A méhészetben még nincs sokéves tapasztalatom, de az anyajelöléshez nagyon egyszerű segédeszközt használok, amivel szerzett tapasztalataimat leírom. Ez egy 0,4 mm vastag átlátszó műanyag lapból kivágott 3cm széles csík. Többfélét kipróbáltam ez talán egy játékbaba dobozáról való. Kb 10cm hosszú, végén lekerekítve, és egy 4,5mm-es furat rajta, lesorjázva. Ajánlott valami színes szigszalag is rá, mert nem látszik semmin... Ezzel készakarva sem lehet agyonnyomni az anyát, de leszorítja a lépre. Nem kell megfogni, és lehet kesztyűben. UNI-marker tollal csinálom. A különféle kipróbált eszközökkel a tisztaság volt a probléma, mire ezt kitaláltam. Ha csak egy kicsit is viaszos pl. a rács, amin keresztül jelölni próbáltam, a toll persze hozzáér, a rosthegyén azonnal feloldódott, és meglátszott a színén is. A színe ugye a kutyát sem érdekli, de 2 nap múlva már alig látszott belőle valami. Tehát nagyon fontos a segédeszköz tisztasága, tisztíthatósága! És a toll előkészítése méhészkedés előtt, pl. amíg készül a füstölő. Felrázás után a hegy benyomásával friss festék kijuttatása, a festék minden oldalról "lehúzása" egy papírral. Ezt többször ismételni, amíg egyöntetű színű nem lesz amit fog a papírra, majd kupak vissza. Ha megvan az anya, keret lefektetése, anya leszorítás, a torához lukra állás, előkészített festéktollal jelölés, ráfújás-számolás 1-2-3, ráfújás megint 1-2-3, mehet. Volt hogy nem húztam le a tollról a fölös festéket, "vastag" lett és nem száradt meg. Jól szétkenték egymáson is, és az anyán is, de nem támadtak rá. Volt hogy a stressztől, vagy a toll oldószerének szagától mozdulatlan maradt, amitől megijedtem kissé, de kb. 20 másodperc múlva észhez tért, és nem volt később vele gond. A másik hogy az UNI utántölthető! Ez a felhasznált mennyiség tekintetében jelentéktelen, de most hogy a piroshoz értünk, hozzáöntöttem a fehér tartalmát, és gyönyörű feltűnő ciklámen színű lett.