Miközben vártam Vivaldira, azért utána olvasgattam a kihalásoknak. A legnagyobb kihalás a perm triász határán volt. Vivaldi hatására összeállt bennem egy elképzelés az olvastak összerakása után, amit most megosztok veletek. Természetesen csak elmélet, de szerintem érdemes rajta elgondolkodni.
Szóval a nagy kihalás jobban érintette az állatvilágot, mint a növényvilágot. Kézenfekvőnek tűnik, hogy oxigénhiány miatt következett be, hiszen a növények a széndioxidból élnek, nem az oxigénből, bár éjszaka nekik is szükségük van rá. Az oxigénhiányt nagy valószínűséggel égés idézte elő. Az égéshez gyulladási hőmérsékletre volt szükség. Tehát egy meteorit becsapódás a gyulladási hőmérsékletet kiválthatta, amelyet bolygóméretű égés követett. Úgy olvastam, hogy a Föld sarki régióiban maradt meg az élet. Ahol ugye nagy valószínűséggel jégsapka van. A globális égést a jég (de lehet, hogy a hidegebb hőmérséklet is elég hozzá), képes volt olyan mértékben kompenzálni, hogy itt megmaradt az élet. Pontosabban kellett ehhez az is, hogy itt ne égjen el az oxigén, tehát itt ne legyenek növények, amelyek égnek. Igen ám, de szélnek kellett kialakulnia, ami a meleg felé elvitte volna az oxigént tartalmazó levegőt, ide pedig oxigént nem tartalmazó levegőt kellett volna hoznia. Így csak aképpen értelmezhető a dolog, hogy a sarkokon a jégsapkák felett légbuborék alakult ki, ami izolált volt a bolygón zajló extrém hőmérséklettől. Nagy kérdés az, hogy ez fizikailag miként lehetséges? Aztán pedig érzésem szerint itt a sarkoknál maradtak életben olyan állatok, amelyek előtte nem éltek itt. Tehát a kialakuló szélrendszer és tengeráramlás ide szállította a felkapott élőlényeket, ahol pedig az oxigén is koncentrálódott. Ekkor felvetődik a kérdés, hogy nem is égés zajlott, ami eltüntette az oxigént, hanem egy felmelegedés következtében olyan alacsony lett az oxigénkoncentráció, hogy az állatok megfulladtak a meleg égövön, és csak a sarkokon, az olvadó jégből felszabaduló oxigén tartotta életben az állatokat? Ha pedig a sarkokon nincs jég, akkor pedig felszabaduló oxigén sincs, és kihal minden? Ezért mégiscsak az a valószínűbb, hogy a bolygó égett, a sarkok melegedtek, elolvadt a jég, felszabadult az oxigén, leállt az égés, mert minden elégett, a korom beterítette az eget, lehűlt a levegő, ezért leállt a szél, és nem vitte el az oxigént a sarkokról. A növények is elpusztultak, de a földben lévő magok életben maradtak, kihajtottak, oxigént kezdtek termelni. A sarkokról pedig az állati élet lassan újra termelte magát. Értelemszerűen sokkal lassabban, mint a földből kihajtó növények. Ja és a virágos növények csak ezután alakultak ki, a melliferával együtt.