Az is lehet,hogy tévedek,de nagyon gyanús ez a Viktor!Bár az és lehet,hogy a békés,kompromisszumkész természettel megáldott,galamblelkű Hubi kolléga garázdálkodik új néven.
Tomipápóvál szép mádárák(mondanok Nógrádban) mindketten.
Kettöjüknek több a nick nevük,mint égen a csillág.
Mondom ná!
Pátrohá!
Sajnos újra “itt” van Tomipapó!
Most éppen Viktor bőrébe bújt.
Csak meg ne üsse a bokáját,manapság a Viktor nevet,”csak úgy” nem veszi föl az embör.
Az előző mondáshoz,szállóigévé váló mondathoz tartozik egy megtörtént, mai,divatos szóval igaz történet.Amit szegény megboldogult nógrádi terület tulajdonosunk szolgáltatott,anno.
“Te Ánti! Voltam én ott nálatok Bárányábán.Pátrohábá való az ásszony.Nagyon messze ván!
Egy nápig mentünk. “
Hol voltál Béla?Ilyen falu nincs Baranyában.Kérdeztem vissza.
Mondom ná!
Pátrohá!
Másik szállóigévé váló mondata.
Jól megtermett lévén mindig simpsonnal (svarblival ) ment mindenhova.A völgy egyik oldalán dolgoztunk a méhekkel,Ő a másikon ment a tehenekhez,nyögött szegény “NDK-s jószág”.
Egyszer csak megállt és átkia bált,úgy,hogy nem is láttuk a köztünk lévő fiatal akácostól,csak hallottuk.
“Ánti,ád-e a méhe?”
A harmadik.
Meghívtuk a szomszéd falu kocsmájába egy hambira meg egy sörre.Akkor még volt ott étel is, finom hambit készítettek.Ma már kocsma sem üzemel,ahogy néztem két éve. A pultos hölgy olyan volt akire nagyapám nem mondhatta volna,hogy “se csecse,se segge”.
Béla csak ennyit mondott.
“Ánti! Stábil a csáj!”
Szegény nagyapám szerette ha “stábil a csáj”.
De jó lenne,ha ma is szerethetné!
Csányi Antal