalmazásával, hogy a szaporodási rátával egyenlő irtással el kell tűnnie az atkának . A kezelést nem lehetne abbahagyni, mert bármikor bekerülhet olyan atka, amelyik olyan helyről származik, ahol nem így kezelnek. A bizonyíték rá pedig az, hogy pl. egy olyan időszak után, amikor az enyhe tél miatt több ciklus fut le, akkor több ilyen tél sem vezet a méhek kihalásához. Ekkor ugyanis csak úgy lehet helyrebillenteni a mérleget, hogy ezekben az években több atkát irtunk ki, mint  egy normál év szaporulata. Tehát átléptük a bűvös határt. Úgy, hogy a szer nem terhelte túl a méhcsaládot. Következésképpen ezt a bűvös határt normál években is át lehet lépni. Vagyis nem arról van szó, hogy hatástalanság lenne. Az más kérdés, hogy a romló hatékonyság miatt, a szükséges kezelések száma extrém mértékben megnőne. Tehát ez húsz évvel ezelőtt működőképes program lehetett volna. Amikor volt három 95 százalék feletti hatékonyságú hatóanyagunk is. Most már a kocka el van vetve. Ma már csak tényleg elvi lehetőség. Kivéve, ha egy új hatóanyag vagy módszer elő nem kerül. Igen, új módszer esetén is. Ugyanis ez az alapja mindennek. A szaporulati rátának megfelelő hatékonyság elérése a kezelések számának növelésével, és azt a kezelést állandóan fenntartani. Ekkor lehet elkerülni a szelekcióból eredő hatástalanságot. A szinten tartásos elv a melegágya a tolerancia, és végül a teljes hatástalanság kialakulásának. Eddig  azonban nem kell eljutni. Sokkal hamarabb összeomolhat az ország méhészeti ágazata.
A magyarázat arra, hogy miért tudok mindig atkát irtani: a téli fiasmentes időben rettenetesen leromlik a hatékonyság a hideg idő által előidézett tömör fürt, és az abban történő mozgolódás hiánya miatt. A szer hatékony koncentrációja nagyon kis helyen alakul csak ki. Csak azt az atkát viszi le, amelyik éppen itt volt. Legközelebb azonban másik atka lenne itt. Ha 99 sorra kerül, akkor a századiknak is muszáj megfelelő helyre kerülnie, ésszerű kezelésszám ideje alatt. De,  éppen ezért a többletkezelés ésszerű időpontja a nyári, mesterséges fiasmentes állapot.
Azért ha eszedbe jut ellenérv, ne tartsd magadban!

Szervusztok Neo és WR!
Nagy élvezettel olvasom a "meccsezéseteket"! Nem kétlem, mindkettőtök kiváló méhész. A tudomány és a gyakorlatiasság találkozásának vagyok szemtanúja. Köszönöm Nektek! Meccsezzetek még 50 évet, had tanuljunk belőle!
Még egyszer köszönöm: Csaba.

Magyarul: én még nem tudtam olyan érvet találni, ami megcáfolná azt, hogy egy olyan stratégia alkalmazásával, hogy a szaporodási rátával egyenlő irtással el kell tűnnie az atkának .

