Mézmarketing / Mézhamisítás / Mézárak

Geddekas !
Ugye érzed, hogy nem győztél meg? A higroszkóposság miatti víztartalom emelkedés már a keretekben megtörténik. Az eredeti kijelentésed pedig az volt: az akácméz nem tud megerjedni, csak ha pergetéskor szennyező anyag kerül bele. Ezzel az a baj, hogy más dolgokat hogyan lehet elhinni Neked, ha immáron a második olyan dolgot állítod ex katedra kijelentve, amit nem tudsz bizonyítani elméleti-logikai alapon sem. Ez hitelvesztéssel jár. Akkor sem fognak hinni Neked, ha tényleg igazad van. Azt gondolom, hogy Attila fogalmazta meg helyesen a dolgot. A méhész várjon inkább a pergetéssel, különösen rossz időben, amikor magas a páratartalom, mert senkinek nem jó az, ha bármelyik vevő ilyen mézet vesz. Nem szívesen fog venni mástól sem. Abban egészen biztosan igazad van, hogy attól, mert a méz nagyon híg, még nem feltétlenül fog erjedni. Egy magas páratartalmú időszakban gyűjtött méz lefedve is sokkal hígabb lesz, mint a száraz időben gyűjtött. Ez nem fog megerjedni, bár én nagyon utálom, és inkább eladom nagyban, minthogy kiüvegezzem. Néhány éve talán a Klenáncz hirdette, hogy megveszi az ilyen mézet, nehogy megerjedjen a méhésznél. Szerintem ezzel azért olyan nagy rizikót nem vállalt, mert mire megveszi , addigra amelyik olyan az megerjedt volna. Azt pedig nem vitte volna el.

Sziasztok!
A jó minőségű akácméz felvásárlási ára (10 mázsa felett) több kereskedőnél elérte az 1.600 Ft-ot!
Ez mai hír!
Egy konkrét üzletkötésről tudok, ott 1.620 Ft-ot fizettek a termelőnek.
A mennyiségi limitet sokan alkalmazzák, a költségeik enyhítésére.
Szerintem ez érthető, logikus.
Nagyernyei Attila

Sziasztok!
A jó minőségű akácméz felvásárlási ára (10 mázsa felett) több kereskedőnél elérte az 1.600 Ft-ot!
Ez mai hír!
Egy konkrét üzletkötésről tudok, ott 1.620 Ft-ot fizettek a termelőnek.
A mennyiségi limitet sokan alkalmazzák, a költségeik enyhítésére.
Szerintem ez érthető, logikus.
Nagyernyei Attila

Szia Attila!
Csak csak bejött a jóslatom!
Most azok a méhészek igazán szerencsések, akinek jó eredményeik születtek! Arról nem beszélve, ha valaki tartalékolni is tudott tavalyról akácmézet.......

 

Irido!

Értem az indíttatásodat. Izomból lősz mindenre ami mozog, akkor, ha én írom. OK! Tiszta a képlet.

Milyen körülményeknek kell fennállnia, hogy a lépben levő méz behíguljon, sőt erjedjen? Vannak ilyen esetek.
Ősszel, télen és kora tavasszal azokra a kaptárban levő fedetlen mézeslépekre, amit a méhfürt nem takar, lecsapódik a méhcsalád párája és behígítja a nagy felületen nyitott mézet. Néha annyira híg, hogy kicsorog a lépből. De ezek a lépek penészesek is szoktak lenni.
Szerinted ilyen körülmények az akác idején előfordulhatnak? Ugye nem?
Akác ideje alatt a lépekben, abban a 15-20 napban csak akkor hígulhatna be a méz, ha méhek egyáltalán nem gondoznák. Van ilyen? Ugye nem életszerű?
Akkor most a kezdő méhész sziszegős akácméze ebből a koratavaszi behígult erjedt mézből származhatott? Nem életszerű! Ha gyenge a család, akkor nem éli meg az akácot, ha meg erős, akkor jóval akác előtt kitakarítja azokat a lépeket.
Akkor milyen hibát követhetett el a szerencsétlen kezdő méhész, hogy sziszeg a szemre tisztának tűnő akácméze? És ne feltételezzük a legrosszabbat. Ne feltételezzünk szándékos hanyagságot. Hígan pergetett, beleöntötte a fedelezéses mézet, nem volt tiszta a hordó, kanna, szűrő, pergető. Nem szárította ki a hordót, esetleg még a mosóléből is maradt a hordó alján egy kevés stb.

