Egyetértek Attila által írottakkal és néhány gondolatot magam is fűznék a témához.
Mivel a méhészklubot nálam tapasztaltabb és komolyabb állománnyal rendelkező méhészek is olvassák ezért gondolataimat elsősorban inkább kezdő ill. csak 1-2 éve méhészkedő kollégákkal osztanám meg. Kiváltképp azokkal, akiknek csalódás az elmúlt 4 méhészeti év, akik nem erre számítottak amikor méhészethez fogtak. Szokták mondani, hogy aki méhészkedésre adja a fejét, az kétszer örül a méhcsaládjainak: először akkor, amikor megveszi és hazaviszi őket majd idővel utána amikor sikerül nagy nehezen túladni rajtuk. Közvetlen környezetemben is akad pár ismerős, aki néhány éve kezdett "méhészkedni" magukban talán gondolván, hogy "ha annak megy, akkor majd én is megmutatom"... A laikus embernek a méhészetről általában -az akácméz mellett- nem jut más eszébe csak az a temérdek pénz, roppant haszon. Ha egy méhészkedni akaró embernek, aki az utolsó 60-70 ezer forintjából akar 2 családot venni azt mondom, ne fogj bele, mert nagyon nem könnyű hívatás a méhészet és nem egészen olyan a dolog, mint amilyennek hiszed... Akkor az illető többnyire megsértődik és abban a tévhitben van, hogy én rossz szándékkal mintegy konkurenciát látván benne, le akarom beszélni erről a "zsíros" tevékenységről. Pedig ez éppen fordítva van, hisz teljesen jó szándékkal, segítőkészséggel mondom, amit mondok. Méhészkedni kizárólag anyagi haszon reményében- pedig nyilván elsősorban azért csináljuk- nem lehet. Ugyanis nagyon sok minden kell ahhoz, hogy egy méhészet összeálljon. Kell hozzá pl. nagyon komoly szaktudás amit az ember csak több év, évtized alatt sajátít(hat) el. Aztán kell még hozzá a méhek szeretete, szorgalom, nagyon sok munka, nagyon sok pénz, kitartás, alázat. Kell még hozzá egészséges, jó fizikumú, helyes következtetéseket levonni tudó ember, kell hozzá a segítő és megértő család (ez nagyon fontos). Ám mindezek meglétében sem garantált a biztos siker. Vannak a lelkiismeretes méhésztől független tényezők is, amik befolyásolhatják a sikeres méhészkedést. Noha a méhészet egy igazán szép szakma de bizony nagyon sok lemondással is jár, kiváltképp tenyészidőszakban. Mert ugye, amit ilyenkor meg kell csinálni, azt meg kell csinálni. Nem majd valamikor meg nem majd legközelebb, meg máskor hanem akkor, amikor itt az ideje. Az időjárás is döntő tényező a méhészetben és erre igazán jó példa a tavalyi év. Amikor is az ország jelentős részén 0 kg akácméz "termett". Az időjárás az idei évben sem volt kegyes hozzánk. Sok helyen éppen dandárra köszöntött be a hideg, esős idő. Ez aztán teljesen tönkretette -ahol nem fagyott éppen el- a gyönyörű akácvirágokat. De a méhésznek mégis volt alapja a bizakodásra. Ennek az optimizmusnak az alapja pedig a "termelő méhcsaládjai" voltak. Akinél sok ilyen volt, annak bizony a nem túl optimális körülmények ellenére jutott a hordóiba is akácméz. Hiszen mit ír Örösi : "Eredményt elérni csak jó tulajdonságú, nagy családokkal lehet. A sok mézet termelő méhész titka: ....." A kettőspontot 3 szó követ. Nem akarom most ezeket idézni, mert aki meg akarja tudni mi a 3 szó, az nézzen utána. Különben sohasem ismeri meg a szakirodalmat. Aki meg ismeri ezt az Örösitől származó idézetet, az meg álmából felébreszteve is "köpi" a 3 szót.
Ezekben a dolgokban van (lehet) tehát a méhészet sikere. Ha termelésre jó felkészített családjaink vannak, akkor azokban lehet bízni, azoktól lehet remélni, akkor lehet eredményt várni. És ezért bizony nagyon sokat kell dolgozni. Sikeresen méhészkedni szöveggel, meg az interneten nem lehet. A 2016 -os akácra a felkészülés már elkezdődött. Ahol nincs jó legelő ott etetéssel, serkentéssel, szaporítással, anyacserékkel, lépselejtezéssel, atka és egyéb betegségek elleni védekezéssel (kiváltképp napraforgó után mindenképp). Magamnak nem volt egy rekord akáctermés az idén, de mégsem panaszkodhatom, nem szólhatok egy szót sem. A körülményekhez képest nagyon szép mennyiséget sikerült pörgetnem és büszke vagyok a családjaimra. Sokat is dolgoztam velük idén is -mint már évtizedek óta- és eddig még mindíg "megháláták", hogy sohasem hagytam őket cserben és ínséges időben is azonnal siettem a segítségükre. Minden úgy működik, ahogy az ember hozzááll. Végezetül idéznék még két mondatot Vicze Ernőtöl: "Nehéz dolog a méhészet. Sírjáig tanulja az ember."