Méhlegelő

Repcére én is fenti említett okok miatt nem mentem idén. Röpkörzeten belül nincs is repce szerencsére. Ennek ellenére én is tapasztaltam kisebb mérvű mászkálást a kaptár előtt, bár a család gyengülést nem tapasztaltam. Akkor ez hogy lehet?

Az akácon való mászkálás kérdését a herék oldják meg.
Mivel a herék is mászkálnak (ugrálnak, nem tudnak felszállni) ez felér egy bizonyítékkal.
Mégpedig azzal, hogy az a táplálék a fogó ami a kaptárban van.
Hát mi ez?
Főként a virágpor és a méhpempő.
Ha sötét, kopott, vagy  virágporos méhek vergődnének, az egy klasszikus mérgezési tünet lenne, amit általában permetezéssel követnek el az élővilág ellen a "gondos" gazdák.
Itt teljesen másról van szó.
Fiatal munkásméhekről, és néhány fiatal heréről amelyek első útja lett volna ez a tájoló repülés.
És miért a lehűlések után tapasztaljuk a nagyobb mérvű mászkálást?
Erre is megvan a válasz.
A sokszor több napos bezártság után (mint most is) belső munkájukkal végző 8-10 napos dajkaméhek lettek felnőtt korúak, és ők próbálkoznának a kinti élet szépségeivel megismerkedni,
 de az első pillanatban a zord valósággal találkoznak.
Mivel őket a NÉBIH "szakemberei" engedélyével a "gondos" gazdák megmérgezték, azonnal a halálukba sétálnak.
Akik ezt a gyalázatot elkövetik a méhek ellen mind bűnösek!
És miért nem pusztul el az egész család, csak a fiatalok?
Sima ügy a válasz.
A tavaszi vadvirágokon és a fűzön nevelkedett egészséges méhekre tudunk csak számítani, de nekik sajnos lassan lejár a szolgálati idejük.
Akác után fogunk sokan ezzel szembesülni, akkor fognak visszaesni igazán a családok.
Majd hárson és a nyári legelőkön ismét felerősödnek, napraforgón megint vissza.
Ma Magyarországon így méhészkedünk, ami véleményem szerint lassan szenvedésbe csap át.
Az időjárásról nem is beszélve.
Senki nem dörzsölheti a tenyerét ha szépek a méhcsaládjai, mert pár nap elég ahhoz, hogy szomorú képet lásson ugyanott.
A mellékelt képen lévő méhcsaládok tavaly napraforgón elpusztultak!
A képet úgy küldték, amely napraforgó előtt készült.
Rá 2 hétre üres kaptárak fogadták a méhészt.

Nagyernyei Attila

Nézz meg egy ilyen mászkálós méhészetben egy csomó táblás fias keretet, több lépcsőben. Én megnéztem, sokszor megnéztem. Amikor az anya bepetézi a keretet, egyetlen, jól érted, egyetlen sejthiány sincs, tele van adott méretben a tábla. Aztán ahogy megy a tábla a kelő állapot felé, úgy lesz egyre több üres sejt. Mire eljön az a nap hogy elkezdenek kelni, addigra minden tizedik vagy akárhányadik sejt már üres, mintha sörétes puskával belelőttek volna a keretbe!

Az a baj ezzel az érvvel, hogy igaz is lehet, és nem is. Az okozatot illetően több dolog is lehet. Csak egy példát mondok. Nyúlós költésrothadás nyitott fias állapotban történő elpusztulása. Mind a négy genotípusnál előfordul. A nyitott és fedett pusztulás aránya az ERIC I-től egyenes arányban emelkedik az ERIC IV-ig. Azt kellene megértened, hogy ugyanazt a tünetet rengeteg dolog előidézheti, csak az ok pontos kimutatása döntheti el a vitát.

Azt nem érted meg, hogy ahány méhegyed, szinte annyiféle ellenállóképesség van!

