Tisztelt Neo!
Szerintem azért maradtak életben a méhek, mert nem kaptak letális dózist!
Kaphattak volna, ha azt az 1-2 kg virágport és 5-10 kg nektárt egyszerre kapták volna meg. 2-3 hét alatt kapták és ez már hígulhatott oly mértékben, hogy a mászkálós tüneteket mutatja.
...az okfejtésem logikus
Nekem nem tűnik egyáltalán logikusnak. A virágpor mitől hígult volna fel? Elárulom, hogy a méhek a virágport nem raktározzák, mint a nektárt, azaz kiterítik, és utána összepakolják. Ezáltal nincs arra lehetőség, hogy ide más virágpor kerüljön, így híguljon a méreg. Aképpen tud hígulni, ha a dajkaméh ebből is vesz, meg abból is vesz magához virágport, amit később hoztak be. Na de még nincs olyan, hogy később. Most még repce virágpor van. A nektár esetében már hígulhat az akáctól, de egy hete még nem hígulhatott, pedig akkor is ilen problémák voltak.
EGYSZERŰ SZUBLETÁLIS HATÁS !!!!!!
Logikailag egy olyan feltételezés, hogy a mászkálás egy valamilyen mérgezés leges-legenyhébb tünete, amit a virágpor okoz, valóban helyes következtetés. Tehát az azt behozó méh nem pusztul el tőle (ugye a virágporból nem eszik), a dajkaméh nem pusztul el tőle, ezért tudja gondozni a fiasítást, a kikelő fiasításnak csak egy része beteg, mert ők kapták a legtöményebb dózist, a többi olyan dózist kapott csak, ami nem okoz klinikai tüneteket. Igen ám, csak ott van a bökkenő, amit az előbb leírtam: a repce kellős közepén nincs hígulás, mindegyik azt a dózist kapja, amelyiktől majd mászkálni fog csak. Na most akkor a mászkáló elpusztul, vagy visszamegy a kaptárba dajkálni? Ha elpusztul, (egyszerűen azért, mert kinn eléhezik), akkor könnyen belátható, hogy egy ilyen méhcsaládnak el kell pusztulnia. Hiszen nem lesz dajkaméhe, a repce előtt kelt méhek már tavaszi méhek és dajkáltak, ezért az életük rövid. Ha nincs is teljes pusztulás, de akácon hordás semmi nincs, az biztos. Ez így szokott lenni? Ha így lenne, akkor már:
rég nem lenne méhészkedés.
Vegyük hát a másik esetet, tehát a mászkáló visszamegy a kaptárba dajkálni. Ekkor nem omlik össze a méhcsalád, lesz akácméz. De könyörgöm, akkor ezzel mi a baj? Briliáns példája annak, hogy együtt tud élni a modern mezőgazdaság a méhészettel! Miért kell ez ellen küzdeni?
Főleg annak fényében, hogy mézengúz szerint:
MÁR RÉG NEM LENNE MÉHÉSZKEDÉS HA EZ KÓRTANI PROBLÉMA LENNE !!!!!!!!!!!
Egyébként már ezerszer leírtam, hogy ez egyáltalán nem így van. Például az ABPV-t a hőmérséklet szabályozza. Azért nem pusztul el a méhcsalád az ABPV-től, mert csak azok a méhek betegednek meg tőle, amelyek testhőmérséklete 25 fokon van a kaptárban is. A meleg idő beköszöntével, és a család fejlődésével egyre kevesebb ilyen méh lesz, ezért a fertőzési nyomás is csökkenni fog, télre minimális értéket ér el. De ez csak a szabályozásra példa, nem arra, hogy azt állítom, hogy a jelenlegi problémáink okozója ez. Ahhoz vizsgálatokra lenne szükség. Na ez ami nincs.
A szubletális hatás wr-féle megközelítésével pedig tényleg nem tudok semmit kezdeni. Az nekem már a kvantummechanikán is messze túlmutat. Tehát, hogy azért nem mászkál minden méh, mert különböző az egyes méhek érzékenysége a méregre. Persze ez a gondolatmenete beleillik az atka elleni kezelésekről alkotott képbe. Vagyis csak az atkák egy része érzékeny a méregre, ezért tulajdonképpen nem is kell ellene kezelni, mert minél többet kezelünk annál több lesz belőlük. Hiszen szerinte a megoldás a kevés kezelés. Az én megfigyeléseim szerint ha 90 százalékos hatékonysággal tudok kezelni 30 induló atka esetén, akkor marad 3. Ugyanez a szám 300 atka esetén 30, tehát kell még egy kezelés a háromhoz. Szerinte hülyeség a kezelések számának növelése. Hát ennek az ellenkezője a kezelések számának csökkentése. Tehát, ha kellően sok atkánk van, akkor eljuthatunk oda, hogy egyáltalán nem kell kezelni. A mérgekre lefordítva pedig az a helyes megoldás, ha a Mospilánt beleöntjük a kaptárba. Akkor lesz a legkisebb a veszteség. Na ez az amit soha nem fogok megérteni!