Azt tartom a legkevésbé valószínűnek, hogy a hordós méz álltó helyében behíguljon. A tömeg felület arány nem olyan, mint a lépben és ezért legfeljebb 1 % víztartalom különbség van a hordó legfelső vékony rétege és a méz többi része között.

A 2010-es évben a sűrűbb mézemet háztól eladtam, de a hígabb "lötyögős" mézemet kereskedő vitte el. Házilag nehezen kivitelezhető a 82 %-ra sűrítés (de ipari körülmények között könnyen megoldható a vízelvonás) és lötyögős mézet nem akartam a vevőimnek adni. Szeptemberig, amíg a kereskedő érte nem jött a hordókban a 76 %-os akácmézet tökéletes állapotban tudtam tárolni.

Érveid és következtetéseid alapján a te hitelességed az igazán kérdéses.

Attila jól fogalmazott, de vannak helyzetek, amikor nem teljesíthetők azok a feltételek, amit ír. Egy vándorméhész nem várhatja meg minden esetben, hogy a méz 84 %-os legyen, kénytelen korábban pergetni.
Megteszik és miért tehetik meg? Mert tudnak higiénikusan dolgozni és tudják, hogy a tisztán kezelt méz ha pár %-kal hígabb, akkor is károsodás nélkül eltartható.

Attila jól fogalmazott, de vannak helyzetek, amikor nem teljesíthetők azok a feltételek, amit ír. Egy vándorméhész nem várhatja meg minden esetben, hogy a méz 84 %-os legyen, kénytelen korábban pergetni.

Az lenne a kérdésem valaki ismeri a mézből  való vízelpárologtató készüléket?
A működéséről tud valaki írni?
Állítólag több vándor méhész alkalmazza, hogy előbb lehessen pörgetni.

1.
Úgy hívják, hogy erős méhcsalád. 
2.
Ha mégis korán kell pergetni, akkor két lehetőség van. Visszaetetés akác után és vaddohány alatt és újra pergetés. Másik lehetőség, hogy elviszi a kereskedő és az üzemében megcsinálja.

Értem az indíttatásodat. Izomból lősz mindenre ami mozog, akkor, ha én írom. OK! Tiszta a képlet.

Geddekas tévedsz! Sokszor sok helyen sokszor megvédtelek már, csak amit nem lehet védeni, azzal van a baj.

Akkor most a kezdő méhész sziszegős akácméze ebből a koratavaszi behígult erjedt mézből származhatott?

Nyilvánvalóan nem . Ebben teljesen egyetértünk.

Azt tartom a legkevésbé valószínűnek, hogy a hordós méz álltó helyében behíguljon. A tömeg felület arány nem olyan, mint a lépben és ezért legfeljebb 1 % víztartalom különbség van a hordó legfelső vékony rétege és a méz többi része között.

Én ilyent egy szóval sem írtam. Azt mondtam, hogy akkor erjedhet meg, ha a méhek a magas páratartalom miatt nem tudják kiszárítani  a higroszkóposság miatt a keretekben felhígult frissen gyűjtött nektárt. Ez még jóindulatúlag el is fogadja azt az érvedet, hogy a virágban a nektár védett helyen van a légköri nedvességtől, és nem magasabb a víztartalma a szintén általad meg említett 24 %-nál.

Érveid és következtetéseid alapján a te hitelességed az igazán kérdéses.

