Nekem is van "Tóni Bácsiról" egy saját történetem.
Velem utazott Dévára az árvákhoz, Böjte Csabához.
Rengeteget beszélgettünk, hiszen az oda-vissza út nem kevés idő volt együtt.
Tóni Bácsi a mikrobuszom hátsó ülésén ült, de előre hajolt a két ülés közé, és végig beszélt.
Én élvezetem a történeteket, de lett egy kis galiba.
Még Erdélyben egy nem túl józan kerékpáros elénk kanyarodott.
Komolyan kellett taposnom a féket, hogy el ne üssem, közben Tóni Bácsi előre csúszott a két ülés közé és letérdelt.
A következőket mondta: Ekkora bűnöm talán nincs jó Istenem, hogy itt kell gyónnom.
Én nevetni sem tudtam, annak örültem, hogy nem sérült meg, a bringás meg kacsázva elhajtott.
Isten nyugosztaljon Tóni Bácsi!
Nagyernyei Attila