Kedves Attila!
Látom, megsütött a Nap, mert megint elindult nálad a vezérhangya a fenológiai jelentések kapcsán. Kevesebbet kellene kitenned magad az UV-sugarak romboló hatásának.
Szerintem az kritizáljon, aki maga is használható információkkal képes szolgálni, mert a te tájékoztatóid sem érnek egy ütet taplónyit sem. A hétvégén nem tudtam ellenállni a kísértésnek, s meglátogattam szépséges megyéd több tájegységét is. Nem szeretném azt hazudni, hogy látogatásom elsődleges célja a te fenológiai jelentéseid kontrollja lett volna, ezért bevallom, hogy a fő csapásirány az idei "Kadarka-túra" volt az Iván völgyben, s a többi, régtől fogva ismert és látogatott pincészetek felkeresése. Nos, a túra ragyogóan sikerült, nagyon szép, üde és innovatív Kadarkákkal, szerethető fuxli és rosé-borokkal, néhány emlékezetes "Nagy Kadarkával" (pl. Vidáék 2013-as "öregtőkése", melytől Prantnerék 2013-asa sem igen maradt le), de igazán szívhez szóló volt Heimann Zoliék prezentje is, mely a hagyományok ápolásának és a fiatalos szőlész-borász szemlélet ötvöződésének ragyogó példája volt. A kaják is kitűnőek voltak, de miután elsődlegesen nem gasztronómiai irányultságú e Klub, igyekszem leküzdeni a késztetést, hogy Tolna s azon belül Szekszárd borászati értékelésében merüljön ki jelen hozzászólásom. Hozzáteszem, talán jobb volna, ha így tennék, de akkor soha nem tudom megindokolni, miért kötöttem már esmeg belé a te "fenológiai jelentéseidbe".
Nos, néhány hete folyt közöttünk egy csevej a hársakról, melyek virágzási sorrendje tárgyában nem sikerült konszenzusra jutnunk, sem veled, sem az engem folyamatosan Lászlóffyként megszólító mega-haveroddal. Nos, ha már felétek jártam, mondok: spilázzuk már meg azokat a városi hársakat, melyeket az én Klubvezetőm semmi pénzért nem hajlandó lefotózni a levél fonáki oldaláról! Bevallom, Szedresre nem mentem be a Garay utcába identifikálni az ott virágzó hársakat, de Szekszárdot gyalogosan bebarangolván arra a megállapításra jutottam, hogy Irido virágzási sorrendje Szekszárdra is érvényes. A nagylevelű (Tilia platyphyllos) már sehol nem virított, a kislevelűből (T. cordata) találtam néhány példányt, melyek szinte egybe virágoztak az ezüsttel (T. argentea). A két utóbbit járták rendesen a méhek ( a nagylevelűt értelemszerűen nem, lévén azon még atka-fertőzést sem találtam, ráadásul már legalább két hete elvirágzott). Ha már amúgy is jöttem- mentem, hát Taklerék után kiszaladtam Szálkára a Lajvér borházba is. Sajnos horgászatra már nem volt időnk, de ha már arra járok, a tavat (és a Trófeát) semmi pénzért ki nem hagynám. A helységnévtábla után közvetlenül (tudod, a sorompónál) rögvest találtam három fiatal kislevelű hársat is, teljes virágzásban. Gyakorlatilag ha nem lettek volna rendesen begyökeresedve, a méhek tövestől hordták volna haza őket, bár a Trófeával szemben álló ezüst hárs sem panaszkodhatott a délelőtti látogatók elmaradása miatt... Találtam természetesen Szedres környékén is kislevelűt, oda, s hazafelé be se kellett mennem Szedresre, Jánosmajor felé a 63-as út szélén ott virított a kis csökött T. cordata, a levélfonák érzugaiban a bájos rőt szakállacskáival. Nos, legalább sikerült meggyőződnöm, hogy a hársak Tolnában tudják a dolgukat, a következő alkalommal majd egy Cirfandli-túrát tervezek Pécs környékére, hogy a baranyai hársak virágzási sorrendje se maradjon titokban előttem...
Ami meg a méhészek fenológiai tájékoztatását jelenti: fölösleges azon görcsölni, hogy a méhlegelőkről érkezik-e jelentés. A méhész majd elbattyog, s megnézi, hogy virágzik-e már a közelében napraforgó, vagy más egyéb. Nagyfiú már, képes eldönteni, mozduljon-e. Nem teutánad, s nem a szaktanácsadói hálózat biztatására köllenék indulnia. Gondolom, senki nem vágtázik üstöllést Szekszárdra akkor sem, ha leírom: a városban a Körösi Csoma Sándor és Semmelweis utcák között vasárnap kivirágoztak a Koelreuteria fák, vándoroljatok reájuk, Tisztelt Méhészek...! Az IB újság nagyon értékes és korrekt cikket közölt (többek között) a napraforgó hibridek méhészeti értékéről dr. Zajácz Edit tollából. A "Tisztelt Méhészeknek" ilyen, s hasonló tájékoztatásra van szükségük, nem arra, hogy Nagyernyei Attilánál fröccsen-é már a napraforgó. Különösen azon esetben, hogy sem fajtát, sem talajtípust, sem hőmérsékleti-és csapadék- adatokat nem közölsz, mikor a "mérlegről" beszélsz. Fröccsenjék Isten áldásával! Fedjék a méhek azt a bitang hársot is! Az sem érdekes, milyen levelű... Csak fedjék! A tájékoztatás nem ott kezdődik és végződik, ahol azt te véled, hanem ott, ahol az a 12 000-17 000-es méhész-közösség számára egyaránt hasznos információt jelent. Nem az az érték, amit te a "váltóláz" következményeképpen annak vélsz, hanem az, amit a méhészek közössége annak ítél. Lassan beláthatnád azt is, hogy nem mega-méhészetekkel, azok technológiájával kellenék kecsegtetni a tanulni óhajtó méhészpalántákat, mert amikor oda hordod őket, nem a realitások mentén adsz nekik irányt. Az egykori "Főnököd" (Boss) legnagyobb tévedése az amerikás stílus és nagyságrend hazai népszerűsítése volt. Ha mennie kellett, elsősorban e miatt kellett mennie, kevesen ártottak többet a magyar méhészetnek, mint ő... Nem hiba, hanem egyenesen bűn, ha valaki ennek mentén akar irányt mutatni a mentoráltjainak.
A "nehézséget" meg ne nagyon kívánd a méhészeknek. A "nehézség" az archaikus népi nyelvben elsősorban betegséget, kórságot, bajt, hercehurcát, macerát, bonyodalmat, fennakadást, problémát, dilemmát, bökkenőt, mizériát, nyűgöt, komplikációt jelent. Nem ezzel kellene megtisztelni a "Tisztelt Méhészeket", mert közöttük találhatók olyanok is, akik érzékenyek a nyelvi finomságokra. Ha jót akarsz kívánni, kívánj nekik eredményes, gazdag, hozamos esztendőt, miként Arany János vagy Nagy László köszöntői szólnak. Nos, azok nem "nehézséget" kívánnak, s én sem azt kérném rád a Teremtőtől, hanem fröccsenő napraforgó és illatos hárs-mézet, jó piacot, de elsősorban lelki békét és megnyugvást, hiszen jelenleg láthatóan e két utóbbinak szenveded leginkább híját. Mint Arany mondá az Alkalmi versben: "Adjon Isten, ami nincs...!"