Tényleg ? E hosszú hsz-ben arra miért nem tértél ki, amit eredetileg állítottál elég nagy arccal: az akácméz csak akkor tud megerjedni, ha  a méhész a nem higiénikus pergetésével belevisz valamit. Na ezt a valamit nem nevezted meg: baktérium, gomba ? Melyik baktérium, melyik gomba ? Ez hogyhogy meg tudja erjeszteni az egyébként nem megerjeszthető akácmézet ? Ez az amire nem akarod megadni a választ ! Pontosan úgy, ahogy a gombaölőszereknél kinyilvánítottad, hogy nyolc általános alatt evidens, hogy miért okoz problémát a méheknél ha bejut a gombaölőszer a virágporba. Az a baj, hogy a probléma a nyolc általánossal van. Felette levő szinten az az evidens, hogy aki ilyeneket nyilatkoztat ki, annak fogalma sincs a dolgokról. Ezért mondom, hogy hiteltelenné válsz. Pedig én ma is állítom, hogy igenis vannak jó ötleteid, igaz, hogy nem úgy, és nem abban a formában, ahogy elképzeled, de mindenképpen érdemes elgondolkodni rajta.

Irido!

.......
Ha a méhész hibákat végiggondolod, akkor minden esetben ott van a háttérben a szennyezés mellett a jelentős hígulás. A fedelezéses méz szennyezett és híg. Ha az esti etetés került bele, akkor is híg, sőt akkor az etetőnek a mikroflórája is bekerül a pergetett valamibe, merthogy méznek nem nevezném ezt. Ha a hordó nyitva van és beleesik az eső, akkor is hígulás plusz ami a beázott tetőről mindenféle mikróba bekerül a mézbe.

A leggyakoribb hiba kezdő méhészeknél a hígan való pergetés mellett, hogy a fedelezésről lecsurgó híg mézet hozzáöntik, sőt keverik a többi mézhez.

Geddekas!

Belekeveredett ebbe a polémiába kedves ecsém, miként a majom a cérnába...

A méhek az érett mézet fedik le, éretlent "eszükbe" sem jutna... Mi a fenének van szüksége ilyen semmitmondó, görcsös érvekre? Tényleg azt hiszi, hogy a butuska "érveivel" hitelesebbnek látszik? A beérlelt és lefedett méz kinyerésekor kapott fedelezéses méz mitől lenne hígabb, mint a lefedett, 20 % víztartalom alattira besűrített méz? A fedetlen, híg mézből pedig miért pörget, mángorol? A fedetlen mézből honnan van a "fedelezéses méz"? Az is elgondolkodtató, amit az "esti etetést" követő másnapi pörgetéséről ír... Ön netán így szokta a cumiztatott cukormézet mángorolni...? Nem veszi észre, mekkora ellentmondás feszül a hablatyaiban, kutatókám? A méhek az érett mézet fedik csak le, az pedig már nem képes a levegő páratartalmából jelentősen "visszahígulni", még magas relatív páratartalom idején végrehajtott pörgetés esetén sem.
Nem azért idézem rendszeresen, mert rajongok az írásaiért, hiszen javarészt nem érnek azok egy ütet taplót sem, hanem hogy szembesítsem a saját kijelentéseiben rejlő ellentmondásokkal. Még ön szeretné az írásaimat minősíteni, aki képtelen a sajátját hitelt érdemlően megvédeni? Ez az egész polémiánk innen indult:

Az a sejtésem, hogy nem az volt a legnagyobb baja a sziszegős akácméznek, hogy híg volt. A szépen kezelt híg akácméznek nem szabadna erjednie. Attól tartok, hogy más a baj.
1.
Fedelezéses mézet soha nem kap nálam a vevő, azt mi esszük meg, mert abba belekerülhetnek mézbe nem való dolgok is.
2.
Tisztátalanságok a pergetőben, mézes kannában, szűrőben, csapos kannában üvegben.
3.
De erre gondolni se merek. Éretlen cukoretetéses valamit pergetett ki a méhész és a természet adta savtartalom hiánya miatt erjed a végtermék.