Pedig pofon egyszerű:
1. A saját atkairtási tevékenység határa a saját méhes.
2. Az összes többi méhcsaládot a környéken vagy kezelik vagy sem.
3. Amit nem kezelnek, vagy kevéssé, vagy hatástalan csodaszerekkel, akkor az atkafészekként működik.
4. Atkafészek csúcsa az elkóborolt raj, amit ha akarnánk se tudnánk kezelni, mert nem tudjuk hol van.
5. Az atkafészkekben folyamatosan nő az atkák száma, mert szaporodik. Ez azt is mutatja, hogy a szaporulatnak csak egy része(!) migrál át más méhcsaládokhoz, különben nem nőne az atkaszám az atkafészekben.
6. A lelkiismeretes méhész azon migráns atkákat tudja irtani, melyek az ő méhészetében landolnak. Legyen ez a példa kedvéért az idegen atkaszaporulat 10%-a. Ha ezt a mennyiséget kiirtja 99%ban, akkor sem tudja tartani a ritmust az atkafészekkel, ahol magától nő a létszám. Ami nincs a méhésznél, azt nem tudja kiirtani.
7. A felvetett atkairtó elmélet nyilvánvaló logikai hibája ott van, hogy ahogy irtjuk az atkát saját méhészetünkben, egyre csökken az általunk kiirtható atkák száma (mert fogynak), ha van 50 atkánk, nem tudunk 500-at kinyírni, és lesz egy pont, amikor már nem tudunk saját méhészetünkben annyit irtani, mint amennyit a szomszédok termelnek (idegen atka szaporodási ráta). Ilyenkor már csak akkor tudnám a saját méhészetemben az összes környékbeli szaporulatnak megfelelő atkát kiirtani, ha mind hozzám jönne át. De ugye ez lehetetlen, hiszen az atkafészkekben is nő az atkaszám! (amellett, hogy mennek mindenfelé, nem csak hozzám)
Én persze szeretnék olyan szert, amellyel 50 atkából 500-at is ki lehet nyírni, mert akkor lenne -450 atkám, utána ha jönne 450 migráns, pont nullára kifutna a létszám

8. Összességében maga az említett stratégia, a "szaporodási rátával egyenlő irtás" egy idő után korlátokba ütközik, nem fenntartható, tehát fantazmagória. No ezért nem működik a "teljes kiirtás" elmélet. De józan ésszel sem gondolhatja senki, hogy saját atkairtásunktól megszűnik az atka a környéken. Atkafertőzött környezetben méhészkedünk, időnként kisöpörjük őket, de visszaszaporodnak, visszafertőződnek. Soha nem lehet kiirtani. Még elmélettel sem. És ne kezdjünk vitát azzal, hogy mi van, ha mindenki irtja meg egyéb újabb fantáziálásokkal.

7. A felvetett atkairtó elmélet nyilvánvaló logikai hibája ott van, hogy ahogy irtjuk az atkát saját méhészetünkben, egyre csökken az általunk kiirtható atkák száma (mert fogynak), ha van 50 atkánk, nem tudunk 500-at kinyírni, és lesz egy pont, amikor már nem tudunk saját méhészetünkben annyit irtani, mint amennyit a szomszédok termelnek (idegen atka szaporodási ráta). Ilyenkor már csak akkor tudnám a saját méhészetemben az összes környékbeli szaporulatnak megfelelő atkát kiirtani, ha mind hozzám jönne át. De ugye ez lehetetlen, hiszen az atkafészkekben is nő az atkaszám! (amellett, hogy mennek mindenfelé, nem csak hozzám)
Én persze szeretnék olyan szert, amellyel 50 atkából 500-at is ki lehet nyírni, mert akkor lenne -450 atkám, utána ha jönne 450 migráns, pont nullára kifutna a létszám