Ezt mire alapozod? Egy vegyszer esetén? Biológiai kórokozók esetén még talán le lehet nyelni egy ilyen kijelentést arra hivatkozva, hogy a különböző heréktől származó utódok eltérő receptorkészlettel rendelkezve nem fogékonyak egyes betegségekre. A kémiai mérgek receptora viszont minden egyedben ott van, hiszen nélkülük nem élnének. A különbözőség oka egyedül abban lehet, hogy egyik-másik egyed mennyi méreghez jutott hozzá. Tehát vegyszeres és nem vegyszeres virágporok eltérő aránya. Vagyis pl. árvacsalán, fűz és repce virágpor eltérő keverékéhez jutott. Az a méh, amelyik a pempővel táplálja a fiast, az már megszűri a mérgeket, egyáltalán nem biztos, hogy átmegy a pempőbe a méreg. Sokkal valószínűbb, hogy a dajka előbb elpusztul, mint hogy bekerüljön a pempőbe. De fogadjuk el, hogy ilyen is van, és olyan is. Amelyik dajka sok repcepollent fogyasztott az elpusztul, amelyik keveset, az a fiast pusztítja. Amelyik pedig még kevesebbet, az ilyennel táplált  álca felnőtt korában mászkálni fog. Ekkor azonban a kaptár aljának tele kellene lennie az elpusztult dajkák tetemével, és a kidobált nyitott fiassal. Na ezzel van a gondom, nem vagyok én senkinek lefizetett prókátora. Emlékeztetni szeretnélek, hogy szinte százszámra írtam több mint egy éve azokat a hozzászólásokat, amelyekben azt fejtegettem, hogy a neo mérgezés legfontosabb tünete a méhek eltűnése. Nem írom le ezredszer, hogy miért. Mi volt a jellemző tünet tavaly napraforgó virágzás idején? Ha az országos konklúziót nézzük, ekkor az eltűnés dominálta a képet.

A tavaszi vadvirágokon és a fűzön nevelkedett egészséges méhekre tudunk csak számítani, de nekik sajnos lassan lejár a szolgálati idejük.
Akác után fogunk sokan ezzel szembesülni, akkor fognak visszaesni igazán a családok.

Attila!
Örülök, hogy abban egyetértünk, hogy a mászkálók nem a gyűjtőkből kerülnek ki. (Olyan is van, de az repce esetén látható). Ezzel a kijelentéseddel viszont az a baj, hogy az egy hónapig tartó repcevirágzás , és a szinte egyetlen tömeges virágpor forrás hosszú időn át, oda kellene hogy vezessen, hogy eltűnik a méhcsalád. Tulajdonképpen erre céloztál, azonban nekem gyökeresen más  tapasztalataim vannak eltűnést illetően. A kijáró méhek tűnnek el, éppen ezért szennyezett virágpor be sem kerül jóformán a kaptárba ( a virágporos méh is szokott szippantani a nektárból), a kikelő fiasítás pedig gyönyörűen helyrebillenti a népességet. Sőt repce után 25 kilós akácok is szoktak lenni. Pedig a fedett fias kereteken ilyen eltűnések idején csak pár darab méh szokott szaladgálni. Nekem éppen ezért alakult úgy a technológiám, hogy a minél több fiasításra törekszem, mert ez a legjobb túlélési stratégiája az NNI mérgezésnek. Ez nagyon ellentmond annak, amit írsz. Nekem ez a tapasztalatom. Mindenkinek le kellene írni a sajátját, aztán csak kialakulna az, hogy országosan mi a jellemző!

Nyúlós költésrothadás nyitott fias állapotban történő elpusztulása

Meg is állapítottuk, semmilyen vegyszer nem veszélyes a méhekre, az egész országban nyúlós van (a vizsgálatok ellenére is), ezért mászkálnak a méhek. 

A különbözőség oka egyedül abban lehet, hogy egyik-másik egyed mennyi méreghez jutott hozzá.

Meg abban amit írtam, hogy ezt melyik hogy képes tolerálni. Néhány hónapja volt a TV-ben egy műsor, egy új kutatási eredményről számoltak be benne.
Eddig ugye azt hitte, vagy úgy tudta az orvostudomány, hogy az emberre vetítve meg lehet határozni egy gyakorlati alkoholbeviteli értéket, ami az egyedre semmilyen negatív következménnyel nincs. Aztán most rájöttek hogy ez nagyon nem így van, hanem óriási különbség van ebben (is) ember és ember között, mert vannak olyanok akinek akár a napi 1 korty is káros hosszútávon, meg olyanok is akiknek a napi fél liter sem. Keress rá a pontos információkra, én csak fél füllel hallottam evés közben.