Nos, olvassa vissza saját magát, aztán gyorsan vonuljon vissza, s ne akarja itt olyanoknak osztani a "geddekasi észt", akik tanultak némi biokémiát és élettant. Irido tanult...Ön meg úgy vitatkozik, hogy egy hozzászólásán belül is ellentmondásba keveredik önmagával.

Szögezzük le ismét: Nagyernyei Attila romlott, híg mézről írt. Utólag pontosította az írását: romlott, híg akácmézről szeretett volna írni, csak először kifelejtette a méz fajtájának megnevezését. Az ön határozott  válasza szerint az akácméz képtelen megerjedni, mert a méhecskék "szűrőkészüléke" az élesztőgombákat és egyéb mikrobákat hatékonyan kiszűri, ráadásul a méz savtartalma hatékonyan védi azt az erjesztő mikroorganizmusok tevékenységétől, valamint az akác eredendően oly tiszta, baktérium- és élesztőmentes nektárt ad, mely alapján a híg, de higiénikusan kezelt, tárolt és üvegezett akácméz erjedése képtelen ötletnek tűnik...

Ön kioktat mindenkit, aki rávilágít a bice-bóca érvelésére. Ön oktat ki bennünket, aki spektroszkóppal méri a méz rétegeiben a víztartalmat? Milyen spektroszkópot tart otthon? Gyanítom, ez is valamilyen hasonló "sajtóhiba", mint a neonikotionidok...

Ami a méz higroszkóposságát illeti, ott is alaposan mellélőtt, a levegő páratartalma és a méz nedvességtartalma között szoros korrelációt találtak a kutatók, akik nem csak teóriákat gyártottak, hanem mértek is. Nem spektroszkóppal... Ha az adatsort megnézi, talán képes lesz belátni, hogy az ön "spektroszkópjával" nem sikerült hiteles mérési eredményt produkálnia. A levegő relatív páratartalma és a méz víztartalma között az alábbi mérési eredményeket közlik a kutatók:
  60 %-os rel. páratartalom mellett  18,3 %
  65 %-os rel. páratartalom mellett  20,9 %
  70 %-os rel. páratartalom mellett  24,2 %
  75 %-os rel. páratartalom mellett  28,3 %
  80 %-os rel. páratartalom mellett  33,1 % a méz víztartalma. Az alacsonyabb relatív páratartalom mellett tapasztalt értékeket azért nem idézem, mert azok a higroszkóposság mértékéhez nem szolgáltatnak adatokat, viszont bizonyítják a folyamat fordított voltát, azaz az alacsony légnedvesség mellett a méz lead a víztartalmából. Az egyensúlyi állapot az idézett adatokból láthatóan 20 %-os víztartalmú méznél a 65 %- körüli relatív páratartalmú légnedvesség esetén áll be, mindez 20 C fokon, azaz szobahőmérsékleten.

Természetesen ez az érték a nyitott tárolóedény esetén értendő, s csak a felső néhány centiméteres rétegben  érvényes, a méz viszkozitása folytán a "spontán keveredés" eléggé lassú, de akkor is igaz, hogy a méz felső rétege a higroszkóposság folytán jelentős visszahígulásra képes, a méz kinyeréskor belekerült mikrobák a méz tisztulása folytán pedig éppen e felső, helytelenül kezelve könnyen visszahíguló rétegbe "úsznak fel", tehát  -különösen eleve magasabb víztartalmú méznél- minden feltétel adott az erjedéshez a felső rétegben. Ami szintén sántít az akácmézre vonatkozó érvelésében, hogy mivel a méz higroszkópossága a cukortartalommal van összefüggésben  és a cukrok közül elsősorban a fruktóznak van szerepe a higroszkóposságban, az akácméz némileg erősebben higroszkópos, mint az alacsonyabb fruktóztartalmú mézfajták.

