Tisztelt Nagyernyei Attila!
Sajnálom, ha a hozzászólásomból nem ment át a szakmaiság igénye, ígérem, a jövőben még erősebben törekszem arra, hogy nyilvánvalóvá váljék: a szakmaiság az, ami motivál, ha fórumozok. Dr. Csujával kapcsolatban sem személyes okok motiváltak, mint újonnan átjöttnek, nekem azon hozzászólásai nyomán támadt az az érzésem, hogy nem óhajtja megosztani a közméhészekkel kutatásai eredményét, melyet ide leírt. Érveléstechnikai szempontból helyesebb lenne állításom alátámasztására beidézni a hivatkozott hozzászólásokat, de miután azok a Klub felületén olvashatók, a tárhely kímélése érdekében nem teszem. Sajnos nekem nem igen esik útba Tolna, így nem volt módom meggyőződni arról, hogy Dr. Csuja menet közben esetleg revideálta álláspontját, hiszen nem voltam ott, de valójában nem is az érdekel, hogy milyen vitafelhívással élt az OMME e kérdéssel foglalkozó prominensei felé, hanem azt éltem meg szomorú szívvel, hogy a méhészközösség tagjai előtt nem akar "idő előtt" megnyílni. Sajnos az OMME ügyvivői testületének, szakembereinek álláspontja akár megváltozik Dr. Csuja kutatómunkájának eredményeit látva, akár továbbra is ragaszkodnak a saját álláspontjukhoz, az a közméhész szempontjából momentán indifferens, hiszen a közméhész nem tudományos hipotézisekre kíváncsi, mindössze méhei egészségét óvná az árva. Őket nem lenne szabad a vagyoni értékű szellemi termék óvásának igényével sötétségben tartani, hanem minden lehetséges fórumon kötelessége lenne a Dr. Úrnak közkinccsé tenni eredményeit, melyekre hosszas kutatómunkával jutott, hiszen deklaráltan azért csatlakozott ehhez az ügyvivő testület-váltási mozgalomhoz, mert késztetést érzett segíteni a szakmai kérdések útvesztőjében tévelygő mezei méhészek felemeléséhez. Még a régi Klubon leírta, hogy 2008 óta szeretne kutatómunkájával hozzájárulni a környezetterhelés és méhegészségügy problémáinak feltárásához, s nehezményezte, hogy arra a szűk látókörű ügyvivői testület mindezidáig nem volt vevő. Furcsállom, hiszen akkor még nem is a jelenlegi elnök szava döntött a kérdésben, azt viszont nehezen vagyok képes elfogadni, hogy egy olyan nagy formátumú, ízig-vérig méhész, mint Bross Péter, aki oly sokat tett hozzá a méhészeti érdekérvényesítés ügyéhez, nem volt képes felismerni Dr. Csuja kutatómunkájának értékét, a méhészeti ágazatot felemelni képes voltát. No, de történt, ahogy történt, nekünk most talán nem is visszafelé, hanem előre kellene tekintenünk, s okos, szakmaisággal átitatott, hiteles programot kellene adnunk a méhészeknek. Sajnos, azt sem lehet úgy, ahogy azt Tóth Zoltán képviseli a Klubon, a méhész akkor tud magáévá tenni egy eszmét, ha az neki szól, s az ő értékrendje, érdeke mentén kerül megfogalmazásra. Nem vagyok képes belátni, hogy bárki is szívesen csatlakozna egy ügyhöz, ha azon ügy sarkalatos pontjait nem ismerheti meg. Nehéz egy zászló alá felsorakozni, ha nem tudjuk, mi van a zászlóra hímezve, s kik azok, akik hordozzák azt a zászlót. Be kellene látnunk, hogy a mezei méhész nem éretlen, legfeljebb értetlen; értetlenül áll azon tényt szemlélve, hogy az a "csapat", mely az ő tevékeny hozzájárulását = voksát kéri elképzelései keresztülviteléhez, az a "csapat" őt igyekszik homályban tartani a csapat programja és a programadók személyének tekintetében. Felnőttnek, nagykorúnak kellene tekinteni a méhésztársadalmat, s ha a deklarált jobbítási szándék zászlaja alá szeretnénk terelni őket, hiteles személyek hiteles programját kell eléjük tárni, megadván a lehetőséget, hogy magukénak érezhessék azt a programot, s azonosulni tudjanak azon program kidolgozóival. Ezt kukorékolva, csipogva, esetenként hápogva-gágogva, bégetve és röfögve is elő lehet adni, de nem a hőbörgés és a "karaktergyilkosság" teszi hitelessé a változást szorgalmazókat, hanem az arcuk és programjuk. Ezért kellene hálás szívvel fogadni, s nem ellenséges megnyilvánulásként értékelni Varjú kolléga szolid és szellemes intelmeit, mert ostoba ellenségkeresés helyett ideje belátni, hogy nem ledorongolással, hanem bölcs érvekkel lehet meggyőzni a másikat. Sajnos, e témában a Klubtagság egy részének még komoly hiátusai vannak, s felhívnám a figyelmet, hogy ez a mentalitás taszítja azokat, akik belátják és igénylik is a szemléletváltás szükségességét, az érdekérvényesítési "váltógazdálkodást". Nem jó úton jár, aki ezeket az embereket ellenségként kezeli, beléjük fojtja a szót, ahelyett, hogy empátiával képes lenne elgondolkodni azon: az ezen emberekből összeálló tömeg dönti el, melyik csapatnak szavaz bizalmat, mely csapat programját érzi magáénak, s mely csapat vezetőit látja hitelesnek. Magyarán: nem ellenség az, aki rávilágít a hibákra, hanem olyan igaz barát, ki "érted haragszik, nem ellened"...
Ezért vagyok én is ismételten itt, és bár nem várom, hogy bárki is Te Deumot mondjon érkezésem láttán, de kérném, a fent vázolt szempontjaimon gondolkodjon, gondolkodjanak el, s ne a zsigeri elutasítással reagáljon, reagáljanak, ha valaki módszereikkel szemben ellenkező véleményének ad hangot.