Ez igaz, de azért józanul kell gondolkodni. Úgy ahogy egy anyanevelő teszi.
Az anyanevelőnek sajátos üzleti érdeke, hogy abban a légtérben, ahol az ő anyái párzanak, ott az Ő tenyészcsaládjainak heréi legyenek túlsúlyban. Éppen ezért annak a valószínűsége, hogy a kirepülő szűz anyák idegen herével találkozzanak kicsi. Sőt általában a telephelyet is úgy választja meg az anyanevelő, hogy akadályt jelentsen az idegen herék számára a domborzat és a távolság.
Nem vagyok anyanevelő, de fontosnak tartom, hogy nálam a szelekció irányított legyen. Telephelyem egy elég zárt völgy, ami csökkenti a bevándorlást. Nálam a családokban természetes hereszám van, azaz nem tördelem ki a herelépeket és nem korlátozom az anyát a herepetézésben. Mindezek miatt számtalanszor láttam, hogy a szűz anya alighogy kirepült a családból, már be is akasztott neki a légtérben dúsan zümmögő herék valamelyike és ott bukfenceztek a galagonya bokrok fölött.
A buckfast fertőzést nem a sárga csík mutatja, hanem a család magatartása, fészek képzése, petézés hossza, stb. Hivatalos buckfast szakértők kijelentik, hogy éves méztermelési eredménye a buckfastnak semmivel sem jobb, mint a krajnainak. Ugyanakkor tudjuk, hogy többet eszik, ősszel nehezen áll le, az anyája is drágább, és a méhész ki van szolgáltatva mindig az anyanevelőnek, mivel a termelési eredményei és magatartási előnyei generációról generációra romlik a buckfastnak a hibrid mivolta miatt.
Ha az én vad típusú krajnaim ugyanannyit termel, mint a buckfast, de sokkal kisebb költséggel, akkor mi a jó fenének strapáljam magam a magasabb üzemi költségekkel? No ezért nem is terjed a buckfast őrület Magyarországon.