Ami a méhecskék élesztősejtekkel kapcsolatos "szűrőképességét" illeti: a mézben White vizsgálatai szerint grammonként (!) 0,1-100 ezer élesztősejt található, s a nevezett kutató úgy találta, hogy a magasabb nedvességtartalmú mézekben ez a csíraszám nagyságrendekkel magasabb lehet... Az élesztősejtek nem csak a nektárból származnak, Irido pontosan megjelölte, hogy nagyon sokféle módon bekerülhetnek a kaptárba, így a mézbe is. Akár a légáramlattal is, de túlnyomó részben a méhek testfelületén, a virágporral. Hiába "tisztább" ön szerint az akác nektárja és pollenje, az akác nagyon rossz virágpor-szolgáltató a méhek számára, az akácmézben található pollen túlnyomó részt más növényektől származik. Bizonyára ismert ön előtt is, hogy az akácméz pollenösszetételében a saját virágpor aránya általában és jó esetben 20 % körül alakul, de ritkán haladja meg a 30 %-ot. Érthető is, hiszen a nagy, összefüggő akácosokban a pollenszolgáltató növények száma nagyon kevés. Mifelénk az akácosok jó része a Bromo sterile-Robinietum illetve a Chelidonium-Robinietum kultúr-konszociációhoz tartozik, az itteni akácmézek pollentartalmát javarészt a Chelidonium majus adja (a Sambucus pollenjét a méhek nem gyűjtik).  A nem összefüggő, mezőgazdasági és természetvédelmi területekkel  "mozaikos" akácosok pedig nagyon változatos pollenadó vegetációval rendelkeznek, ezért az akácméz pollentartalma is hasonlóan változatos. Az akácnál  "kevésbé tiszta" virágokon, azok pollenjén pedig jelentős számban ott vannak az élesztők, baktériumok, penészek, melyek eléggé nagy része talaj-eredetű...

Maradjunk tehát abban, hogy a hitelesség kérdésében nincs mit Iridonak felrónia, ön elsődlegesen nem a hígan pergetett akácmézben látta a romlás okát, hanem híg cukoretetéses lötty pergetésében és a természetes savtartalom hiányában. Aztán mikor az eredeti teóriáját ízekre szedték, hablatyolt a fedelezéses méz híg voltáról és mikrobális fertőzöttségéről, pergetési higiéniáról... Visszautasította a helytelenül, nyitott állapotban -esetleg szabadban- tárolt híg méz higroszkópos úton történő további vízfelvételének lehetőségét is, aztán amikor ezt az álláspontját sem sikerül megvédenie, akkor bugyogott valamit a szabadban, fedetlenül tárolt mézről, hordómosó vízről, esőről, illetve a híg akácméz érlelésre történő "visszaetetéséről", mely technológiai fogást természetesen ön az, aki egészségügyi okokra hivatkozva más alkalmakkor vehemensen támadni szokott. Végül az öntől megszokott "nemes egyszerűséggel" elviteti a kereskedővel a híg, esti cukoretetésből másnap reggel kipergetett, kimángorolt savszegény, lötyögős "mézét"... Teszi ezt úgy, hogy "kioktatja" a Klubvezetőt is a túl korán végrehajtott pergetés szükségszerű voltáról. Már csak azt árulná el nekünk, miként kívánja feloldani azon két állítása között az ellentmondást, melyek szerint a kezdő méhész legnagyobb bűne, hogy híg akácmézet pörget, s ehhez hozzáönti a híg,  fedelezéses és mikrobálisan erősen fertőzött mézet. Mindezt olyan akác-hordásban, ahol a méheknek nincs ideje a begyűjtött mézet beérlelni és legalább részlegesen lefedni... Az előző állításában pedig arról értekezik, hogy nem is híg akácméz volt a megromlott "méz", hanem híg, cukoretetéses lefedetlen lötty. Ön netán olyan akác-hordásban, ahol a méhek nem győzik a nektár érlelését, cukorszirup etetésével még szokta növelni  a mézhozamot? Mert egyébként nem értem, akác-hordás idején melyik az a "bioméhész", aki cukorsziruppal etetni szokott...

