Teendők méhmérgezés esetén
2014. 06. 20.
Tekintettel arra, hogy az elmúlt napokban az ország több pontjáról jeleztek szúnyoggyérítéssel kapcsolatos légi permetezéseket, amelyek helyszínét illetően, az információ sok esetben egyáltalán nem, vagy csak késve került a méhésztársak részére továbbításra.
A Méhész újság májusi számában, közlésre került a méhmérgezések esetén követendő eljárásokkal kapcsolatos tájékoztató, amely az alábbiakban is megtekinthető:
OMME ügyvezetés
Teendők méhmérgezés esetén
Tünetek:
1. Méhhullák tömegét találjuk a kaptárak előtt, illetve a méhlakások aljdeszkáin. A méhek lehullása több napon keresztül elhúzódva történik. Ezeket a tüneteket főleg a szerves foszforsav észterek illetve a neonikotinoidok helytelen alkalmazása esetén tapasztaljuk.
2. Az előző tünetcsoporttal ellentétben nincsenek méhhullák a kaptárakban, illetve azok környékén, a méhész viszont több léputcányi méh rejtélyes eltűnését tapasztalja. Ezt a tünetcsoportot a piretroidok és esetlegesen a csávázószerként használt neonikotinoidok okozhatják.
Mit tegyen a méhész?
Haladéktalanul értesítenie kell a területileg illetékes méhegészségügyi felelőst és hatósági állatorvost. Ez utóbbi, tájékoztatja a körzet növényvédelmi felügyelőt.
További teendők:
1. Fel kell deríteni a mérgezés okát és forrását. Ehhez az alábbi személyekből álló bizottság összehívása szükséges:
a. Méhegészségügyi felelős (méhhullákat gyűjt a kórtani és a kémiai vizsgálatok számára),
b. Állatorvos (részt vesz a méhhullák begyűjtésébe és a minta lezárásában).
c. Növényvédelmi felügyelő (a növényi minták begyűjtésért felelős),
d. Károsult,
e. Vélelmezett károkozó (távolmaradása esetén a mintavétel lefolytatható).
f. Hatósági tanú az önkormányzat részéről (jelenlétet semmilyen jogszabály nem írja elő, tehát nem kötelező tagja a bizottságnak).
A mintavétel során a méhegészségügyi felelős és az állatorvos a méhhullákból veszi a mintát, a növényvédelmi felügyelő a növényi minták begyűjtését végzi. A mintavétel során fényképfelvételek készülnek.
Mire kell odafigyelni a mintavétel során?
a) Lehetőleg csak a tüneteket mutató méhhullákat gyűjtsük bele a mintába. Zárjuk őket papír göngyölegbe (erre a kereskedelemben kapható postai borítékok teljesen alkalmasak.
b) A növényi minták begyűjtésekor csak azoknak a növényi részeket kell összeszedni, amelyekkel a méhek érintkezhetnek. Ez konkrétan azt jelenti, hogy főleg a virágzatokat és a virágzatokhoz közeli leveleket kell begyűjteni.
c) Jó tanács: a károsult lehetőleg egyik mintához se érjen hozzá, a méhhullák és a növények gyűjtésében ne vegyen részt, ugyanis később az a vád érheti, hogy akár szándékosan beszennyezhette azt.
d) A méhek közül lehetőleg a frissen elhullott egyedeket kell összegyűjteni. Ezek elkülönítése a régi hulláktól úgy történhet, hogy egy fóliát terítünk a kaptár elé és az erre a fóliára lehulló egyedeket gyűjtjük be.
e) Természetesen a friss hullák mellett egy külön zacskóba gyűjthetünk azokból is, amelyek eredetileg a kaptárak előtt voltak megtalálhatók, de ekkor legyünk arra figyelemmel, hogy a mérgezés tüneteit mutató egyedeket, illetve az mérgezéstől agonizáló példányokat szedjük csak össze kizárólag.
f) A méhhullák gyűjtését egyes esetekben a tábláról is elvégezhetjük, de ekkor is szükséges a kaptárak előtti minta összegyűjtése. (Figyelem a különböző helyszínekről begyűjtött minták nem összekeverhetők).
g) A különböző telephelyekről származó mintákat nem szabad összekeverni és egyesíteni.
h) Ellen mintát mindig kérjünk és gondoskodjunk a szakszerű tárolásáról (-18 Co-os fagyasztás szükséges).
i) A növényi minták gyűjtésénél fontos figyelembe venni azt, hogy a méhek már virágzás elején is látogatják a látszólag még zöld, de szálanként virágzó repcetáblát. Illetve az éppen szárba indult repcékben igen gyakori gyomnövény a piros árvacsalán és ennek virágzása egybeesik az ilyenkor szokásos növényvédelmi munkákkal.
j) Napraforgó virágzása alatt történő elhullás alkalmával ne feledkezzünk meg arról, hogy a méhek a környező kukoricákat is látogatják, és ebben az időben lehetnek olyan kultúrák is a környéken, amelyeket permetezhetik (pl. dinnye, olajtök, stb) és legalább vízforrásként csalogatják a méheket (kései vetésű borsó).
k) A mintavétellel kapcsolatos észrevételeinket mindenképpen ragaszkodjunk, hogy a jegyzőkönyvbe rögzítse a hatóság szakembere.
l) A begyűjtendő méhhullák mennyisége:
· A vonatkozó rendelet (70/2003. FVM rendelet) szerint: 0,5 kg
· A méhmérgezési eljárásrend szerint: 0,5l.
