Ezt a levelezést kaptam, és kérésre teszem közzé.
"Tisztelt Brunner Ferenc! Tisztelt Elnök Úr!
Bár nem kaptam levelet Öntől – ezek szerint nem szerepelek a címlistájában -, mivel az egyesületi elnököknek küldött levelében engem említ, pontosabban az egész rólam szól, engedje meg, hogy pár sorban reagáljak. Az ukrán importtilalom visszaállítására indított kezdeményezésemet az agárminiszternek juttattam el, tőle várok választ, valójában nem Öntől. Nem igazán értem, Ön, vagy az Önök egyesülete milyen módon érzi magát megszólítva abban, hogy a termelők képviselőinek egy jelentős csoportja kéri a tilalom visszaállítását. Nekem azzal önmagában nincs problémám, hogy kereskedők, kereskedői egyesületek a saját érdekükben lobbiznak és megpróbálják elérni a céljaikat, az Önök helyében nyilván én is ezt tenném, de kérem, engedje meg számunkra azt a jogot, hogy ezt termelőként mi is megtehessük. Azzal viszont problémám van, hogy az OMME elnöksége a magyarországi méhészeti egyesületek többségénének kérése ellenére sem szorgalmazza az importtilalom visszaállítását, sőt, minden jel szerint, egyetért vele. Ez viszont – ne haragudjon -, de véleményem szerint a mi saját, belső ügyünk, nem gondolom, hogy ezt az Ön egyesületével kellene megvitatnunk. Erre a kérdésre az OMME-tól várok választ, ami – sajnálatos módon – a mai napig nem érkezett meg.
De ha már levelében piaci adatokat említ és az importtilalom eltörlését szakmai érvekkel próbálja alátámasztani, ezekre is válaszolok. Ön azt írja, téves az a megállapításom, hogy az alacsony áron beszerezhető ukrán méz veszélyes konkurenciát jelent a magyar mézre és mintegy ennek „cáfolataként” statisztikai adatokat említ. Brunner úr már 2023 decemberében azt nyilatkozta az index.hu-nak, hogy „azért is indokolatlan a tilalom, mert a mézfeldolgozók számára a magyar méz nem drágább, hanem olcsóbb az ukránnál”. Ez igaz lenne? Akkor miért kell behozni, amikor nekünk, magyar termelőknek még jelentős eladatlan készleteink vannak és tudomásom szerint még ezen a nyomott áron is folyamatosan zajlott a felvásárlás a méhészektől? Ha olcsóbb lenne a magyar méz, akkor miért nem emelkedik a felvásárlási ár legalább az ukrán méz árának a szintjére?
A válasz egyszerű: azért, mert ez nem igaz, az ukrán méz sokkal olcsóbb a magyartól, még a mostani hazai, katasztrofális árszinten is. Az az adat, amit Ön az ukrán méz árára hozott fel (2,26 euró/kg), egy átlagár, az elérhető EU-statisztikákban 2023 első 8 hónapjának átlaga, önmagában semmit sem bizonyít. Egy előző év 8 hónapjának átlagát nem lehet összehasonlítani egy pillanatnyi, főleg nem a mostani hazai árakkal, ráadásul egy zuhanó tavalyi árszint mellett. Az év utolsó 4 hónapjában még alacsonyabbak voltak az árak, tehát az éves átlag bizonyára nem lesz 2,26 euró, a mostani meg közel sincs ehhez. Másrészt ebben az adatban minden méz benne van, nemcsak a vegyes, hanem a magasabb árfekvésű repce, vagy más fajtamézek adatai is, de akár még a nem hordós kiszerelésű, jóval drágábban értékesített kiszerelt termékek is. Vagyis, ez az adat nem alkalmas arra, hogy tisztán lássuk, milyen károkat okoz az ukrán méz Európában és Magyarországon.
Mint tudjuk, a hazai felvásárlási árakat nem lehet egy az egyben összevetni ezekkel az adatokkal, mert azok nem az egalizált, telephelyre szállított, bevizsgált, letöltésre kész termékre vonatkozó árak, hanem a termelői árak. Abból ugye lejön a kompenzációs felár, valamint hozzáadódik kilogrammonként - cégenként változó mértékű -, de körülbelül 200-250 Ft költség (felvásárlói díj, laborvizsgálat, beszállítás, hordó ára, egalizálás, stb.). Vagyis, ha ugyanazt a végterméket akarjuk összehasonlítani, akkor egészen más képet kapunk, mint amit Ön a levelével és nyilatkozataival sugall.