Mindezt teszi úgy, hogy "menetben" igyekszik mindenkit ellehetetleníteni, hitelteleníteni, leminősíteni amolyan "Geddekas-módra"... Brávó! Újfent hozta a "formáját"...
 

"A méhek az érett mézet fedik csak le"
Sajnos néha megesik,hogy a méhek nem csak az érett mézet fedik le.Bár ez a  telelőélelemre igaz,ha becsúszik némi technológiai malőr.Nem kötözködésből,csak nehogy zavart keltsen a minket meglátogató kezdők fejében,hogy ha le van fedve a kajcsi,akkor minden happy.  Ha jól dereng,talán pont ezért fejezzük be határidőre a beetetést,nehogy ne tudják beérlelni. Bár a telelő élelmet talán senki nem akarja elmarketingelni...legalábbis remélem. 

Arisaztaiosz!

Légy szíves ne kontárkodj! Lásd be, hogy ehhez a kérdéskörhöz az összeollózott ismereted gyakorlat hiányában semmit sem ér. 

Este talán részletesebben válaszolok, de csak azért, hogy az általad írottakon felbuzdulva nehogy hülyeségek rögzüljenek a kezdők fejében.

Arisztaiosz!

Szögezzük le! Nem azt írtam komám, amit te akarnál a számba adni, hanem a következőt:

Az a sejtésem, hogy nem az volt a legnagyobb baja a sziszegős akácméznek, hogy híg volt. A szépen kezelt híg akácméznek nem szabadna erjednie. Attól tartok, hogy más a baj.
1.
Fedelezéses mézet soha nem kap nálam a vevő, azt mi esszük meg, mert abba belekerülhetnek mézbe nem való dolgok is.
2.
Tisztátalanságok a pergetőben, mézes kannában, szűrőben, csapos kannában üvegben.
3.
De erre gondolni se merek. Éretlen cukoretetéses valamit pergetett ki a méhész és a természet adta savtartalom hiánya miatt erjed a végtermék.

Ez volt a kiindulás és a későbbiekben felsoroltam részletesebben azokat a közismert hibákat, amik bekövetkeznek. Amiről neked komám halevány lila sejtelmed se lehet, mert a méhészetet ugatod, mint kutya a holdat és ezért kutyulsz össze mindent mindennel és csak azt böfögöd vissza, amit a szádba adnak megbízóid és amit öntevékenyen összeollózol az internetről. Ja, ne feledjük el az ördögi rosszindulatodat sem.

Az általad összeollózott újabb ismeretanyag jó és hasznos, de a magyarázatod komám félrevezető.

A fedelezést miért KÖTELEZŐ külön kezelni?
A fedelezéses méz a munkaművelet jellegéből adódóan nagyon-nagy felületen és órákon, akár napokon keresztül érintkezik a levegővel. Nagy felületen belehullnak a levegőből a mikróbák. Rászállhat a méhecske a légy a por stb. A lépet kiigazítjuk, szépítjük fedelezés során, tehát levágunk oda nem illő, akár szennyezett részeket is.

Bemutattál egy összefüggést a levegő és a méz felületének páratartalma között. Nagyon tanulságos a fedelezés tekintetében, hiszen a pergetőhelyiségben a hőmérséklet magas és páratartalom szintén.
Tehát a fedelezéses méz nemcsak szennyezett, de a pergetőből kikerülthöz képest hígabb is.

A levegő páratartalmának a hatása a hordós mézre kicsi, mert alapszabály, hogy a hordó legyen tele és mindig le legyen zárva, a kiüvegezett mézre pedig szinte semmi hatása nincs. 

lindzzy válaszát köszönöm, időjárástól függően szinte évjáratonként más-más a fedett akácméz víztartalma.

A méz higroszkóposságával kapcsolatosan is olyan állítást tulajdonítasz nekem, amit nem mondtam. Miért ne lenne kapcsolat a cukorkoncentráció és a higroszkóposság között?

