Attila!
A sövény feladata elsősorban nem a méhlegelő biztosítása, hiszen nektár- és virágpor-hozama elhanyagolható, már csak méreténél fogva is. Nem hiszem, hogy kilométeres sövények telepítése lenne a cél.
Láthatóan a sövény védelmi funkciót is betöltene, hiszen tövises-tüskés fajok is szerepelnek az elképzelésben.
A nemzetségek, fajok, melyeket felsorolt, meglehetősen különböznek. A két borbolya csak alacsony sövényt képes nevelni, s valójában a védelmi funkció szempontjából akár alkalmasak is lehetnének, de komolyabb fizikai visszatartó erőt a vérborbolya nem tud felmutatni.
A fagyal jó középmagas sövénynek, nem tövises-tüskés, csak nyírott sövényként funkcionál jól, akkor viszont a végálló virágokat szinte teljesen levágjuk róla.
A tűztövis kiváló sövény-alapanyag, nagyon sok helyre és sokféle környezetbe telepítettem. Aránylag magasabb sövénnyé is nevelhető (3-3,5 m), virágaik az almatermésűekkel egy időben, tömegesen nyílnak, a méhek kedvelik, járják. Kiváló, tövises határoló cserje, a nyírást tűri és igényli. Néhány szépséghibája azért van, a termésén a tűztövis spiloceás varasodása (Spilocaea pyracanthae) csapadékosabb években csúnya varasodást okoz (elsősorban esztétikai probléma, valamint sajnos a madárbarát kert szándékát sem támogatja, hiszen a bogyóevő madarak nem fogyasztják a ronda barna-fekete, beszáradt, később másodlagosan penészesedő bogyókat). Nagy hibája még a tűztövisnek, hogy a többi rózsaféle gyümölcstermő növénnyel (alma, körte, birs) együtt eléggé érzékeny az almatermésűek tűzelhalásának Erwinia amylovora baktérium-okozta betegségére. (Egyébként a tűzelhalásra érzékenyek még a galagonya (Crataegus), berkenye (Sorbus), madárbirs (Coloneaster) és japán birs (Chaenomeles) nemzetségek fajai is, így a tűztövissel együtt kieshet egy -két jó sövény-növényünk is, azaz a galagonya és japánbirs is, melyek szintén rendkívül kemény tövisekkel ékesek.) A betegség a rózsaféle csonthéjasokat nem károsítja, így ajánlani tudok egy kiváló, magas sövénynek is alkalmas cserjét, a kökényt (Prunus spinosa). Nem mondom, hogy nincs szebb sövény nála, de keményebbet, ellenállóbbat keveset ismerek.
Magas, tövises sövényként számításba vehető még a rózsafélék csonthéjas termésű fajai közül a cseresznyeszilva, vagy más néven mirobalan (Prunus cerasifera, syn. P. myrobalana), de nem tudom jó szívvel ajánlani, mert nagyon gyorsan képes "kinőni a sövényvágó olló alól. Hasonlóan kevéssé alkalmasak a lepényfa ((Gleditsia triacanthos) és a narancseper, osszázsnarancs (Maclura pomifera), kinőnek a sövény-funkcióból, s a cseresznyeszilvához hasonlóan karbantarthatatlanná válnak.
Van még néhány faj ezeken kívül is, de mivel a funkciót nem jelölte meg pontosan, nehéz jó találatot adni a leggazdagabb tapasztalat birtokában is. Kertet, gazdasági növényültetvények telepítését a tapasztalt kertépítők, tájépítészek és díszkertészek sem terveznek, kiviteleznek a pontos környezeti paraméterek ismerete (klíma, kitettség, domborzat, vízellátás, talajadottságok stb.), valamint a funkció pontos megjelölése nélkül.
Nincs globálisan mindenhová alkalmas növény, s a tapasztalt kertész-méhész nem vár komoly méhlegelő-tulajdonságokat a telephelye térhatároló süvényétől...