Mi a valós helyzet? Ön a hazai felvásárlási árakra 600-650-es árakat ír, Fulmer-Takács Ferenc viszont az atlatszo.hu internetes portálon maga is elismeri, hogy 700-as árak is voltak az utóbbi időben, az importtilalom előtti időszakra én már 750-es kapott ajánlatot is hallottam méhészektől. 800-as árat én nem írtam sehol, az az összeg úgy jelent meg tőlem, hogy „elérhető közelségbe került” a tilalom feloldása előtt, amennyiben nem özönlik be az ukrán olcsó méz. De vegyük alapul a 700-as árat, ami a telephelyre szállítva, letöltésre, vagy exportra kész állapotra készítve kb. 900-950 forintjában van kilogrammonként a kereskedőnek. Milyen ukrán mézár párosul most a mai napon ehhez?
Ezt a látszólag egyszerű kérdést nem is olyan könnyű megválaszolni. Utánanézve az adatoknak, 1,9 eurós (730 Ft) repcemézárat írásos formában is találni a neten, de az ukrán vegyesmézre jellemzően az „egyedi megállapodás alapján” megjegyzés szerepel a táblázatokban. Ha a repceméz árához viszonyítjuk, ami kicsit drágább szokott lenni, akkor most az ukrán vegyes méz ára kb. 1,7 euró körül lehet (650 Ft), szemben a hazai telephelyi 900-950-es árral.
Magyarul: azonnal látszik, hogy nem igaz az az érvelés, hogy az ukrán vegyes méz drágább a magyartól és csak azért „kényszerülnek” egyes kereskedők ukránt vásárolni magasabb áron is, mert a magyar elfogyott. Valamint az az érv is azonnal megdől, hogy nem gyakorol kedvezőtlen hatást az ukrán méz beengedése az árszintre, mert „egyébként sem olcsóbb”. A valóságban azonban még ettől a mintegy 250-300 Ft-os eltéréstől is nagyobb lehet a különbség, két tényező miatt.
Egyrészt az ukrán mézet jellemzően olyan cégek forgalmazzák, amelyeknek Ukrajnában saját üzemük van, vagyis a költségek egy részét ott tudják könyvelni, ami látszólag magasabb árat eredményezhet az EU határainál. Tehát egy adott tulajdonos, cégcsoport a saját érdekeltségei között, bizonyos korlátok között szabadon határozhat meg, könyvelhet egy konkrét árat, vámmentes áru lévén, azt senki sem ellenőrzi. Külső szereplőknek nincs abba belátása, hogy egy ukrán székhelyű, nyugati tulajdonú cégnek milyen tényleges költségei vannak a felvásárlás során Ukrajnában, mennyibe került neki exportra kész állapotba hozni a terméket. Egy másik körülmény, hogy az uniós termelők elégedetlenségei miatt, érzékeny téma lévén, több EU-s megrendelő kéri a beszállítóktól (más mezőgazdasági termékeknél is), hogy a valóságosnál magasabb árakat jelenítsenek meg a nyilvános adatokban, ne keltsen még nagyobb feszültséget a valódi ár. Ehhez még politikai nyomás, elvárás is párosul, azzal a szándékkal, hogy a kereskedelem ne generáljon Ukrajna-ellenességet EU-s társadalmi csoportokban. Vagyis az ukrán vegyes méz ára akár 40-50 százalékkal is olcsóbb lehet a valóságban, mint a magyar vegyes méz. Nem igaz tehát az az érv, hogy ennek nincs hatása, nem lehet hatása a hazai piacra.
Ami levele további részeit érinti… Más uniós országok mézpiacát példaként hozni ebben az ügyben nem célszerű, most a magyar belső piac védelméről van szó, ebben az értelemben irreleváns, hogy mi a helyzet Romániában, vagy éppen Spanyolországban, most a hazai piac védelme a tét.
Ön azt írja: „Márpedig az egy vágyálom, hogy egy csomagoló vállalkozás kilónként akár több száz forintos veszteséggel fog mézet csomagolni, csak azért, hogy amagyar méhész a piaci árnál ennyivel magasabban tudja eladni a mézét.”
Véleményem szerint a magyar piacon a felvásárlási árak és a bruttó fogyasztási árak közötti jelentős különbözet számottevő tartalékokat rejt, az import beszüntetése pedig éppen azt célozta, hogy ennek egy része a termelők oldalán jelenjen meg, ne mélyüljön tovább az ágazat válsága.
Ön azt írja: „Amíg az ukrán mézexport visszaesett, a magyarhoz hasonlóan, a kínai majdnem a kétszeresére nőtt. Ebből világosan látszik, hogy mi okozza az ágazatunk szenvedését.”
Az ágazatunk szenvedését a magyar mézet helyettesítő ÖSSZES méz okozza, a magyar mézexportnak kb. a felét kitevő vegyes/napraforgó pótlása vám nélküli ukránnal is – és itt a vámnélküliségről van döntően szó.
„Megértjük a magyar termelőket, hogy a mostani piaci árak mellett nem tudnak jövedelmezően méhészkedni” – szerepel levelében.
