Anti!
Az immunrendszer definíciója az, hogy az adott szervezet megtanulja az őt megtámadó
élő szervezetet közömbösíteni. A lényege, hogy ezt gyorsabban teszi, mint ahogyan a támadó őt elpusztítaná. Tekintettel arra, hogy az idő nagyon rövid, ezért az olyan immun mechanizmusok működnek jól, ahol az öröklött és a tanult immunrendszer egymásra épül. Tehát az öröklött kivédi a kezdeti támadásokat, és közben az egyed megtanulja a támadó elleni védekezést. Azért van szükség a tanulásra is, mert az öröklött kapacitása véges. Legalábbis elméletileg. Vegyük a slágertémát a nyúlós elleni vitellogenin immunitást. Az anyától kapott vitellogenin mennyisége véges, amikor az anya a sejtbe elhelyezte, akkor már nincs további kapcsolata vele. A kifejlett méh majd termel magának, de a nyúlós kritikus időszakában csak az van, amit az anyától kapott. Ez a vitellogenin meghatározott mennyiségű kicsírázott nyúlós vegetatív baktériumot tud közömbösíteni. Az én véleményem az, hogy ez adja a küszöbszámot. Azaz, hogy csak meghatározott mennyiségű spóra (pontosabban abból kifejlődő vegetatív alak) tud megbetegíteni egy álcát. Tehát, ha antigén inger éri az anyát, akkor több ilyen speciális vitellogeninnel látja el a petéket. Ebből látható, hogy ostobaság azt gondolni, hogy majd a nyúlós ellen vakcinázni lehet, hiszen magasabb spóraszám esetén nem működik a tudomány. Egy esetben nincs igazam. Akkor, ha a vitellogenin elvégzi a közömbösítést, és nem használódik el, azaz a megölt baktérium leválik róla, és újra működőképes lesz. Van még egy feltétel: a kórokozó nyomás, azaz a spóraszám bevitel a táplálékkal kisebb legyen annál az ütemnél, ahogyan a vitellogenin újra felszabadul. Látszik azonban, hogy az egész mennyiségi viszonyokat jelent. Ha több a támadó, akkor a vitellogenin nem győzi a közömbösítést, tehát a túlerő győz. Erre van gerincesek esetén az adaptív immunitás. Az egyed elkezdi saját maga is termelni az ellenanyagot. Igen ám, de kell hozzá két hét, hogy az ellenanyag mennyisége versenyezni tudjon kezdeni a nyúlóssal. Addigra ő viszont elpusztította az álcát már háromszor, tehát nincs minek ellenanyagot gyártani.
Nos ezt jelenti az immunitás, az élő szervezetek elleni védelmet. A méregtelenítést, azaz az
élettelen anyagok elleni védekezést egy másik rendszer végzi. Alapvetően úgy működik, hogy felismeri a kémiai kötéseket. Az immunrendszer egy sokkal bonyolultabb képletet ismer fel, a kórokozó térbeli komplex alakját, úgy, mint a zár-kulcs páros. Csak a pontos kulccsal lehet nyitni a zárat. Tehát az immunrendszer több ezer kémiai kötés meghatározott kombinációját ismeri fel, a méregtelenítő mechanizmus csak egy-egy kötést. Szinte minden kötésre van külön enzim, amelyik felismeri. Ez egy nagyon ősi rendszer, gyakorlatilag minden élőlény rendelkezik vele. A méregtelenítés a fakerekű bicikli, az immunrendszer az űrrepülőgép. Azonban itt is zár kulcs effektus van. Ha az adott kötés bonyolult méregmolekulában helyezkedik el, akkor csak nagyon rossz hatékonyságú lesz a kémiai kötés elbontása, ezáltal a méregtelenítés sebessége. Tehát a méreg bejut a szervezetbe, a méregtelenítő enzimrendszer mindenütt ott van, elkezdi bontani. Azonban, ha több a méreg, mint amennyit elbontani képes, akkor a méreg a támadásponthoz tud kötődni. Ezt receptornak hívjuk. Gyakorlatilag kialakul a mérgezés. Mi történik piretroidok esetén? Erről a receptorról leválik a méreg egy idő után, mert nem kötődik stabilan. Ekkor a méregtelenítő enzim, amelyik előtte egy másik méregmolekulával volt elfoglalva, de azt elbontva újra szabaddá válik, és el tudja bontani ezt a mérget is. Az egyed halálát az okozza, hogy egyszerre mennyi receptorhoz tudott kötődni méreg. Ha egy küszöbszám felettihez, akkor azonnal elpusztul. Ez piretroidok esetén különösen látványos. Ilyen amikor Chemotoxxal lefújjuk a darazsakat. Az a méh, amelyik haza tudott jönni, az nem kapott annyi mérget, és egy idő után a méreg levált a receptorról, amit elbontott a méregtelenítő enzim. Tehát a méh felkelt és járt, de még inkább repült. Hegedűs Dénes egyik tévedése is ehhez kapcsolódik. Amikor azt mondja, hogy a Mavrikos locsolás hidegben nagyobb toxicitású. Ez nem igaz, csak a jelenség igaz. Hidegben az így megbénult méhek a hideg miatt pusztulnak el, nem a méreg miatt (azok, amelyek a töményebb oldattal elsőként érintkeztek). Meleg időben ezek ugyanígy életre keltek volna. Hidegben ledermedtek. Próbáltam, úgy hogy tudom miről beszélek. 12 mg/ ml fluvanilát oldat azonnal kiváltja a mérgezéses tüneteket (ezért 4 mg/ml a max. adag), de ha az aljdeszkán vergődő méheket hőszigetelőkkel körülvett kis boxba rakjuk, akkor áttelelő méhek lehetnek ezekből.
