Érdemes néhány hozzászólást is elolvasni a megjelent cikkek alatt.
Nekem is megjegyezték már, hogy nem gondolták azt, hogy a méhészek is ennyire "ostobák"...
Tehát osztva Attila véleményét az én gyomrom is kifordul a politikától. Ráadásul a tkm is tele van vele.
Abban is egyetértek, hogy a politika nem ide való téma (lenne). De nem is egy egyesületi szaklapba vagy a másik szaklapba való. Normális országban nem is foglalkoznak ennyit (vagy egyáltalán nem) a politikával.
Viszont sajnos! a mi életünk meghatározó és elkerülhetetlen része. Mert akárhogy is nézzük a politikai döntések határozzák meg a mindennapjainkat. Előnyösebb lenne ha a politikai helyett a szakmai döntések kerülnének előtérbe. Legalábbis a számunkra, mert vannak akiknek nem ez az érdeke.
Ha valaki megfigyeli akkor láthatja, hogy ma (is) minden egyesület, sportklub, iskola, intézmény stb. élén fideszes ember van. (ez még a kerékpáros szövetség esetében is így van, és így van ez az OMME elnök esetében is, akinek a szakmai rálátását a mai napig nem kérdőjelezem meg - a lojalitás és az érdek az viszont már egy másik asztal...) Aki nem az, az nem lehet vezetője semmilyen "intézménynek". És egyikben sem a szakmaiság az elsődleges szempont, hanem a kormánypárthoz kötődő feltétlen lojalitás, engedelmesség. Így van ez pl. a jelenlegi agrárminiszter és a NAK elnök esetében is...
Ha oly büszke lenne a szakmaiságára, akkor már rég lemondott volna a miniszter. Sőt, nem is vállalta volna a miniszterséget. Korábbi államtitkáraik amint látták, hogy miként akarják alakítani a dolgokat politikai alapon, nem adták hozzá a nevüket. Gondolok itt Ángyán Józsefre, Holoda Attillára pl.
Attilának ezt a kijelentését is teljesen megértem és alapvető, normális értékrendnek tartom: "Csak a méhek,az unokáim,és a családom érdekelnek."
De sajnos mindezekre is kihatással van a politika.
Attila, miért dolgozik a fiad külföldön? Miért ott kamatoztatja a tehetségét? Miért dolgozik külföldön rajta kívül még milliós számú magyar honfitársunk? Miért nem itthon, ebben a nemzeti keresztény hazában keresi a boldogulását? Ráadásul ezek az emberek miért a hanyatló nyugatra mennek munkát vállalni? Miért nem a manapság sokaknál oly népszerű Moszkva vagy Belarusz esetleg Türkmenisztán felé indulnak?
Azt sajnos mindannyian látjuk, tapasztaljuk, hogy a politika kihatással van a méhészeti tevékenységünkre.
Azt is látjuk, tapasztaljuk, hogy kihatással van a családunkra, a mindennapi megélhetésünkre. Elég tragikus dolognak tartom ha valakinek a gyerekei, szerettei, hozzátartozói elhagyják az országot. Nincsenek a közelünkben, nem találkozhatunk, beszélhetünk velük nap mint nap. Emiatt sokan nem láthatják, ahogy napról napra fejlődnek, cseperednek az unokák. Mert van ezeknél fontosabb dolog az életben? Így van Attila, nincs fontosabb. Ám a politika sajnos az unokák életére is kihat. Hiszen ahogy ma élünk, amit ma teszünk az fog ránk várni a jövőben (hogy klasszikust idézzek). És nem csak ránk, hanem az unokákra is. Sajnos miközben mi a mindennapi ügyes-bajos dolgainkkal voltunk/vagyunk elfoglalva addig ezek szépen felélték még az unokák jövőjét is. Elképesztően magas államadósság, beleértve a lakosságit is. Az államháztartás hiánya, a folyó fizetési mérleg, a külkereskedelem, a rekord magas infláció, a költségvetési kiigazítások, a magas kamatozású kötvény kibocsátások, mind mind azt mutatják hogy nagyon nagy bajban van ez a szerencsétlen ország. Annak ellenére, hogy éveken keresztül több 10 milliárd euró jött az országba. Mi látszik ebből? Felcsút meg Hatvanpuszta? Folyamatosan csúszunk lefelé. A nemzeti valutánk, a forint, lóf@szt sem ér. 2010-től folyamatosan sikerült 50% -al leértékelni az euróhoz képest. Elinflálódtak a megtakarítások (már akinek van nyilván).
És akkor ami még szintén nagyon fontos az az egészség. Mi van ha megbetegszik valaki? Hova megy? Ki látja el? Össze van roskadva az egész rendszer. Se kórház, se orvos, se nővér, se ügyelet, semmi... Lényeg, hogy stadion az van bőven. Na az van...
Mit csináltak(tunk)ezzel az országgal? Összességében a rendszerváltás óta de azon belül is az elmúlt 14 évben?
Nem csak a szomszédainkkal de az egész világgal haragban vagyunk. Gyűlölünk mindenkit. Leszámítva persze néhány despotikus keleti országot és azok vezetőit.
És mi a válasz mindenre? Brüsszel...
Nem gazdálkodtak ezek, nem folytattak gazdaságpolitikát. Csak osztogattak meg "kiszerveztek". Maguknak jó nagy libacombokat a "parasztnak" meg a morzsát az asztal alá. De az meg annak is örült...
Záhonyba csődítik a méhészeket, hogy tüntessenek Brüsszel ellen majd 2 hétre rá megjelenik a közlönyben, hogy Magyarország Kormánya éppen a tüntetéssel ellenkező rendelkezést hoz. Mintegy feltörölve a méhésztársadalommal a padlót... Erre az OMME ír egy "parasztvakító" levelet. Hát kinek írta?!
Az én véleményem az, hogy ahhoz, hogy pozitív változás következzék ahhoz előbb térdre kell ereszkedni, össze kell omlani. Anélkül nem lesz. De úgy tűnik, hogy ez megtörtént. Aztán a következő lépés, mint ahogy a liturgiában is, "vizsgáljuk meg lelkiismeretünket és bánjuk meg bűneinket..." Mert nekünk vannak azok is. Próbáljuk megérteni, hogy csak támogatásokból nem működik egy ágazat. És nem másoktól ingyen pénzt várni. A támogatás az ez nagyon torz dolog. Különben sincs ingyen ebéd.
Én sok olyan nagy szaktudással és szorgalommal rendelkező méhészt ismerek akik nem a különféle támogatásokra alapozva (korábban ezek nem is léteztek ilyen pénzek) hozták létre a méhészetüket. Hanem a kitartó munkájuk, kudarcaik vagy éppen sikerélményeik eredményeképpen. És az ilyenek erre nem szolgáltak rá.
Akik nem adjuk fel, nehéz és hosszú időszak előtt állunk. Ahhoz, hogy érvényesíteni tudjuk az érdekeinket sok minden kell, de legfőképp idő. Ha egyáltalán tudjuk valaha is...
Az biztos, hogy a megtisztulást azt legelőször önmagunk ill. a saját házunk táján kell kezdeni. Akkor talán majd mehetünk Brüsszelbe is. Talán...!