Eljött a nap, mely lezár egy évet. Most délután, így a kanapén fekve fogalmazódott meg bennem néhány gondolat 2016-ról. Nem volt könnyű év. Kicsit egy makrancos hölgyhöz tudnám hasonlítani. Aki mintha elhatározta volna, hogy csak a saját útján halad, bármit teszek is. De minden pillanatával éreztette, hogy élek. Az örömeivel és a nehézségeivel együtt. Volt, hogy furfangos volt, volt hogy csalfa, néha kedves és sokszor meglepett. Volt, hogy nem az történt, mint amire számítottam. De ez így volt jó és szép. Ebben az évben is sok dolog változott. Barátságok múltak el, és születtek, erősödtek, s velük együtt erősödtem én is. Rengeteget köszönhetek a mellettem állóknak. Hogy megoszthattam velük örömöm és bánatom. Együtt sírtunk, együtt nevettünk. És igen. Az élet ilyen. Mindig történik valami. Jó vagy rossz, ez a megéléstől függ. De a lényeg, hogy legyen kivel megosztani. Akkor már a rossz is csak egy újabb lépcső, amit meg kell mászni. De együtt sokkal könnyebb. És ha nem lennének ilyen kihívások, unalmas lenne az élet. Köszönöm Nektek, akik mellettem vagytok és igazán szerettek. És köszönhetem 2016-nak, mert nagyon sokat tanultam tőled.
És 2017 szeretettel várlak, sok dolgunk lesz, az biztos!!!
„A jövőtök rejtsen sok boldogságot, és szépet! Álmotok s vágyatok váljon valóra. Legyél mindig vidám, örülj minden szépnek, én így kívánok nektek Boldog Új Évet!”
Elekes László
„atya”