Háttéranyag: Vegyi koktél a kaptárban
A különböző peszticidek közti szinergikus hatások és elterjedt vegyszerek nem várt mértékű méhtoxicitása
Kiemelt cikk - április 30, 2014
A nagyüzemi mezőgazdaságnak „köszönhetően” a méhek és más beporzók vegyi koktél hatásainak vannak kitéve. Számos, a mezőgazdaságban használt növényvédő szer és más peszticid mutatható ki még a méhkaptárban is.
Egy több helyszín mintáit vizsgáló amerikai tanulmány a méhek által gyűjtött virágpor vegyszertartalmát vizsgálta méhkenyérben és virágporgyűjtővel vett pollenmintákban. Közel 100 különböző vegyszert és azok bomlástermékeit találták meg a több mint 350 virágpormintában. A méhviasz szintén tartalmazott vegyi anyagokat (Mullin et al. 2010). Skerl (2009) olyan méhkenyeret és méhek által gyűjtött virágpormintákat vizsgált, mely növényvédő szeres kezelést kapott szlovén gyümölcsösből (alma) származott. A néhány nappal később vett mintákban megtalálta az alkalmazott rovarölő szerek és gombaölő szerek nyomait. Stoner & Eitzer 2013-ban publikált kutatásában beszámol arról, hogy 60 különböző, számos anyagcsoportba tartozó peszticidet és bomlástermékeit találta meg több mint 2 évig tartó vizsgálata során, melyben Connecticut állam különböző helyszínein vett, méhek által gyűjtött virágpormintákat elemzett.
Dél-Svédországban 14 méhcsalád lépsejtjeinek vizsgálata 26 különböző peszticid jelenlétét mutatta ki, lépenként maximum 13 peszticid volt jelen (Jonsson & Krueger 2013). A legnagyobb koncentrációban két gombaölő szert, az azoxystrobint és a prochlorazt észleltek. Egy 2005-2006-os német nemzeti projekt keretében 105 méhkenyérmintát vizsgáltak és 42 aktív hatóanyagot tudtak kimutatni; egyesmintákban több peszticid jelenlétét is tapasztalták. 25 minta esetében a peszticidek jelenléte a kimutathatósági határérték alatt volt. 2007-ben megismételték a vizsgálatot; ekkor 110 mintából szintén 42 aktív hatóanyagot mutattak ki, ám a talált vegyi anyagok körében némi különbség volt tapasztalható (Genersch et al 2010).
A kutatások egyértelműen rávilágítanak a tényre, hogy a méhkaptárban számos peszticid van jelen. Egyre bizonyosabb, hogy a vegyianyag-koktél bizonyos komponensei szinergikus hatásokat eredményező kölcsönhatásban vannak egymással. Ezen kutatások alapján derült fény arra, hogy néhány olyan gombaölő szer, melyet a méhek számára általában biztonságosnak gondolunk, más peszticidek jelenlétében jelentős méhegészségügyi kockázatot jelent. A megállapítások alapján valószínűsíthető, hogy az elfogadott határértékek nem biztonságosak a méhek számára. A jelenlegi kockázatelemzési módszerek egyszerre csak egy vegyi anyagnak való kitettség hatásait veszik figyelembe.
Johnson és munkatársai (2013) szisztematikus vizsgálatot építettek fel, amelyben a méhészek által tervezett módon, szándékosan használt vegyi anyagok (atkaölő szerek és antimikrobiális szerek) és néhány olyan agrokemikália kölcsönhatását vizsgálták, melyekkel a méhek gyűjtés, a virágpor és nektár fogyasztása közben érintkezhettek. Megállapították, hogy néhány gyakran használt atkairtó szer kölcsönhatásba lépett más egyéb anyagokkal. A tau-fluvalinát toxicitása példának okáért a vizsgált 17 anyagból 15-tel való együttes előfordulása esetén nőtt. Az amitráz esetében volt megfigyelhető a legkevesebb, együttes hatás miatti méhtoxicitás-növekedés (a 15-ből 1 anyag esetén), a többi atkaölő szer esetében e kettő szélső érték közötti számú esetekben mutattak ki együttes hatás okozta méhtoxicitás-növekedést.
