Kedves rakodósok.
Én most is azt érzem, hogy ti rengeteget dolgoztok, folyton pakolásztok.
Még végigolvasva is elfáradtam.
Oldirtynak üzenem, hogy ezerszer gondolja meg, mert ismertem olyan méhészt aki pár év múlva eladta, mert nem tudott megbarátkozni vele.
A rakodó kaptáraknak rengeteg olyan plusz "kacatuk" van, ami a fekvőnél nincs, így pakolászni sem kell.
Ilyen az alább leírt szöktető, vagy a fiók pánt, menekülő tér, és a rengeteg plusz fiók, a molyok korzója.
Nem bántam meg a rakodózást, de ha 5 évvel hamarabb abbahagyom lehet ennyit nem költök természetgyógyászra, hogy a derekamat rendbe rakja.
A fekvő és a rakodó rendszer csatája nem mai dolog.
Fel kell állítanod egy virtuális serpenyőt, és abba minden rosszat és jót el kell helyezned.
Ekkor megtudod melyik rendszer passzol az egyéniségednek.
A rakodós kollégák csak fényezik a rendszerüket, de amikor a fiókok között szimatolnak, kutatnak a méhek, nem tudnak nappal serkenteni, etetni, nem tudnak aranyvesszőre vándorolni arról nem beszélnek.
Sokszor jobban tudják a méhek melyik kaptár következik mint a méhész.
A fiókot szétemelve csorog a zugépítményekből a méz, és hordástalan időben már áll is a bál.
Egy anyarácsot nem lehet levenni a fészekről, mert azonnal megtalálják, minden dugni kell előlük.
Több száz rakodó kaptár lepántolása előtt nem árt beugrani a gyógyszertárba, hogy seduxen legyen náluk.
Az anyakeresgetés 3 fiókon maga a gyönyör.
Azért jó olvasni, hogy ez milyen egyszerű rendszer, és fele annyi meló van velük mint a fekvőkkel.
Ja nekünk, nincs fiókunk, nincs menekülőnk, szöktetőnk, pántunk, de ha elfáradunk akár meg is pihenhetünk egy fekvőn.
A rakodó kaptárban való méhészkedés a fiatalok sportja, erre előbb-utóbb mindenki rájön.
Nagyernyei Attila