Sziasztok!
Örülök, hogy így pörög a klub, viszont rengeteg olvasnivalóm akadt így.
Geddekas kérdezi:
"Attila!
Hogyan tehettek szert a címlistára és te most mit fogsz lépni? "
Én mindig szerettem a sportszerű, nemes küzdelmet, mondom ezt úgy, hogy bringában valamikor többszörös magyar bajnok voltam. Soha, senkinek nem szúrtam ki a gumiját, és nem löktem az árokba, nem könyököltem.
Ezek a fúk, és a súgók odafen (na nem a magas égben, ), nem tudják mi az, hogy Fair play.
Mit lehet tenni? A soron következő közgyűlésünkön megkérdezem a tagságot mit szólnak ehhez.
Nekem ilyen levelet nem küldtek, lehet tudták én nem szeretnék oda belépni.
Egy szó mint száz, nagy bátorság!
Ilyen kiélezett helyzetben szerintem is felelőtlenség volt a méhészeim címét megkaparintani, a hozzájárulásuk nélkül.
Más tollával ékeskedni nem szép dolog!
Szervezzenek jobb szakmai előadásokat, legyen náluk kevesebb a tagdíj, és akkor a méhészek eldönthetik mi nekik a szimpatikus, hová szeretnének tartozni.
Akarattal írom azt, hogy nem KI hanem MI a szimpatikus.
A méhészeti közéletben nem emberek állnak egymással szemben, hanem elvek!
Mégpedig a következők, amit csokorba gyűjtöttem:
Az arrogancia- vagy alázat
Hazugság- vagy igazság
Önző- vagy önzetlen
Sunyi-vagy karakán
Bosszúálló-vagy elnéző
Kétszínű-vagy egyszínű
Nem folytatom. Mindenki maga döntse el hová szeretne tartozni.
Én a második csoportot ajánlom, ezen dolgozom.
Nagyernyei Attila