Ilyen tetűt én még szerencsére nem láttam a dohányon,csak azt a feketét,amit sok egyéb helyen is,abból viszont jó sokat.
A helyben lévő kontrollterületen viszont hemzseg a vörösfoltos bodobács a virágokon.Viszont azt veszem észre,hogy a rég nem bolygatott talajon kevesebb tő van,a rendszeresen tárcsázott talajon viszont mintha vetve lenne.A fásított területeken magától "kikopik",ahol még tartja magát ott egy bizonyos záródás után nem hoz már fejet.
Lindzzy!
Jók a megfigyelések, régóta hangoztatom, hogy a selyemkóró a bolygatott, antropogén hatásoknak kitett területeken, növénytársulásokban képes csak megtelepedni és terjeszkedni. Magról kizárólag olyan helyen képes terjedni, ahol a magot valamilyen hatás a talajba juttatja, a selyemkóró magja a felszínen nem képes kicsírázni. Az már teljesen indifferens, hogy a talajba juttatás milyen hatásra (legelő állatok patája, kaszáló traktor vagy éppen crossmotor, quad kereke, gépi talajmunka, erdészeti kiközelítő jármű) következik be. A rizómáról történő terjedés viszont a gépi talajmunkák következtében a legszembetűnőbb, a kaszált, de még inkább a tárcsázott területeken a szaporodása gyakorlatilag megállíthatatlan, bár az évenkénti térbeli terjedés magról a legnagyobb volumenű.
A méhésznek nem egy örömmámor a vörösfoltos bodobács tömeges jelenléte sem, a Lygaeus equestris egy olyan poloskafaj, mely képes lehet a selyemkóró korlátozására. E faj szintén jelentős CMV-vektor, s az sem elhanyagolható szempont, hogy bodobácsunk a napraforgót is képes károsítani, fontos vírus-, baktérium- és gomba-vektor. A napraforgón kívül a tökféléket (dinnyéket is) szintúgy erősen károsítja. A selyemkóró sem ússza meg, a poloska szívogatja a levelek erein (nos, ekkor és a levéltetvek szívogatása nyomán válik fodrossá a levéllemez) kívül a bimbókat és a toktermést is. A szívogatás után a bimbók, fiatal termések általában elszáradnak és pár nap elteltével lehullanak, de a megszívogatott idősebb termések fejlődése is megáll, a tok eltorzul, a benne fejlődő magvak csíraképessége is jelentősen csökken. Ha a poloska tömeges gradációt produkál egy területen, ott hordásra még a megfelelő feltételek megléte esetén sem lehet számítani. A napraforgóban is indokolt és javallott ellene védekezni.
Ha szereti a szép fotókat, küldenék egy linket a Lygaeus equestrisről:
http://flickrhivemind.net/Tags/lygaeusA kakaskukorékolásra meg nem érdemes sokat adni, kakaskánk lehet, hogy kapirgálásban verhetetlen, de sajnos az agrometeorológia és a botanika már magas neki, mint a tömött pekingi kácsának az eperfa (Morus alba). A 2,5 centiméteres selyemkóró-hajtások -4,5 C fok esetén nem megfáznak, hanem egyértelmű és összetéveszthetetlen módon megfagynak. Azon a hőmérsékleten az akác fürtkezdemények (és hajtások) sem fáznak meg, hanem teljesen lefagynak. A kislevelű hárs életében nem volt még "piros bimbós", ami piros(as) nála, az a rügypikkely, a kislevelű hárs virágbimbója zöldes-fehér... Ráadásul az ellenkező híresztelés ellenére nálunk éppen most mérhető módon nektározik, éppen ma reggel-délelőtt gyönyörködtem néhány szép példányán a rovar-nyüzsgésben. Majdnem tövestül vitték haza a méhek, poszméhek, vadméhek és viráglegyek az egész fát. Megjegyzem, a nagylevelű hárs is adott valamennyit az idén, sajnos a legvadabb kánikula idején virágzott, így nagyon rövid életű volt a gyűjtés róla. A selyemkóró pedig most kezd, nincs lesülve (virágzása előtt két-három hét alatt mifelénk közel 100 mm csapadékot kapott...) Két napja érzékelhető -bár még nem jelentős- hordás van róla. Csak tudnám, honnan veszi a "szemétdomb királya", hogy a 2-2,5 cm-es hajtásokon "megfáztak a nektáriumok"... Tudni illenék, hol vannak az ilyen fenológiai stádiumban lévő selyemkóró-hajtásokon a "nektáriumok"... Ha tenne föl királyunk néhány fotót a "megfázott nektáriumokról"... A feltett fotó egy hajnali, rövid ideig tartó -1,5 C fokos lehűlés tüneteit illusztrálja, nem egy -4,5 c fokos fagyot követően. Abban az évben ezen hőmérséklet hatására az akác leszürkült másnapra, a bálványfa pedig "feketére fagyott.
A bükkönyre sem lehet panasz, ilyen tömege már nagyon régen volt a környékünkön. A poszméh-programom beértével most soha nem látott Bombus- tömegek gyűjtenek róla, csakúgy, mint a jelenleg legszebb stádiumában lévő Melilotus officinalis-ról és az Echium-ról. Nem vagyok képes belátni, mi értelme van pontos helyszín-megjelölés nélkül -általánosítva- az ilyen rémhír-terjesztésnek. Meg kell írni, hol, milyen időjárási előzmények következtében, mikor "fáztak meg a nektáriumok", de az ilyen "helyzetjelentéseknek sem értelme, sem pozitív hozadéka nincs. Egyszerű szómenés, információk nélkül. Kár ilyen kukorékolásokkal lerontani a Klub szakmai színvonalát...