Akkor járunk el helyesen, ha legalább 0,5l méhhulla begyűjtéséről gondoskodunk.
A méhész nemcsak a minták begyűjtésében, de azok elszállításában sem vehet részt.
A méhminták kórtani elemzését a NÉBIH ÁDI (Bp. Tábornok u. 2.) végzi.
A kémiai ellenőrzés céljából gyűjtött méh és növényminták elemzését a NÉBIH NTI Velencei (Velence Ország u. 23.) és Miskolci (Miskolc Blaskovics u. 24.) végzi el.
A vizsgálatok költsége az államot terheli.
2. Kárfelmérés
Ezt a lépést többnyire el szokták felejteni az érintettek. A kárfelmérés alkalmával ugyanazokat a személyeket kell összehívni, mint az előző alkalommal, ebbe a munkába ilyenkor már célszerű bevonni egy bírósági szakértőt is. A károk felvételét a káresemény észlelését követően 5 nappal kell megtenni. Ha több napon át elhúzódó méhmérgezéssel szembesülünk, akkor a kárfelvételt a később is meg kell ismételni. A kár felvételezésénél a családok 10%-át kell megvizsgálni (ha az összes családszám 10 alatt van, akkor mindet).
Első körön naturáliákban (természetes mértékegységekben) kell rögzíteni a kár mértékét ebből szakember (bírósági szakértő) ki fogja számolni a kár összegét.
3. Az ok-okozat feltárása
A mérgezéssel kapcsolatos eljárás végén a méhész, mint a káresemény bejelentője a megyei kormányhivatalon keresztül megkapja azt az ökotoxikológiai értékelést, amely a mérgezés kapcsán felállítható ok-okozat meglétét taglalja. Az ok-okozat fennállását azt jelenti, hogy egyazon hatóanyag megtalálható a méh és a növénymintákban egyaránt.
Mit tehet a méhész, ha az ok-okozat fennállása bizonyítató? Kérheti-e a kártérítés összegét a kár okozójától. Ennek módjai:
a) Peren kívüli megegyezés formájában.
b) Bírósági eljárás keretében.
Mit tehetünk akkor, ha az ökotoxikológiai jelentés nem, vagy nem közvetlenül látja bizonyíthatónak az ok-okozat meglétét?
a) Hatósági szakértő bevonásával véleményeztessük az említett iratot, ugyanis előfordulhat az is, hogy az ok-okozat ugyan nem áll fenn közvetlenül, de a növényekben mért hatóanyag szennyezettség alapján a bíróság, vagy egy józan ítélő képességű károkozó elfogadhatja azt az érvünket, hogy egy taglózó hatású szer alkalmazása esetén törvényszerűen hiányoznak a megfelelő szermaradékot tartalmazó méhhullák a kaptárak környékéről.
b) Ilyen esetben az eljáró hatósággal ellentétben a bíróság is dönthet a mi javunkra.
Megjegyzés: az eljárás lezárulását követően a méhésznek betekintési joga van az ügyében született összes iratba, jegyzőkönyvbe és erről a költségek megtérítése után fénymásolatokat is kérhet ki.
4. Következhet-e be méhmérgezés akkor, ha a termelő betartja a technológiát? Ki kell-e ilyenkor fizetni az okozott kárt?
Sajnos igen, ugyanis bizonyos körülmények között a technológia maximális betartása ellenére is felmerülhetnek károk. A károkozónak tehát vétkességtől függetlenül meg kell téríteni a méhész veszteségeit. Ehhez persze elengedhetetlenül szükséges a 2. pontban említett kárfelmérés elvégzése.
5. Kárenyhítési teendők a kár bekövetkezését követően:
a. Amennyiben erre van erre módunk azonnal menekítsük ki méheinket a veszélyzónából. Ez különösen elhúzódó mérgezések esetén fontos.
b. Folyamatosan távolítsuk el a kaptárból azokat az egyedeket, amelyek ott pusztultak el, ugyanis ezek a tetemek további mérgezés forrásai lehetnek.
c. Etetés.
d. Felkészülés a családok nozéma elleni védelmére, és ha szükséges el kell végezni az ilyenkor szokásos beavatkozásokat.
e. A fiasítás melegen tartásáért felelős méhek elvesztése azzal a következménnyel járhat, hogy a fészek kihűl, tehát szükséges annak erőteljes takarása.
f. A reménytelenül legyengült családokat szüntessük meg haladéktalanul.