Mondtam én olyant, hogy az atkafészekben is nulla lesz az atka? Azt állítom, hogy a kezelt méhészetekben lesz nulla. Most is vannak atkafészkek, mégsem pusztultak ki a méhek. Most 100 atkából 99-et kiirt a méhésztársadalom. Ebben a 99-ben benne vannak az atkafészekből származó migráns atkák is. Az egy db atka a 99-hez képest tényleg leküzdhetetlen akadály? Ne felejtsd el, ha hosszú távon nem irtod ki azt az atkahányadot, ami a szaporulat, akkor összeomlik a méhcsalád. A te levezetésed logikai buktája az, hogy azt gondolod, hogy az atkafészek kezelés nélkül az idők végezetéig ontja az atkát korlátlan mennyiségben. Olyant el tudok képzelni, ami az Arnot erdei méheknél van, hogy a méhcsalád a saját szaporodási rátájának növekedésével esetleg kompenzálni képes az atka (csökkentett) szaporodási rátáját, ezért az erdőben kialakul egy olyan ciklus, amelyben egy-két évig élő méhrajok élnek, kirajzanak, és az eredeti raj kipusztul. Ekkor viszont az atka szaporodási rátája is drasztikus mértékben csökken a kieső fiasításmentes időszakok miatt. Ez azonban csak akkor lenne hatással a méhészetekre, ha az erdőben élő populáció atkatermése megközelítené a méhészetekét.
Logikailag jól vezetted le, de kihagytad a számításból azt, hogy én nem arról beszéltem, amit levezettél. Tehát  a kezelt méhészetek lesznek nullásak mindaddig, amíg az atkairtó szer hatékonysága elbír a beáramló migráns atkákkal. Nem a rajok a hunyók ebből a szempontból, hanem azok a méhészetek, ahol elégtelen hatásfok miatt nem néhány százaléknyi idegen atka kerül be a kezelt méhészetbe, hanem akár a többszöröse. A dolog lényege pedig pont itt van.
Miért az egyensúlyi pontot jelentő szinten stabilizálódik hosszú évek átlagában az atkalétszám? Ez a pont az induló atka szint, amiről wr is beszélt, mint elegendő szint. Amit ha minden évben túllépnénk, akkor a méhek kipusztulásához vezetne, ha pedig nem érnénk el, akkor az atka kipusztulásához (ott ahol a kezelés folyik). Azért mert ez a leggazdaságosabb szint. Ugyanis a túlkezelés, amikor valójában már mások atkáit irtjuk, nem jár semmiféle haszonnal az egyén szempontjából. Amíg lesz olyan méhészet, amelyik nem ilyen szemlélettel kezel, addig semmiféle eredmény nem lesz. Ha minden méhészetben így menne a védekezés, akkor a néhány százaléknyi raj atkái nem tudnák megdönteni a rendszert. Csak akkor tudnák, ha olyan hatalmas mértékű lenne a rajzás, hogy az atkairtó szerek hatékonysága nem tenné lehetővé a kívánatos mértékű redukciót. Tehát wr-nek, és aki azt állítja, hogy csak egy adott szintig kell kezelni, tökéletesen igaza van akkor, amikor egyéni stratégiáról beszélünk. Csakhogy az egyéni stratégia zsákutca, törvényszerűen összeomláshoz vezet hosszú távon. Ugyanis mindenféle kezelés elindítása azonnali szelekciót jelent akkor, ha a kezelést követően marad életben atka. A probléma az vele, hogy  öröklődik ez a túlélési tulajdonság.
A mínusz atkaszám. Amikor azt mondom, hogy január elsején van egy atka, annak a szaporulata 100 atka, és én többet akarok kiirtani 99-nél, akkor az hogyan lehet anélkül, hogy átcsúsznánk a mínuszba? Úgy, hogy a 99 százalékkal ekvivalens (egyenértékű) az, hogy ezerből 990 db, tízezerből 9900. Tehát az egyensúlyi pontig a kezelések egy jól megfogható értéket jelentenek, lepotyog 1-2-5 atka, addig az egyensúlyi pont felett már törtszámok lennének. Egész számok akkor lesznek, ha nem egy méhcsalád, hanem egy méhészet, egy röpkörzet, egy járás, egy megye, egy ország atkaállományának csökkenését figyeljük. Azt azonban látni kell, hogy rövid távon az ilyen kezelések ugyanazt a hatásfokot jelentik. Tehát amíg 10000 atkából az első  90 százalékos kezelés 9000 atkát jelent, addig a második, a maradék ezerből 900-at, a harmadik a százból 90-et, a negyedik a maradék tízből kilencet. Tehát az egyensúlyi ponton túl a lepotyogó atkák száma annyira jelentéktelennek tűnik, hogy a méhészek legyintenek rá. Pedig ez az ami a vesztüket fogja okozni.

Pedig ez az ami a vesztüket fogja okozni.