Többieknek. Az sem lehet teljesen nyugodt, akinek a közelébe nem vetnek repcét. Azért nem, mert sok helyen a tavaszi virágporokat, füzet, gyermekláncfüvet olyan helyekről hordják a méhek, ami mondjuk két szántó közti szélfogó, védősáv, akármi. Abban ugyanúgy meg fog jelenni az összes méreg amiket a táblákra szórnak, meg az is amit előtte szórtak, és odaszállította a talajvíz. Az emberiség egyszer majd rá fog jönni hogy a mérgekkel semmit sem tud megoldani, sőt ellenkezőleg, hatalmas természeti károkat okoz vele, de erre majd csak utólag fog rájönni, amikor már késő lesz. De ez jól is van így, emberek is túl sokan vagyunk már ezen a földön.

Ezt írja neo:
"A kijáró méhek tűnnek el, éppen ezért szennyezett virágpor be sem kerül jóformán a kaptárba.."
Én pedig ezzel a kijelentéseddel maximálisan NEM értek egyet!
Azok a méhek másznak amelyeket a repce neo-val szennyezett virágporából készített méhpempővel etették!
Gyakorlatilag a repce virágporára fókuszálnám az összes vizsgálatot.
A fiatal méhek mászkálnak, ezekből fel kell venni és láthatod, hogy szőrös méhek.
Azt nem állítom, hogy a kijáró népesség nem csappan meg, de a mászkálók MIND egytől egyig fiatal, alig a dajka koron túl lévő méhek, amelyek a jó idő beálltával tájolni próbálnak.
Amikor végre valahára eltűnik ez a mocsok virágpor a kaptárainkból, a méheknek semmi baja.
A repce a fogó.
Nagyernyei Attila

Azt nem állítom, hogy a kijáró népesség nem csappan meg, de a mászkálók MIND egytől egyig fiatal, alig a dajka koron túl lévő méhek, amelyek a jó idő beálltával tájolni próbálnak.

Nézd Attila, nekem ezzel az a bajom, hogy ezt a tünetegyüttest Csaba dr. akkor leírta már, amikor a  neok még legfeljebb a labororatóriumban léteztek, azaz 1985-ben. A Nosema tüneteként. Ezért mindenféle bizonyíték nélkül ráfogni, hogy ez NNI mérgezés, egy kicsit sarlatánnak tűnik nekem. A Koltai könyvben megtalálható.
Így szól a kérdéses rész:

"a méhek tömegesen jönnek elő a kaptárból és rövid vergődés után elpusztulnak. Tavasszal mászkáló, röpképtelen, terpesztett szárnyaikat rezegtető méheket lehet látni. A beteg méh leesik a földre, az útjába kerülő fűszálra mászik, onnan megkísérel felrepülni, de erőtlenül hull vissza a földre. Gyakori, hogy a kaptárak előtt csomókba csoportosulnak a méhek, fűcsomókra kapaszkodnak."

Eddig ugye azt hitte, vagy úgy tudta az orvostudomány, hogy az emberre vetítve meg lehet határozni egy gyakorlati alkoholbeviteli értéket, ami az egyedre semmilyen negatív következménnyel nincs. Aztán most rájöttek hogy ez nagyon nem így van, hanem óriási különbség van ebben (is) ember és ember között, mert vannak olyanok akinek akár a napi 1 korty is káros hosszútávon, meg olyanok is akiknek a napi fél liter sem.

Itt azt felejted el, hogy az alkohollal ez ember, de még inkább már a legelső emlősök is a lehullott gyümölcsök alkoholos erjedése során már legalább százezer éve találkoztak, és azóta élnek együtt vele. Ennyi idő után a tolerancia kialakulása között lényegi különbségek alakulhattak ki egyes rasszok között, amely rasszok aztán a legújabb korban keveredtek. Ha ezer évenként alakul ki egy lényegi előrelépés a toleranciában, akkor százezer év alatt az 100 lépés lehet az egyik rassznál, míg egy másiknál sokkal kevesebb. Elsősorban a szelekció mértékétől függően. Azaz, hogy az egyik rassz milyen gyakorisággal találkozik az alkohollal, és milyen gyakorisággal a másik (négerek és eszkimók). Ezzel szemben az NNI negyven évének a huszonötszörösére van elvileg szükség az egy egységnyi lépéshez. Ez sem igaz persze, mert a generációk száma a lényeg. Méheknél egy generáció egy év, embernél huszonöt tekinthető egy generációnak (amikor az anya lánya is szaporodik már). Tehát ezen az alapon a méh egy lépést tett meg, az ember százat, a két szerrel szembeni tolerancia előrehaladását illetően. Itt pedig nem is beszéltünk arról, hogy ugyanazon anya utódai között véled felfedezni a különbséget, nem egyes méhrasszok között.