Fontos tudni, hogy akkor növekszik legnagyobb mértékben a méhtoxicitás, ha a két (vagy több) jelen lévő anyag közül az egyik a szterol-bioszintést gátlók (SBI) vegyületcsoportjába tartozó gombaölő szerek egyike. Az egyik kísérletben a tau-fluvalinátnak prochloráz jelenlétében 2000-szer lett nagyobb a méhtoxicitása, és más SBI kémiai csoportba tartozó anyagokkal való közös jelenlét is növelte a méhegészségügyi kockázatokat. Ugyanakkor más gombaölő szerek alacsony dózisban tau-fluvalináttal együtt ellentétesen viselkedtek, mert a vizsgálatban csökkent a méhtoxicitás. Annak ellenére, hogy meglehetősen sokféleképpen hathatnak együtt ezek az anyagok, Johnson és munkatársai (2013) kimutatták, hogy a virágporban lévő különböző peszticidek együttes jelenlétének toxikológiai szempontból van jelentősége. Norgaard & Cedergreen (2010) kísérletükben vízi élőlényeket használva bizonyították gombaölő szerek és rovarölő szerek káros együttes hatását.
A fent említetteknél már jóval korábban készültek olyan tudományos munkák, melyek a szinergikus hatások jelenségére hívták fel a figyelmet. Vandame és munkatársa (1995) például azt tapasztalták, hogy a deltametrinnek való kitettség prochloráz vagy difenoconazile jelenlétében a házi méhek kóros lehűlését okozta már olyan dózisban is, amely mértékben önmagában használva nincs kimutatható negatív hatása a méhek hőmérsékletszabályozó képességére. Iwasa és munkatársai (2004) kimutatták, hogy a tiakloprid és acetamiprid neonikotinoidok sokkal toxikusabbak voltak a méhekre, amikor azok gombaölő szerekkel is találkoztak, pedig önmagukban ezek a neonikotinoidok nem tartoznak a jelentős méhtoxicitással rendelkező hatóanyagú szerek közé. Az acetamiprid méhtoxicitása 244-szeresére nőtt triflumizol jelenlétében, 105-szeresére propikonazol jelenlétében. A tiakloprid méhtoxicitása még ennél is drámaibb mértékben nőtt ugyanezen kombinációkban, vagyis 1141-szer és 559-szer nagyobb toxikus hatást mutatott triflumizol és propikonazol jelenlétében.
Az Európai Élelmiszer-biztonsági Hivatal (EFSA) által 2012-ben publikált jelentés megállapította:
„Jelentős szinergikus hatás figyelhető meg a neonikotinoid és piretroid rovarölő szerek, illetve az EBI (SBI) gombaölő szerek együttes jelenlétekor. Néhány olyan esetben, amikor erőteljes szinergikus hatást tapasztaltak, a gombaölő szerek mennyisége nagy mértékben meghaladta e jelentés kitettségről szóló fejezetében bemutatottakat. Erős szinergikus hatás volt észlelhető laboratóriumi körülmények között, mikor az ergoszterol bioszintézist gátló (EBI) hatóanyagú gombaölő szerek szántóföldi alkalmazásnak megfelelő mennyiségben voltak jelen a varroa atka ellen használt piretroidokkal (flumetrin és fluvalinát) egyidejűleg, illetve a kumafosz és fluvalinát varroa atka ellen használt szerek együttes jelenlétében (lásd: Thomson 2012).”
Gill és munkatársai szántóföldekre jellemző forgatókönyvre alapoztak egy kísérletet, amelyben poszméhek két, gyakran használt rovarölő szernek (imidakloprid és lambda-cyhalotrin) való, hosszú idejű (4 hetes), szántóföldre jellemző mértékű kitettség hatásait vizsgálták. A gyűjtési képesség romlott, az idő előtti halálozási arány nőtt, aminek következtében csökkent a fiasítás. A két szer együttes hatása nagyobb volt, mint amit külön-külön előfordulás esetén figyeltek meg. Ez alapján a kutatók az alábbi következtetésre jutottak: “bizonyított, hogy a peszticidek együttes hatásainak kitett méhcsaládokban nő a pusztulás esélye”. A közelmúltban Zhu és munkatársai (2014) olyan kutatásról számoltak be, amelyben atkaölő szerek és rovarölő szerek (tau-flavulinát és klórtalonil) hatottak egymásra, a koncentrációtól függően felerősítették vagy gyengítették egymás hatását.
A tanulmányban megállapították, hogy a N-methyl-2-pyrrolidone (NMP) nevű, gyakori peszticid adalékanyag kimagaslóan toxikus volt a fiasításra nézve, noha adalékanyagként mostanáig nem volt ismert káros hatása.
