Szabad-e a méheket etetni?!
Ostoba kérdésnek tűnhet a címben felvetett kérdés, hiszen a jelenkori méhészkedés gazdaságosan alig képzelhető el a méhek etetése nélkül. Mégis több száz méhész teheti fel magának ezt a kérdést napjainkban. Miért is? Azért mert, nem tudja eladni a mézét. Lássuk ennek az igen súlyos és aktuális problémának az okait!
Méhészünk, ugyanúgy méhészkedett, mint bármikor a korábbi években, mégis mikor megvizsgáltattuk a mézét, pozitív lett az izotópos cukor tesztre. Ez azt jelenti, hogy méze a hatályos jogszabályok értelmében eladhatatlan. Pedig csak ugyanúgy etette a méheit, mint máskor, úgy, ahogy azt minden szakirodalom ajánlja. De akkor mi történt? Semmi más, mint az, hogy nádcukrot adott a méheinek répacukor helyett. Miért probléma ez, hiszen a nádcukor ugyanolyan kristálycukor, mint a répacukor? Azon egyszerű oknál fogva, hogy a nádcukor rosszabb esetben már egy-két százalékban is kimutatható a mézből, a répacukor pedig nem. Márpedig, ezt minden méhész tudja, ilyen mennyiségben a leggondosabb méhészeti technológia mellett is bekerülhet az etetett cukor a mézbe.
Mégis mitől van, hogy az egyik (nádcukor) csekély mennyiségben kimutatható a mézből, míg a másik (répacukor) nem? Ez azért van, mert a növények egyik csoportja más arányban köti meg a fotoszintézise során a szénatom egyik izotópját a levegőből, mint a növények másik csoportja. A cukorrépa abba a csoportba tartozik, amibe a nektárt adó növények több mint kilencven százaléka, ezeket a növényeket c3-as növényeknek nevezik. A cukornád illetve a kukorica (ebből készül Szabadegyházán az izocukor) pedig a másik csoportba, ezeket c4 es növényeknek nevezik. Az izotópos vizsgálat alapja, hogy rendkívüli (1% alatti) pontossággal meg lehet mérni, mennyi van a mézben c4-es növényekről származó cukorból. Mivel nektárt adó növények között is van kis számban c4 es növény, a vizsgálati tapasztalatok azt mutatták, hogy a természetes mézben maximum 7%-ig előfordulhat c4 növényről származó cukor is (a virágokról behordott nektár is főleg természetes cukrokból áll). Amennyiben 7% vagy annál több c4 es cukrot mérnek a mézben, azt hamisítottnak tekinti a világon mindenki. Ez a vizsgálat az egyik legrégebbi (50 es években fejlesztették ki az USA-ban az izocukros hamisítás ellen) és legmegbízhatóbb vizsgálati módszer. Akit részletesebben érdekel, az megtalálhatja a vizsgálat módszer leírását a Magyar Élelmiszerkönyv „Méz mintavételi és vizsgálati módszerei” gyűjteményének 9. számú mellékletében.
Amennyiben valamelyik méhésztársunk méhei olyan nektárt hordtak be a virágokról, aminek a természetes cukrai 7% közeli mennyiségben tartalmaztak c4 es cukrot és a feletetett nádcukor szirupból akár csak egy százalék belekerült a kipörgetett mézbe, a mézet hamisítottra fogja mérni minden komoly mézlaboratórium. Felteszem a kérdést, ez a méhésztársunk mézhamisító?! Már hogyan lenne az! Normális ember számára ez a kérdésfeltevés is orbitális hülyeség. Pedig az álszent világunkban annak kellene tekinteni. Ezért a mézért, ha közforgalomba kerül, akar meg is hurcolhatják ezt a méhésztársunkat.
Ugyanakkor senkit sem érdekel az EU-ban, hogy Kínából évente bejövő hetvenezer tonna "méz" (ami az EU import közel fele) miből van. Pedig nem nehéz kitalálni. Két dolog is elárulja, mi az valójában. Az egyik az ára. Fele annyiba kerül leszállítva, levámolva bármelyik EU országba, mint a magyar vagy az argentin, mexikói, stb. méz. A másik, hogy Kína kb. félmillió tonna "mézet" termel. Majdnem annyit, mint az egész amerikai kontinens és az EU együttvéve, miközben Kína területének háromnegyede sivatagos, vagyis ott mézet nem lehet termelni. Persze a kínai "méz" a laboratóriumokban hibátlan c4 cukorra is.
