Petroniusz!
Valóban elírtam a nevét Anubisznek, még jó, hogy nem Trolibuszt írtam.
Elnézést!
Ezt írod nekem:
"Jobb a békesség, nem érdemes kockáztatni azzal sem, hogy "elkereszteli" az alvilági bírát."
Brosst is kereszteltem Bossnak.
Van ez így.
Téged Arisztaiosz annyiszor emlegettelek, hogy nem írom el a neved.
Még jó, hogy nem a túlvilág bíráit kereszteltem el.
Köszönöm a figyelmességedet. Olyan vagy mint az árnyékom.
Ezért sokszor mellé is ugrassz.
A bringás bulid sem jött össze.
Ja Bence most 21 éves. Érettségizett, dolgozik.
6 évesen fogadtuk örökbe.
Én nem félek az alvilágtól, tiszta a lelkem.
Az alvilággal azok szoktak ijesztgetni, akiknek közük van hozzá.
Üdv: Nagyernyei Attila
Kedves Attila!
A "bringás bulival" nem hiszem, hogy árnyékra vetődtem volna. Mindössze párhuzamba állítottam a kenetteljes észosztást a fair play-ről a világhálón olvasott hírrel. Nem azt írtam, hogy ön elítélendő módon, nemtelen eszközöket bevetve "védelmezte a családját", hanem azt mondtam, hogy aki a fair play szobrához kíván modellt állni, az játssza a játékait sportszerű eszközökkel. Semmilyen nemes cél nem igazol nemtelen eszközt, ezért hiába próbálják beállítani támadásként azt, ha erre felhívom a figyelmet. Az "utcai harcot", a "ketrecharcot" pedig ismereteim szerint nem feltétlenül a fair play mentén szokták űzni, legalábbis még sehol nem olvastam, hogy egy jól irányzott "tökön-rúgást" fair play-díjjal ismertek volna el...
Hogyan is merészeltem párhuzamba állítani az ön írását az ön hozzászólásával? Ön írt egy ömlengést a sportpályafutásáról és a fair play-ről, én szerettem volna megkeresni, mikor és melyik kerékpáros szakágban volt ön többszörös magyar bajnok. Azt ugyan sajnos nem találtam meg az annalesekben (pedig kitartóan kerestem), a gép meg ezt a cikket "dobta". A cikket nem én írtam, s nem én voltam az esetet elbíráló bíró sem. Ezúttal nem hiszem, hogy nekem kellene elnézést kérnem, a TEOL szerkesztőségét kellene felkérni a helyreigazításra, az nem az én kompetenciám... Talán írja meg nekik az ön verzióját, esetleg csatolja a bírósági ítéleteket is. Bizonyára akceptálják.
Természetesen nagyon tiszteletre méltónak tartom a "család szentségének", épségének védelmét, s higgye el, magam sem érzek másként, ha szeretteimről van szó. Azt sem merem állítani, hogy védelmükben én soha nem nyúlnék unfair eszközökhöz, ha úgy látom szükségét. Legfeljebb majd nem állok modellt a sportszerűség szobrához...
A múltkori válaszában többedszerre valaki mást vélt felfedezni a netes "személyem" mögött. Fogadja el kérem, hogy én valóban autonóm vagyok, nem irányít, nem mozgat senki a háttérből. Fölösleges megpróbálni másokkal azonosítani, Geddekassal együtt csak pazarolják az energiájukat. Utáljanak Arisztaiosz-ként vagy Petronius-ként... Utálhatnak a polgári nevemen is, az sem "atomtitok". Azt is csak tanácsolni tudom, hogy ne a személyt utálják zsigerből, hanem próbáljanak a mondanivalójára koncentrálni. Tudom, hogy néha fájdalmas és valóban bőszítő tud lenni a "csomagolás", a stílus, de fogadja el, hogy én már nemigen tervezek megváltozni. Önnek még van esélye, s meglátja, rögvest eltűnik az "árnyék" az életéből. Sokszor leírtam már, hogy én nem Nagyernyei Attila ellensége vagyok. Nem a "változás" ellensége vagyok. Nem szócső vagyok. Nem személyekkel megyek szembe, ha szembe megyek, hanem azokkal a jelenségekkel, melyek nem illeszkednek öreges morális értékrendembe. A sajátomba...
Sok a közös vonás is bennünk. Tisztelem, hogy ön nem adja fel. Én sem...