Jól sejted. Az a baj, hogy a laza szabályok sincsenek betartva.
A buckfast hibridek torzítják a hazai méhállomány génkészletét.
Szerencsére a rovaroknál olyan gyors a szelekció és olyan erős a szelekciós nyomás, hogy ezek a torzító gének elég gyorsan eltűnnek a populációból.
Mi marad utána? Jóformán csak a sárga csík, meg némi magyaros káromkodás.
Manapság országos átlagban 30 %-a az anyáknak nem éli meg a következő évet.
Nyilván a buciban levő afrikai vagy kaukázusi, vagy óceán parti gének szelektálódnak ki a leggyorsabban.
Még az F2 és F3 hibridnemzedék talán védettebb a környezeti hatásokkal szemben, de a többi nemzedék már aligha.
Az nem igaz, hogy a nagy méhállomány csak bucival tartható fenn.
Az ország legnagyobb méhészete - tudomásom szerint - soha senkitől nem vásárol anyát.
Egyébként a ma elfogadott és elterjedt vérvonalas szelekciós módszer rossz.
Az is rossz, ahogy a buci készül és az is rossz, ahogy a krajnait szeretnék "nemesíteni"
Valójában mind a kettő ugyanazon az önámításon alapul.
Szerintem a természettől kellene a hatékony szelekciós módszert ellesni és alkalmazni.
A természet soha nem jutalmazza erőteljesebben a legjobban kiugró teljesítményeket, mint a közepeset.
Miért?
Mert a legjobbnak lenni túl nagy ár, túl nagy költség, túl nagy energia, túl nagy kockázat.
Mert a legjobbnak az utódai biztos, hogy gyengébbek lesznek, mint a szülők voltak, hiszen ökológiában működik a "vissza az átlaghoz" törvény.
Viszont a közepesnél rosszabb tulajdonságokat a közepestől távolodva a leggyengébb képességek felé egyre erőteljesebben, szinte hatványozottan büntetni.
Ezt a szelekciós módszert követték őseink évezredeken keresztül kiváló eredménnyel.
Ezt kell követnünk és akkor eredményesebbek leszünk, mint bármelyik vérvonalas hibridizálós tenyésztő.
Sokkal könnyebb az egész populáció génállományát eltolni egy adott irányba, ha gyengén teljesítő egyharmadot dobom a "kukába", mintha a legjobbakat próbálom szaporítani. Ráadásul a vérvonalas szelekció a génállomány beszűkülésével jár és ezért a fenntartása költséges, és állandó magas költségű beavatkozást igényel. Viszont a leggyengébb egyharmad kidobálása mellett a génállomány változatossága lényegesen nem szűkül, csupán egy bizonyos irányba egységesen eltolódik. Egy ilyen szelekciónak az eredménye olcsóbban és könnyebben fenntartható, stabilabb karaktert eredményez.