A fentiekben leírtak azt gondolom minden méhészt meggyőztek arról, hogy ne etessen mással, csak répacukorral. Ezzel kapcsolatban az OMME-nak a feladata az, hogy ellenőrizze (segítse) azokat a cukor-kereskedőket, akik ellátják a méhészeket cukorral, hogy azok csak répacukrot hozzanak forgalomba.
Tisztában kell lennünk azzal, hogy egyrészt a modern és hatékony méhészeti technológia nem nélkülözheti a méhcsaládok cukorsziruppal történő etetését. Továbbá a méhész legálisan etetheti a méheit, olyannyira, hogy EU-támogatás van rá. Másrészt, a méhcsaládok biológiájából adódóan, a kaptáron belül a különböző eredetű élelemforrások keverednek, ezért a legjobb méhészeti technológia mellett sem kerülhető el, hogy az etetőszirup valamilyen mennyiségben a pergetett mezbe kerüljön. Szerintem ezt fel kell a szakmának vállalni, mert ez az igazság. Azért is megtehetjük, hogy felvállaljuk ezt, mert ezzel a ténnyel együtt is a világ legjobb minőségű mézei között van a magyar. Nehogy már nekünk legyen lelkiismeret furdalásunk azért, mert a világ megváltozott (nem lehet ütőképes méhállományt fenntartani etetés nélkül), ráadásul akkor, amikor irdatlan tömegben önti el Európát az olyan méz, ami sohasem látott méheket!
Természetesen ezt a cikket nem azért írtam, hogy arra biztassam a méhészeket, hogy cukoretetéssel termeljenek mézet. Etetett mézet, függetlenül attól, hogy nádcukorról vagy répacukorról van szó, eddig sem, ezután sem vásárolja meg az Aranynektár Kft., hiszen annak az összes paraméterei leromlanak. Azt hiszem köztudott, hogy a felvásárlók közül a mi minősítésünk a legszigorúbb. Viszont minden hezitálás nélkül etessen a méhész, ahogy azt a termeléstechnológia megkívánja, csak figyeljen oda, hogy amivel etet, az ne izocukor vagy nádcukor legyen. Etetni kell, mert sokkal rosszabb következménye van annak, ha a méhcsaládok leromlanak, mert felléphetnek méhbetegségek, mert gyógyszert kell adni a méheknek, ami szintén elkerülhetetlenül bekerül a mézbe.
Joggal merül fel a kérdés, hol a határ?! Meddig tisztességes és mettől nem a méhek etetése? Ezt úgy lehetne megfogalmazni, hogy amíg a méhészeti technológia kívánja, azzal a céllal, hogy méhészkedés gazdasági eredményt hozzon a méhésznek, hogy a méhcsaládok jó kondícióban legyenek vagy felfejlődjenek, amennyit csak kell. Akkor nem az, amikor az etetés kifejezett célja, hogy a szirupból pörgetett méz legyen. Jogi értelemben nem lehet határt húzni. Maga a méhek etetése legális, bármennyit is ad a méhész a méheinek, ugyanis lehetetlen lenne jogszabályban definiálni, hol a legális mennyiség határa, annyira eltérő viszonyok között ill. eltérő technológiával méhészkedünk. Eltérő lehet még a méhészkedés célja is pl.: anyanevelés, rajok előállítása értékesítési céllal, virágportermelés, lépesméz termelés, bérmegporzás, stb. Azért nem kell félni attól, hogy ez a gyakorlatban is azt jelenti, hogy határtalanul lehet a családokba önteni a szirupot. A pörgetett méz minősége nagyon komoly korlát ebben, akkor is, ha répacukorral etet valaki, mert nagymennyiségű cukor etetés minden mérhető és érzékszervi paraméterét lerontja a méznek. Márpedig senki nem kaphat felmentést az alól, hogy a forgalomba- a fogyasztók asztalára kerülő méz minőségének, annak minden paraméterének meg kell felelni az előírásoknak. Senki sem hivatkozhat arra, hogy azért rossz a mézem valamelyik paramétere, mert etetnem kellett.
Takács Ferenc
Aranynektár Kft.
Ez az írás egy cikk lett volna a Méhészetben. Csak a novemberi számba fért volna be. Tudom, hogy sok méhész mar az idén megvásárolja a következő évi cukrot, fontos lenne, hogy ezt körültekintően tegye meg. Ezért úgy döntöttem, hogy az internetes oldalakon teszem közzé, mert így előbb jut el a méhészekhez az információ.
Méhésztársi üdvözlettel,
Takács Ferenc