Mondod Te. Én meg azt mondom, hogy ennek akkor már régen be kellett volna következnie nálam is, mégsem így lett. 
Újabb adalék a már leírtak mellé, hogy miért az általad favorizált teóriával van és lesz baj. Évek óta figyelem a saját és a környék méhészetét atka szempontól is, mert hát nem árt. Ha én benyomom a M-ot furettóval akkor pottyanjon mondjuk 200 atka. Ha a másik M betűset teszem be zsebkendőn, akkor ugyanennyi pottyan, de ugyanennyi pottyant a szublimáláskor is amíg szublimáltam. Nálam!!! De nálam atka elleni védekezés van egyszer közvetlenül akác után, majd augusztustól októberig de nem folyamatosan, és ennyi. Azokban a méhészetekben viszont, ahol az általad favorizált metodikát követik, és október végén még füstölnek, novemberben-decemberben még csurgatnak, januárban már teszik be a lapkákat, gyakorlatilag egész évben atkát irtanak, na ott van az amit sokan rácsodálkozva olvasunk, hogy nem akarnak hatni a szerek!!! Kezel az egyikkel, pottyan 20 atka, majd 3 nap múlva kezel a másik szerrel, és pottyan 350! Tudom, biztos azt fogod rá mondani, hogy azok a 3 nap alatt keltek ki, de nem. Nem hat nála az adott szer, a másik méhészetben meg fordítva, ott meg a másik nem hat. Vajon miért? Nálam miért hatékony mindegyik ugyanúgy? Biztos vagyok benne, hogy erre is tudsz mit mondani, de szerintem meg éppen azért van, mert egész évben atkát irtanak, ami által hozzászoktatja az atkát az összes szerhez.
És ezek az atkák majd szépen el fognak terjedni az egész országban, és akkor majd lehet pislogni, mert sehol nem fog hatni semmilyen szer.

Sziasztok!

Amit neo ír az nagyon elgondolkodtató és logikus is. Egy dolog nekem nem világos, amennyiben valaki veszi a fáradtságot és egész évben számolja az atka hullást(nem csak a kezelés utáni 1-2 napban), akkor is csak az az infója lesz meg hogy mennyi az elpusztított atkák száma. Azt nem lehet tudni mennyi maradt meg a méheken. Természetesen, ha kezelés után 2-3-4... db atka hullik(akár különböző szer hatására is) akkor örül a méhész. De, honnan tudja azt hogy megvan a fent említett hatékonyság. 10.000->9.000, 1.000->900, 100->90 stb... Ez csak fikció, mármint hogy mennyi atka maradt a méheken. Egyébként szerintem meg az atka szaporulat nagyon nagy része saját termés. Az összeszedett vándor atka nem jelentős, kivételt képez a rablás. Egész évben feljegyzésem van saját állományom összes atka hullásáról. Átlagosan nézve nem láttam megugró atka hullást amiatt hogy a család kezelés után hirtelen beszedett volna vándor atkákat. Viszont azt inkább látom hogy van olyan családom ami úgy termeli az atkát, hogy elképesztő. Ebből gondolom a fenti állításom, javítsatok ki kérlek ha tévednék.

Szerintem atkával lehet szimbiózisban élni, a természetben nagyon sok állatnál működik ez. Mindig akkor van a baj ha egy szint felé emelkedik. Akkor pusztul el a gazda szervezet, és ezzel együtt az kártevő is. A gond, az atkák esetében hogy nehéz megmondani hol ez a szint, e miatt mindenki biztosra megy. Senki nem akarja hogy az állományának a 90%-a elpusztuljon és csak azok a családok szaporodjanak melyek valamennyire ellenállóbbak az atkával szemben.

A természetes szelekció működik a méhészetben is, akár atkáról, akár az általa terjesztett vírusokról, akár mérgezésről legyen szó, utóbbira az idei év tökéletes példa volt. Nálam is ment ugyanúgy, minden termelő család a szotyira, elszenvedték a mérgezést, mégis volt amelyik minimális veszteséggel túlélte, és volt olyan is amelyiknél már csak a CCD jelenséget lehetett konstatálni a következő kaptárnyitás alkalmával.

Aki a Hír rovatban figyelmesen elolvasta a régebbi cikket az atkáról, feltűnhetett, hogy akár több száz is lehet a migráns atkák száma napok alatt. Ilyen feldúsulás mellett fölösleges 1 vagy két,  kezelés után maradó atkáról beszélni. Ezen ideális állapot estleg órákig tartható csak fennt. Talán a tartós hordozók segíthetnek ebben az esetben, vagy az olyan szerek, amelyek több napig, 1-2 hétig fejtik ki hatásukat.