Állítod rólam, de olyat soha nem írtam, hogy a mézben csak és kizárólag a nektárból származó mikroorganizmusok lennének. Sőt alátámasztod azt, amit korábban írtam, hiszen idézed White írását, miszerint az érlelt sűrűbb méz mikróbában szegényebb. Természetes, hiszen a méhek többet dolgoztak rajta.

Irido!

Bocsáss meg. Valóban más a hozzáállásod, mint Arisztaiosznak.

A kaptáron belül a páratartalom kétféle. Ahol nem működtetik a klímát, ott a külső környezethez igazodik, ahol a méhek a klímát működtetik ott a hőmérséklet és páratartalom stabil, tehát nemcsak a fiasítás, hanem az érlelendő mézek fölött is. Ezzel biztosítják a dehidráló (vízelvonó) környezetet a nektár fölött, tehát segítik a nektárnak a mézzé alakulását sőt védik a le nem fedett mézet a behígulástól. A szöktetővel pl pont ez a probléma. 1 napig fenn kell hagyni, hogy hatékony legyen. Ez alatt az egy nap alatt a méhek nem fedik, tehát nem klímázzák a szöktetett fiókot és ha a méz nem eléggé fedett, a páratartalom pedig magas, akkor kellemetlenül hígulhat a méz. Ezért jó meleg száraz időben a legcélszerűbb szöktetni, pl. napraforgón.

Mivel szennyeződhet a méz, ha nem higiénikusan kezeli a méhész? Te is tudod a választ. Szinte bármilyen mikróbával, lehet baci, gomba, más egysejtű vagy akár soksejtű élőlény is. A körülményektől és a létszámtól, hogy mi fog felülkerekedni és elszaporodni, mi teheti tönkre a mézet.

Modelezz egy életszerű helyzetet 2010-ből, amikor akác alatt szinte folyamatosan esett az eső, tehát még a lefedett méz is híg volt. A kezdő méhész elköveti azt a hibát, hogy a fedelezésről lecsurgó leszűrt mézet ráönti a darabban levő utolsó hordó méz tetejére. A fedelezéses méz erősen szennyezett és híg. Elindul a mikróbák anyagcseréje, elindul a bomlás. A bomlástól gyorsan csökken a cukortartalom, tehát tovább hígul a méz felső része, ami még jobban kedvez a szaporodásnak. Egyre mélyebb rétegben, egyre több mikróba dolgozik. A folyamat addig tart, amíg vagy a tápanyag fogyása vagy a bomlástermékek felszaporodása vagy mind a kettő meg nem akadályozza a mikróbák anyagcseréjét. Az utolsó előtti hordóban szintén híg akácméz van, de nincs elszennyeződve, ezért a méz érintetlen, évezhető és értékesíthető marad.
Tehát ahogy a vita indulásakor írtam, önmagában az akácméz hígabb állapota nem elégséges oka a méz megromlásának. Kell egyéb körülmény is.

