Az akác ott invazív, ahol az ember engedi. Azok a volt kaszálórétek, legelők, ahol megszűnt a kaszálás, ott az akác nyomul be a kaszáló területére. Ahol az erdő gyenge minőségű, vagy az erdészet nem költ elég pénzt az erdőállomány fenntartására, ott az akác benyomul a felritkuló erdőállományba. De például a környékemen levő természetes erdősültségben egy tapodtat se halad előre az akác. Ott van a széli részeken akác és itt-ott, ahol valamilyen emberi beavatkozás miatt felritkult a természetes erdőállomány kisebb akácfoltok vannak, de évtizedek óta nem terjednek.
Miért nyomult be Vivaldi környéki fenyőerdőkbe az akác? Mert arra a talajra, arra a domborzatra, arra a helyi klímára eleve nem lett volna szabad fenyőt ültetni. Valószínűleg valamilyen elegyes erdőt kellett volna telepíteni. Az nem ritkult volna fel, a gaz nem verte volna fel, sőt, erdő és vadgazdálkodási szempontból is kedvezőbb lett volna. Az emberi hibákat a természet kijavítja, akár az ember kárára is.
Sírnak a természetvédők, hogy a gyönyörű árvalányhajas rétjeiket, nyílt gyepeket, borókás területeket ellepik az inváziós fajok (vaddohány és akác). Igen, ellepik. Miért? Ezek a réteket évszázadokon, sőt évezredeken keresztül emberi tevékenység, a legeltetés, kaszálás, gyűjtögetés tartotta ebbe a gyönyörű állapotban. Sajnos a természetvédők nem kapnak pénzt a mezőgazdasági kormányzattól, hogy a tájfenntartó gazdálkodási pályázatokon révén sok gazdálkodó család segítségével a gyönyörű tájat évezredes eredeti szépségében továbbra is fenntartsák.
A keserű indulat aztán ilyen szerencsétlen eredményeket szül, ami az akác és a vaddohány eszetlen irtási szándékában megnyilvánul. Helyes tájgazdálkodás esetén a jelenlegi állatállomány többszörösét lehetne gazdaságosan fenntartani, ami többezer állattartó családnak biztosítana stabil megélhetést. Mellette kevesebb lenne ugyan a vaddohányos terület, de még így is jelentős méhlegelőnk lenne. Az akácra ugyanez vonatkozna.
Hogy mennyi lenne az ideális aránya az akácnak a magyar erdőkben? Ezt ebben a gőzös indulati közegben lehetetlen megmondani, de az biztos, hogy a legveszélyeztetettebb 3. akácos régióban (Nógrád, Bakony) is meg lehet találni az akácerdők helyét.
Felejtsük el, hogy az akác köti meg a homokot. A homokot sok fafaj legalább olyan jól megköti, mint az akác. Az akác ősi amerikai élőhelyén elegyfa. Ott nem ültetik olyan monokultúrásan, ahogy Magyarországon. Sok hátránya van a tiszta akácerdőnek. Erről erdészeti cikkek bőven megjelentek. A több vágáfordulót megélt akácerdők mutatják legszebben, hogy ugyanúgy, ahogy az amerikai erdőkben, úgy itt is igaz, hogy akác sokkal inkább elegyfának való és nem domináns erdőalkotónak. Nekünk méhészeknek néhány száz évre még kedvező lesz az akác mennyisége, de a természet ki fogja követelni a következő szukcessziós lépcsőt, tehát lassan meg fog szűnni az akác dominanciája az erdőinkben és más fafajok veszik át a helyét. Ha majd Nógrádban a hársak lesznek azok, akkor legalább olyan jól fogunk vele járni mint az akáccal. Azt nem is sejtem, hogy az alföldi egyre melegebb és egyre vízhiányosabb területeken mi követheti majd az akác helyét, ugyanis valószínűtlen, hogy a kocsányos tölgyeseink képesek lennének majd a közel mediterrán éghajlathoz alkalmazkodni.