Annak ellenére sem állítom hogy nem a nozéma okozza a mászkálást, hogy ezt még senki nem igazolta. Mert közvetlenül lehet hogy éppen az okozza. Na de a nozémát mi okozza? Miért nem jelenik meg spontán bárhol bármikor? Miért az a jellemző, hogy a vegyszeres területektől leginkább elzárt családoknál van a legkevésbé? Ennek oka van, az ok pedig maga a vegyszer, illetve azok összessége. Ahol nincs tavasszal repce, és sziruppal etetnek, ott miért nem dúsul fel a spóra? Miért a repce nektártól dúsul fel?
Értem én hogy villanymotor, de mi hajcsa? 

Én azt gondolom a Nosemáról, hogy minden család minden egyede találkozik vele. Amikor elér egy kritikus értéket, akkor a méh elpusztul miatta. Gyakorlatilag csökkenti az élettartamot. Az az eset, amikor valamilyen mérgezés miatt növekszik meg a spóraszám, az arra vezethető vissza, hogy több Nosema spóra tud behatolni a bélhámba. A bélhámban történő szaporodási képességet viszont nem befolyásolja. Igen ám de egy ciklus tizegynéhány nap, tehát a környezetben eleve rengeteg spórának kell ahhoz lennie, hogy a mérgezés miatt komoly spóraszám emelkedés tudjon kialaulni ugyanazon méh esetében. Hiszen ha az első fertőződést követő két hét múlva termelődik újabb adag spóra, ami be tud hatolni, aztán ez megint két két múlva jelent újabb löketet. Itt aztán véget is ér a méh élete. Tehát ebben az összefüggésben a mérgezés sem tudja önmagában hirtelen megemelni a Nosema spóraszámot, ha előtte nem zajlott le jelentős spóratermelődés. Ezért én azt gondolom, hogy mindig van jelentős spóratermelődés, tehát a környezetben eleve sok spóra van, csak a fiatal méhben akkor tud abnormálisan feldúsulni, ha valami méreganyag nagyszámú spórát tud bejuttatni a fiatal életkorban a bélhámba. Tehát eddig szerintem egyetértünk. Ott van egy másik variáció is, hogy a Nosema alapvetően észrevétlen. Tehát amit Csaba dr. is leírt, az nem magyarázható a Nosema életrajzával. Miért lesznek repülésképtelenek? Nagyon sok repülni tudó Nosemás méh van. Azért, mert bénulás lép fel. Pl. méhbénulás vírus. Amelynek két feltételre van szüksége. Az egyik, hogy valami beinjekciózza a méh testébe. Ez lehet atka és Nosema is. A másik a hideg hőmérséklet. Az  ABPV alacsony hőmérsékletű méh testében tud szaporodni.
Megnéztem a tavalyi EFSA kockázatértékelést tiametoxam esetében. Lárvára azt írja, hogy nincs kimutatható kockázat, ellenben dolgozóra igen. Attila ezt mivel magyarázod?

A lárva fűtve van, talán ezért nem tud benne elszaporodni az ABPV, a dolgozó hőmérséklete akár 10 fok körüli értékre is csökkenhet, ezért védtelen. Minimális nosema+ABPV+hideg. Együtt ez már sokk.
Én is Attila vagyok. 🤭 Uff...

Mospilan 70 wp 1985-ben szerintem a repcét csávázták vele , és ettől másztak a méhek , nem a nosematól , az más kérdés ,hogy a repcén nosemások lettek a végén !!!!!!!!

Az első neonikotinoid szer, az imidacloprid kereskedelmi bevezetése 1991-ben történt a világon, nem Magyarországon. Amiről Te beszélsz, az acetamiprid (Mospilan) magyar engedélyéről 2014-ben tudok.
http://www.biokultura.org/hu/rss-feed/77-hirek/888-neonikotinoidok-novenyvedo-szer-kijutas-termeszteben

Mospilan 70 wp " ezer éves " szer és a repcében használták !!!!!

Acetamiprid szerves vegyület , neonikotinoid rovarölő szer !!!