Hajdan, olyan helyen voltam, ahol minden féle felmérést készítgettek a pszichikai, mentális stb tulajdonságaimról. Persze nem csak rólam, 360-an voltunk. Véletlenül egyszer később, valamilyen módon, már tartalékosként a kezembe került ez az anyag. Mondanom se kell , nem kevéssé én lepődtem meg. Abban volt benne, jellemzésként többek között a helyzettel való reális szembe nézés, és a megoldások keresése, mint tulajdonságom. Viszont az is igaz, hogy ez 1975-ben készült, és azóta sok mindenben változhattam.
De, ez maradt. Szeretek reálisan értékelni dolgokat.
/Azt is elismerem, hogy időnként, kiakadok mint mostanság, egyes cenzorokra a "ződön", de főleg "zsírosra ", akit mellesleg bunkónak tartok, és még az álatlános iskola első osztályának az olvasás lecke javítását se bíznám rájuk. Azonkívül méltatlannak tartom, hogy olyan értelmi képességű emberek csak úgy kihúzgálják irományaimat, amik vélemények, és személyükben senkit nem sértenek. Kivéve talán a legutóbbi írást, ott a ződön, de ez már a lezárása volt az igazságtalan cenzúrálásoknak./
Vissza térve.
Azt is érzékeltem, hogy ezt a tőlem reálisnak szánt helyzetértékelést időnként egyesek támadásnak vélnek, ha érzelmi szempontokból közelítik meg a helyzetet, mint tis néhány írásotokkal az előbbiekben.
Nehogy azt képzeljétek, hogy csak az a jó viselkedés, ha forró fejjel, gondolkodás nélkül neki esünk valaminek, és csapdoskodunk össze visza.
Először is, egy képletes dologgal kezdeném. Elmegy az ember a háborúba egy kis pisztollyal, és össze vissza lövöldözik. A golyók el se jutnak a célig, vagy olyan gyengék, hogy lepattognak, a golyó álló mellényről. De ha a lőport össze gyűjtöm, egy nagy ágyú golyóba bele teszem, aztán odasózok. Ennek van eredménye.
Másodszor. A hallgatag ember mindig veszélyesebb, mint a hadonászó zajos.
A hadonászó zajost/és ezt most csak általánoságban mondom, nehogy valaki magára értse/ az ellenség már akkor látja, mikor az még el sem ért a lövészárokba. Látja a fegyverét , tudja, hogy mit akar.
De aki csendben, éjjel odakúszik a lövészárokba, és váratlanul odalő. Azzal nem tudnak kezdeni semmit.
Mint már leírtam, ebben az életben majdnem minden taktika kérdése. Taktika az is, hogy mit, hogyan milyen arányban csinálunk. Lehet úgyis csinálni a dolgot, hogy józsi honvédet kiküldöm egy kis pisztollyal hadonászva lövöldözni. De ebben az esetben csak akkor lesz eredmény, ha hátul meg valakik nagy csöndben már tölti a nagyágyút, és azt a megfelelő pillanatban sütik el.
Viszont lehet, hogy rosszul mérem fel, de szerintem a legközelebbi időpont az ágyú lövésre, nem jön el előbb mint a következő elnök választás.