Attila!
Természetesen a hosszú évek tapasztalata sokat jelent a méhlegelők megismerésének esetében is, de amennyiben a konzekvenciák levonása tévedéseken vagy helytelen megfigyeléseken alapul, az információk értéke erősen devalválódik. Olyan ez, mint a meteorológia...
Mondhatnám ezt sokkal egyszerűbben is: az kukorékoljon "arabusul", aki bírja az arabus nyelvet...
Kokaskánk heroikus küzdelme a megismerési folyamattal jelen összefoglalója alapján vesztésre állónak tűnik, sajnos nagyon sok esetben halovány fogalma sincs kukorékolásának tárgyáról. Lássuk hát részleteiben:
Facélia:A facéliával kapcsolatban egy tévedés, hogy a homoktalajok teljeséggel alkalmatlanok számára. Az tagadhatatlan, hogy a "legszebb", leggazdagabb állományai elsősorban a középkötött csernozjom és a barna erdőtalajokon fejlődnek, de a nem sívó, jobb minőségű homoktalajokon is kitűnően termeszthető. Mi több, mivel a facéliát elsősorban a vetőmagjáért termesztik, kénytelenek némileg gyengébb talajokat választani a vetőmag termesztéséhez, mivel az állomány a magas tápanyag-tartalmú, gazdagabb talajokon, főleg csapadékosabb tavaszokat követően hajlamos a megdőlésre, ami a maghozamot hátrányosan befolyásolja. A környékünk számít a facélia egyik "fellegvárának", mifelénk nem mindig a legjobb minőségű, inkább valamivel szegényebb, gyakorta némileg sekélyebb termőrétegű talajokra (is) vetik. Az elmúlt néhány évben kiváló maghozamokat és hordásokat produkált homokon is a környékünkben. Viszont futóhomokra, sülevényes, rossz vízgazdálkodású talajokra, mélyfekvésű, vizes, túl kötött és szikes talajokra valóban nem érdemes vetni.
Mustárok: Kokaskánk erősen téved, a fehér és a fekete mustár egyaránt jó méhlegelő, mindkettő kifejezetten idegen-megporzást igényel. A káposztarepcével szemben igénylik a méhes megporzást, az izolált területeken a terméshozamuk csak harmada, negyede a méhes megporzással elérhető hozamnak. A két mustárról a Méhész fórumon olvashat elég sokat, ott autentikus, szavahihető méhészek (pl. Plebanos) tapasztalataiból is tájékozódhat... Még fényképeket is talál, hogy könnyebben fel tudja ismerni a két mustár-fajt... A két faj közül túlnyomó részben a fehér mustárt termesztik nálunk, a nektározás szempontjából viszont a két faj között nincs különbség.
Selyemkóró: Nos, hazánkban nincs "két fajta" Asclepias "szabadon", nálunk az idegenhonos, invazív Asclepias syriaca jelenti a méhlegelőt. A Fórumon elég sok információ megtalálható e fajról.
Termesztjük még Európában egyik-másik fajt a genusból (pl. az utóbbi években divatos lett az Asclepias tuberosa, A. incarnata és az A. curassavica vágott virágként). Ha érdekli az Asclepias nemzetség, a teljesség igénye nélkül, gondolatébresztőként:
https://en.wikipedia.org/wiki/AsclepiasEnnek megfelelően tehát ne keresse az eltérő fajokat hazánkban (az egyik csomagküldő kertészeti áruház egy időben az A. syriaca-n kívül kínált más fajt is, de nagyon helyesen a természetvédelmi szempontok miatt "lebeszélték" őket a forgalmazásról), s az sem igaz, hogy egyik "rassz" jobban fogja a méheket, mint a másik. Egyformán fogja az a háziméheket...
Ha érdekli a selyemkóró virágának fogóssága, egy rövid összefoglaló:
http://insectlopedia.com/milkweed-and-its-sinister-method-of-pollination/ Részletes leírással, kitűnő fotókkal egy másik cikk:
http://nadiasyard.com/our-native-plants/milkweed-common-asclepias-syriaca-uncommon-versatility/ de a világhálón tudományos igényű cikkeket is talál a témában. A hazai selyemkóró-állományok szaporodásáról, fogyatkozásáról, a természetvédelmi szempontokról is sokat olvashat a Fórumon, szerintem Kokaska ezen témában sem számít valóban autentikus adatközlőnek. Sajnos a megfigyeléseiből téves következtetésekre képes jutni, ami az igyekezet szempontjából természetesen méltánylandó, de megállapításai jelentős részének információs értéke az információt szűrni kevésbé képes méhészek számára csekély értékű, gyakorta inkább félrevezető lehet.