Wr!
Én azt elképzelhetetlennek tartom, hogy izolált módon lennének a szomszédaidnál olyan atkák, amelyek toleránsak, nálad pedig nincs ilyen. Van. Majd később fogod észrevenni őket. Akkor, amikor már késő. A mutációs gyakoriság olyan ritka jelenség, hogy kizárt dolog, hogy egy méhészetben kialakuljon egy nagyfokú tolerancia sok-sok lépcsőn át. A mutációs gyakoriság az atkalétszámmal egyenesen arányos. Azonban egy mutáció tíz- húsz millió atka közül egynél alakul ki. A toleranciához pedig lehet, hogy kell 20 mutáció is. Ebből a szempontból az egész ország egy egységet képez. Az egyes pontok között a vándorlások teszik végzetesen hatékonnyá a terjedést.
A 350-es pottyanás kizárt, hogy azért van, mert akkor kel ki. Ugyanis az atkák a fiasítást mindig olyan arányban lakják, ahogyan a fias sejtek aránylanak a méhegyedekhez. Bizonyított, az összefüggés szignifikáns, van is rá egy differenciál egyenlet, de most nem mennék bele. Itt arról van szó, amit írtam: ekkor volt kedvező az időjárás a szer szétterjedéséhez. Egyébként azt mutatja, hogy jól működik a szer, ha kapcsolatba kerül az atkával.

Nagycsalád!
Azt írod, hogy fikció. Részben. Kutatási témaként  ausztrál söpört rajok bevonásával egy lakatlan szigeten meg lehet állapítani  úgy az atka populációs szaporodási rátáját, mint az aktuális szer hatékonyságát (leölés utáni maradék atkalemosással). Szimbiózis: Írtam az Arnot erdei méheket. Nem vagyok biztos abban, hogy az egy zárt rendszer. Azaz lehetségesnek tartom, hogy a rajutánpótlás a kezelt területekről származik. Így a szimbiózis kizárva. Ha azonban mégis zárt rendszer lenne, akkor sem szimbiózisról van szó. Ugyanarról, amiről én beszélek. Egyensúlyba kerül a méh és az atkapopuláció szaporodási rátája. Amúgy pedig a szóhasználat is rossz. Szimbiózis esetén mindkét fél jól jár. Itt szimplán parazita-gazda viszonyról van szó, amelyben nem ismeretes a bizonyított természetes együttélési egyensúly. Azt a méhész hozza létre az atkairtó szereivel. Ugyanis egyensúly nélkül eldől a mérleg vagy egyik, vagy másik irányba, minden esetben. Ez az elv még a kockavetésre,  kenosorsolásra is érvényes, tehát nem méhspecifikus. Wr jó helyen kapisgált akkor, amikor azt feltételezte, hogy azért nem lehet nullázni, mert az egyensúly közeli állapotban a korábbi hatékonyság a töredékére esik vissza. Igazából ez így is van, de nem azért, mert itt egy misztikus dolog van, hanem azért, amit írtam. A hideg idő miatt leáll a fiasítás, de ezzel együtt a méhek aktivitása is. A szer nem jut el oda ahová kellene. Ezt is jól látja. Az okot nem látja jól. A méhaktivitás hiányát. Bizonyítékom is van rá. Ha ez nem így  lenne, akkor minden olyan esetben, amikor valamilyen ok miatt az éves atka szaporodási ráta magasabb (több import atka, enyhe tél miatti több ciklus stb. ), akkor ezek egymásra rakódnának, és egyre magasabb lenne mindig az induló szint, ami a pohár kicsordulásához vezetne, azaz győzne az atka. Nem. Eddig mindig vissza tudott billenni a mérleg az eredeti szintre. Vagyis mindig ki lehetett irtani azt az atkát, amelyiket korábban kellett volna, csak nem volt észrevehető.