Csatlakozom az előttem szólókhoz. Abban a tekintetben, hogy van jó anya és rossz anya,. A jó anya pedig rajzik, ha tele a kaptár. És itt a lényeg: a rajzás alapvető oka az, hogy az anya megszorul: vagy azért, mert a telefiasította a kaptárt , vagy azért, mert telehordta és tudna még többet fiasítani, vagy a kettő dolog együtt. Sokszor az anyarács behelyezése az a pillanat, amikor mindegyik bölcsőt húz, hiszen ilyenkor mesterségesen hozzuk létre a megszorítást. Azért nekem nagyon régen voltak olyan anyáim, amelyek tele kaptár esetén leálltak. Egy idős méhész bácsitól vettem őket, nekem "sikerült"eltüntetni a génállományukat. Sokszor gondolok rá, milyen balfácán voltam. Érdekes, hogy az az állomány sárga csíkos méhekkel volt teli. Talán annak az eltüntetésével ment el ez a tulajdonság is. Antinak azzal a mondatával kicsit vitatkoznék, hogy nem lehet néhány generációs szelektálással megváltoztatni évmilliók alatt kialakult genetikai állományt. Fenti példán túl megemlítem azt, hogy valamikor arra törekedtem, hogy május elejére legyen új petéző anyám. Hosszú évek alatt egy következetes szelekcióval ezt el tudtam érni. A szelekció lényege az volt, hogy mindig a leggyorsabban fejlődő családtól vettem a tenyészanyagot. A szelekció másik ága pedig az volt, hogy ugyanezek a családok voltak azok, amelyek a legkorábban kezdtek herét nevelni. Az anyanevelést ugyanis mindig az első herefiashoz képest időzítettem: legyen ivarérett here a párzás idején. Tehát célzott párosítás történt, mégpedig olyan apai vonallal, amelyik teljes mértékben azonos genetikailag az anyával.
Attila: Misinek ellenkező az álláspontja a váltóbölcsős anyákról. érdemes egyszer elolvasni, hogy miért ?