Iridó!
Ezt benézted!
Legkorábban virágzó hárs a kislevelű!
Csányi Antal
Irido!
Mivel megadtam a Méhész fórumon elérhető (Hárs topic-béli) válaszokat, nem tartottam érdemesnek vitatkozni egy olyan nagyformátumú megaméhésszel, akinél a kislevelű hárs (Tilia cordata L.) előbb virágzik, mint a nagylevelű hárs (T. platyphyllos Scop.). Lehet, hogy ott, dél-Baranyában így lehet, mifelénk (s az ország többi részén) a virágzási sorrend az általad belinkelt szerint alakul. Hogy mégse egy hiteltelen és közutálatnak örvendő egykori dendrológus véleményére támaszkodva kelljen érvelned, adnék néhány forrást, mely alapján a kérdés eldönthető:
http://www.erdeszetilapok.hu/?page=arch_view&id=33463 illetve
http://www.mtk.nyme.hu/fileadmin/user_upload/acta/Acta-51-2.pdfAz utóbbi ugyan csak a kislevelű hárs fenológiájának bioklimatológiájával foglalkozik, de azzal legalább részletesen és tudományos igénnyel.
Dr. Lengyel Géza: Méhek és virágok c. könyvében is az általad képviselt virágzási sorrend szerepel, de tudnék még adni egy tucatnyi dendrológiai munkát, mely e kérdést képes eldönteni. Igaz, azok egyikét sem gépész írta, no meg nem is a mi Bogárkánk...
Innentől fogva viszont nyugodtan szögezd le, hogy aki "benézett", az valóban nem te vagy, s az időskori demencia sem fenyeget még, kiválóan emlékezel a három hazai hárs fajunk virágzási sorrendjére. Azt a megállapításodat is alá tudom támasztani, hogy a városi környezetbe telepített hársak jelentős része nagylevelű és ezüst hárs, mivel az atka- és rovarkártevőkre e két hazai faj lényegesen kevésbé érzékeny, mint a kopasz levelű kislevelű hárs, ezért a flaszter-kertészek inkább azokat ültetik. Ültetnek természetesen egyéb hazai és behozott hárs fajokat, fajtákat is, de azok virágzási ideje sem előzi a nagylevelű hársét, ezért jelen polémiánk szempontjából nincs jelentőségük.
A nagylevelű hárs sokkal melegigényesebb, mint a kislevelű, a talajjal szemben is igényesebb annál. A hazai erdei növénytársulásokban sok helyen előfordul, így a Mercuriali-Tiliaetum (hársas törmelékerdők), Tilio-Fraxinetum (hárs-kőris sziklai sztyepperdő) névadó faja. Elegyesen jellemző társulásai a Melitti-Fagetum, délen Vicio oroboldi-Fagetum (gyertyánelegyes bükkösök), illetve Phyllitidi- és Parietario-Aceretum társulásoknak (szurdokerdők), míg délen a Scutellario-Aceretum mecsekense társulásban magas elegyarányú. A Querco petrae-Carpinetum (gyertyános kocsánytalan tölgyesek) jellemző faja, délen megtaláljuk a Helleboro dumetorum-Carpinetum, a Mecsekben jellemzően az Asperulo taurinae-Carpinetum társulásokban a száraz és félszáraz termőhelyeken.
Kevésbé jelentős elegyaránnyal, de jellemző módon előfordul a Fago-Ornetum (elegyes karszterdő), a Ceraso mahaleb-Quercetum (sajmeggy-molyhos tölgy karsztbokorerdő), illetve a Quercetum petreae-cerris (cseres kocsánytalan tölgyes) társulásokban, s érdekes módon a mi szigetközi Querco-Ulmetum (tölgy-kőris-szil ligeterő) társulásunkban is jellemző elegyfaj, természetesen csak azokon az ártéri termőhelyeken, ahol nem jellemző a tartós elárasztás.
Látható, hogy nem csak a domb- és hegyoldalak jellemző faja, sok termőhelyen képes megélni, de a kislevelűnél jelentősen igényesebb mind a talaj, mind a hőviszonyok iránt. Legkedvezőbbek számára a rendzinák és a jobb barna erdőtalajok. A kislevelű társulási viszonyait itt most nem részletezném, sokkal igénytelenebb, mint nagylevelű rokona, noha az is igazán jól az üde és mély talajokon fejlődik és mézel. Jellemző még, hogy a délnyugat-dunántúli (ún. illír) erdőtársulásokban a kislevelű hárs helyett a szárazság- és melegtűrőbb T. argentea szerepel, bár az utóbbi szintúgy legszebben a mély és üde talajokon fejlődik és ott is mézel a legjobban.
Annak meg nem igazán van komoly jelentősége, hogy Nagyernyei Attila és még néhányan mit írnak a "Tisztelt Méhészeknek", a hársak tudják (vagy éppen kevésbé tudják) a dolgukat, s a szaktanácsadói hálózattól és a vérprofi informátoroktól és amatőr "dendrológusoktól" teljesen függetlenül akkor virágoznak, amikor annak eljön az ideje...