A kutatások megállapítják, hogy az Európa-szerte vizsgált, méhek által fogyasztott és gyűjtött virágpor, illetve a méhkenyér nagy számú peszticiddel lehet szennyezett. Ezek közül több peszticidről megállapították, hogy más hatóanyagok jelenlétében növekszik a méhtoxicitása, és önmagában vagy más hatóanyaggal együtt hajlamosabbá teszi a méheket arra, hogy betegségek vagy paraziták következtében elpusztuljanak.
A méheket és más beporzókat a jelenlegi nagyüzemi mezőgazdaság vitathatatlanul hátrányosan érinti. A klímaváltozás hatásai mellett rendelkezésre álló természetes élőhelyük és a biodiverzitás is csökken, új betegségek és paraziták terjednek, ezzel egyidejűleg a virágporban, a nektárban valamint a guttációs cseppben található peszticideknek való többszörös kitettség is negatívan hat rájuk. A méhek, más beporzók és hasznos rovarok a természetes ökoszisztémák fő elemei, a mezőgazdaság, a kertészet számára nélkülözhetetlen szövetségesek. A védelmükre irányuló stratégiáknak mindezt a sokféle fenyegető tényezőt számításba kell venni.
Valószínűleg nem létezik egyetlen, könnyen megvalósítható, egyszerű intézkedés, mely megoldaná ezeknek az élőlényeknek a problémáit, ám néhány kulcsfontosságú döntés és gyakorlati lépés nagyon gyorsan meghozható a beporzók védelmében. A helyes döntések elkezdhetik visszafordítani a jelenben zajló és cselekvés hiányában várhatóan erősődő kedvezőtlen folyamatokat, így hosszú távon reményt jelenthetnek ezeknek a fajoknak.
A vadon élő és háziasított beporzók védelme érdekében az imidakloprid, tiametoxám, klotianidin és fipronil szisztemikus (felszívódó) rovarölő szerekre csávázószerként, talajkezelő szerként, levélzetpermetező szerként elfogadott kétéves korlátozást véglegesíteni kell. A korlátozás hatókörét ki kell terjeszteni az érintett készítmények más jellegű használatára is, illetve a neonikotinoidok közül más peszticidekre is, mint például az acetamiprid és a tiakloprid.
Korlátozni kell a méhekre ismert módon nagyon káros klórpirifosz, a szintetikus piretroidok közé tartozó cipermetrin és deltametrin hatóanyagú szerek használatát.
Vizsgálni kell a peszticidek/növényvédő szerek egyéb beporzókra gyakorolt hatásait. Az elérhető modern analitikai módszerekkel és a legalacsonyabb kimutathatósági határokkal kell megvizsgálni az összes felhasznált szert és bomlásterméket.
Figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a beporzók leggyakrabban vegyszerkoktélok hatásainak vannak kitéve. Tudva, hogy valószínűleg továbbra is igen nehéz lesz számszerűsíteni a lehetséges veszélyes mennyiségeket együttes hatás esetén, részben a szinergikus kölcsönhatások miatt olyan stratégiát kell készíteni, amely az elővigyázatosságon alapul és jelentős mértékben csökkenti mindenfajta peszticid használatát.
Összehangolt beporzóvédelmi akciótervekre van szükség, melyeknek egyaránt alkalmasaknak kell lenniük a még hatékonyabb méhvédelmi jogszabályok elősegítésére, az agrokemikáliák használatának monitorozására, valamint arra, hogy segítségükkel a méhek és más beporzók egészségének változását nyomon tudjuk követni. Az akcióterveknek javítaniuk kell az agrárium által használt területek körüli táj állapotát – növelve a biodiverzitást mind a művelés alatt álló, mind az azt szegélyező területeken.
Az ökológiai gazdálkodás kutatására és alkalmazására szolgáló támogatásokat radikálisan növelni kell annak érdekében, hogy elősegítsük azt a változást, amelynek keretében a kártevők elleni védekezésben a kémiai növényvédelemről a biodiverzitáson alapuló eszközök használatára térünk át. Az EU-s jogalkotóknak sokkal több támogatást kell biztosítaniuk az ökológiai mezőgazdaság által kínált megoldások kutatására a Közös Agrárpolitika (KAP) és a Horizon 2020 uniós kutatási programokban.
Kapcsolat:
Simon Gergely
regionális vegyianyag-szakértő
+36202529212
gergely.simon@greenpeace.org
Tömöri Balázs
agrárkampány-felelős
+36204696909
balazs.tomori@greenpeace.org