Tehát egy nagyon fontos feltétel, hogy a méreg a receptorról leválni legyen képes. A piretroidok esetén erről van szó. NNI esetén viszont nem. Nagy valószínűséggel a nitrogén ion töltésének megváltozása miatt nagyon erősen kötődik a receptorhoz, ezért nem tud leválni. Ezért mondom én azt, hogy a modern rovarirtó szer kutatás és gyártás előbb-utóbb lehetetlenné teszi a méhek és intenzív növényi kultúrák együttélését. Ugyanis ez a kumuláció alapja. Úgy látom a NÉBIH szakembereinek ez még mindig nem esett le, pedig az ezt bizonyító emailt én elküldtem az OMME által megadott címre. Állítólag 9 email jött, úgy, hogy feltűnhetett volna. Itt az FF-en pedig a napraforgó virágzás előtt hónapokkal leírtam, hogy annak kell bekövetkeznie, ami be is következett. Eltűnés a kumuláció miatt. Kimutathatatlan mennyiségű szertől. A receptorokat fokozatosan kötik le a méregmolekulák, és nem szabadulnak fel ismét, mint a piretroidoknál, ezáltal a méreghatás apránként adódik össze. Mivel van idegrendszeri tünet, azaz eltévedés, ezért nincs hulla sem a napraforgóban sem a kaptárban, mert a méh útközben téved el azelőtt, hogy az izmok bénulása bekövetkezne. Hiszen ahhoz kevesebb méregmolekulára van szükség. A kevesebb pedig előbb összegyűlik, mint a több. Ha van méhhulla, akkor az vagy más méreg, vagy óriási mennyiségű NNI egyszerre (Somogysárd). Ez lehet permetezés, vagy guttációs csepp, esetleg extraflorális nektármirigyből eredő méregmennyiség. Ugyanis az első kettőben bizonyítottan több százszoros a méreg mennyisége, mint a nektárban.
Még egy utolsó gondolat. Az a folyamat, amikor több évtizeden keresztül találkozik egy parazita egy méregmolekulával olyan mennyiségben, ami a küszöbérték alatti szinten van, akkor tud kialakulni a tolerancia. Az új utódgenerációban mindig lesz néhány millió atka közül néhány, amelyik több méregmolekulát tud lebontani ugyanannyi idő alatt, mint az anyja. Így aztán el tud jutni a legvégső állapotig, a rezisztenciáig. Addig az állapotig, amit már a méh nem bír ki, de az atka igen. Miért lehetséges ez? A méh miért nem fog tudni alkalmazkodni? Azért, mert egy méhanya utódja kb. egy év múlva kezd petézni, az atka utódja mondjuk 12 nap után, szerintem inkább 40 nap után. Tehát itt van kb. kilencszeres különbség. Azonban az anyák száma és az atkák száma között pedig kb ezerszeres. Tehát az atka közel tízezerszeres sebességgel tud alkalmazkodni, mint a méh. A fluvanilát le tud válni a receptorról, ezért nincs kumuláció, tehát hamar kialakul a tolerancia-rezisztencia, az amitráz nem tud leválni, ezért kumulációra hajlamos, tehát nehezen alakul ki rezisztencia. Hiszen most az atka szemszögéből kell nézni a dolgokat. Könnyű túlélés esetén lesz utód, ami más lehet, mint ami az anya volt, nehéz túlélés esetén nincs ilyen utód. Pontosabban több vagy kevesebb utódról lehet beszélni.
Ezek után ettől a mondattól neked nem áll égnek a hajad?
Ezek a szerek már kis mennyiségben is legyengíthetik a méhek szervezetének védelmi rendszerét, lehetőséget adva a parazitáknak és vírusoknak a kolóniák elpusztítására.”
Ez a védelmi rendszer, ha rendelkezik vele az egyed, akkor működik. Ha nem rendelkezik vele, akkor nem tud működni. A mérgeket a citokróm P 450-es enzimrendszer mérgteleníti, az élőket a vitellogenin, amit nyúlós esetén az anyától kap. Ha a sajátjáról beszélünk, akkor az is előbb megtermelődik, mint a méreghatás, tehát az nem tud befolyást gyakorolni a vírusok elleni védelemre. Egy jó nagy zagyvaság az egész.