Igen, éppen ezért érzékeny téma, hogy a belföldi piacra beengedik az ukrán mézet.
„Megértjük az elkeseredésüket” – folytatja levelét. – „Azt viszont szerintünk nem nehéz belátni, hogy ez így alakult, legkevésbé sem múlott rajtunk.”
Az importkorlátozás felfüggesztésének kérése ellentmond ennek. Ha Önök nem kérik, akkor – sajtóértesülések szerint – maradt volna a tilalom. Még most is elérhetők az interneten olyan cikkek, amelyben rákérdeztek az újságírók a minisztériumnál erre decemberben és azt a választ kapták, hogy nem tervezik feloldani a mézre a tilalmat.
(A továbbiakban idézőjelben, dőlt betűvel szerepelnek az Öntől idézett sorok, utána normál betűkkel az ezekre adott reagálásaim.)
„És az is egy álom, hogy az EU-ban bárki megveszi kilónként több száz forinttal drágábban a magyar virágmézet, amikor vehet az ukránon kívül is piaci áron román, bolgár, szerb, stb mézet.”
Javaslatom szerint ne a külföldi piacról beszéljünk, hanem a hazai piacon forgalomba hozott ukrán mézkeverék árletörő hatásáról és az itthon eladott ukrán méz mennyiségéről.
„Az ukrán mézimport-tilalom megszüntetésének szerintünk az volt a fő oka, hogy nem volt megindokolható a bevezetése sem.”
Az indok az volt, hogy a polcokon magyar méz legyen és fogyjon el a jó termés. Ezt célozta a napraforgómézet népszerűsítő kampány is az OMME részvételével. Vagyis keresletgenerálás azáltal, hogy a belföldi letöltőknek elfogy az ukrán mézük, amit egy bizonyos áruházlánc üzleteiben raklapszámra adtak el.
„Nem hisszük, hogy elfogadható érv lett volna a piacvédelemre Brüsszelben, vagy egy uniós bíróságon az ukrán méz kb. 5%-os piaci részaránya a magyar kiskereskedelemben.”
Ez az 5 százalékos kiskereskedelmi arány alábecsült, adatok hiányában kezelhetetlen. A cégek belső saját adatainak használata nem bizonyított, üzleti titok lévén nehéz ellenőrizni.
„Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a tilalmat Magyarország az uniós jogot megsértve vezette be.”
De mégis bevezette és több mint 20 termékre a mai napig fenntartja. Az más kérdés, mi lesz akkor, ha minden termékre feloldják a tilalmat, most csak abból tudunk kiindulni, hogy belső nyomásra a mézre szűnt meg a tilalom (és korábban a cukorra) és ennek milyen hatásai vannak.
„Tisztában kell lenni azzal, hogy döntő többségét a nagy tételes mézeknek a hordós exportőrök veszik meg. Emiatt ők az ár meghatározók a felvásárlói piacon.”
Ha ez így van akkor, amikor az agrárminisztert megkeresték javaslatukkal, miért nem hivatkoztak a véleményükre (vagy ha igen, akkor kérem, idézze milyen álláspontot képviseltek), illetve akkor azok miért nem lehetetlenülnek el az adott értékesítési piacon? Megkeresték-e ebben az ügyben az OMME-t? Milyen választ kaptak?
Brunner úr árakat ír levelében, hogy jelenleg milyen szinten zajlik a felvásárlás, példaként 3 céget említve. Kérdezem: hogyan vásárolhatnak a magyarországi cégek mézet itthon, ha a tilalom feloldásának éppen az volt az egyik indoka, hogy elfogyott a méz? Mi az alapja annak az indoklásnak, hogy az akácmézet csak vegyessel lehet eladni? Kinek? Mely cégeknek? Milyen piacra? Hány százaléka ez a teljes forgalomnak? Lényeges kérdés: mennyi ukrán méz kerül a hazai boltokba? Kinek van erről pontos adata és abban mi szerepel? Ha valaki azzal érvel, hogy az nem érinti a hazai piacot, akkor rendelkeznie kell erről statisztikákkal is. Hol érhetők el ezek? Hány cég importál Magyarországra ukrán mézet? Milyen áron kerül ide az a méz? Ha össze akarjuk hasonítani a belföldi árakkal, akkor ezt is pontosan tudni kellene. Ha nem igaz az az állítás, hogy drágább az ukrán méz, mint a magyar, akkor mivel indokolták a tilalom feloldását a miniszter megkeresésekor? Kérem, hozza nyilvánosságra ezt, láthassuk, milyen szakmai érvek szóltak a tilalom feloldása mellett, amelyekről esetleg nekünk nincs tudomásunk.
Debrecen, 2024. 03. 01.
Tisztelettel: Pásztor Zoltán elnök
Debreceni Örösi Pál Zoltán Méhészegyesület"
Nagyernyei Attila