Laci!
Én pedig azon erőlködöm, hogy azt értsd meg, hogy a méhek amikor szárítják a mézet, akkor azok nem vonják ki a levegőből a páratartalmat. Egyszerűen mozgatják a levegőt. A  keretek feletti magasabb páratartalmú levegő helyébe  az alacsonyabbat terelik. A páradiffúzió elve alapján a magasabb helyről megy az alacsonyabb felé a méz víztartalma. Ez addig megy, míg az adott hőmérsékleten a levegő még képes magába szívni párát. Ha már nem akkor kicsapódik a víz. Ha csak ugyanolyan telített levegőt tudnak odaáramoltatni, akkor az a mézből nem képes felszívni a vizet, sőt fordítva mehet végbe a folyamat: a méz veszi fel a levegőből a vizet higroszkópos tulajdonsága miatt. Persze helyes a meglátásod a tömeg-felület arány vonatkozásában: a fedelezés a leginkább az, amelyik képes vizet felvenni, és a hordóban levő kevésbé, a zárt üvegben lévő pedig nem. A másik: Mikrobaként belekerülni nagyobb mennyiségben is csak azok tudnak, melyek a pörgetéskor már belekerültek. Ha egy mikrobának az életfeltételek kedvezőek (híg a méz), akkor elszaporodik benne: sokkal több lesz ott, mint amit a nem higiénikus mézkezeléssel  vittél be. Egy megfelelően sűrű mézet beolthatsz borélesztővel: nem fog megerjedni, mert nagyobb az ozmózisos szívóereje, mint amit az élesztő kibír. A baktériumok pedig ennyit sem. Naponta kerül  az emberek asztalára Salmonellával fertőzött baromfihús, de akár disznóhús is. Ettől senki nem betegszik meg. Attól betegszik meg, ha a szaporodásának kedvező feltételeket teremtenek, és hőkezeléssel sem pusztítják el utólag. Ilyen feltétel, ha szobahőmérsékleten marad a hús, de még inkább ha darabolják, ne adj isten ledarálják és szobahőn hagyják. Ha ez nincs megfelelően hőkezelve, akkor van a gond: pl. kolbászt készítenek belőle. Ha a kolbászt kiszárítják, a nedvességtartalma lecsökken egy meghatározott értékre, akkor a benne levő Salmonella elpusztul. Fogyasztható. A nagy előállítók ma már nem is azt nézik, hogy van-e benne Salmonella, hanem, hogy mennyi a vízaktivitása az adott terméknek (a szabad víztartalom, tehát, ami nincs lekötve a szárazanyagban, mert csak ebben tud szaporodni a mikroba) . Ha az megfelelő, akkor nem kell tovább érlelni (ami itt is száradást jelent) . Tehát téves az az elképzelés, hogy az élelmiszerek minőségromlása azért nem következik be, mert nem kerül bele  kórokozó. Az élelmiszerek tartósítása azon az elven alapszik,hogy a szaporodási feltételek nem lesznek alkalmasak. Ez pedig legtöbbször együtt jár azzal, hogy a már elszaporodott mikroba elpusztul, vagy ha nem akkor a csekély mennyisége miatt nem okoz problémát (ilyen pl. a Listeria monocytogenes.)

Ezzel teljesen egyetértek. Egy kiegészítésem van. A szárító hatást. vízelvonást nem csupán a ventilálás okozza, hiszen, ha mindig vízpárával lenne telített a levegő, akkor hiába lenne ventilálva, egy cseppet se csökkenne a lépben tárolt anyagok víztartalma.

A méhcsalád hőmérséklete átlagban 34 C fok, de időközönként és helyenként 20 percre izzó pontok jelennek meg, vagyis 43 C fokra hevíti környezetét egy-egy dolgozó. Miközben a külső levegő hőmérséklete még a 34 C fokot is ritkán éri el és a 43 C fokot még ritkábban. Minél magasabb a levegő hőmérséklete, annál több párát képes elnyelni, tehát a kaptárba érkező alacsonyabb hőmérsékletű akár telített páratartalmú levegő a lépek között felmelegedve csökken a relatív páratartalma, tehát fel tud venni még vizet a környezetéből. Minél magasabb a levegő hőmérséklete, annál több vizet tud "magába szívni", tehát elvonni a készülő mézből. Nem véletlen, hogy tavasszal akácvirágzás idején a kaptár éjszakai súlycsökkenése nagy, hiszen a kaptárba érkező levegő hőmérséklete 5-15 C fokos, miközben a mézeslépeken minimum 34 C fok van, tehát a 20-30 C fokos felmelegedés során a levegő párabefogadó képessége óriásit nő. Minél melegebb és minél párásabb az éjszakai külső levegő, annál hosszabb idő kell a méz érleléséhez.

Nem szóltam még a méznek egy sajátos rendkívül értékes tulajdonságáról, hogy a mikróbák szaporodását sokkal jobban gátolja, mint azonos koncentrációjú cukoroldat. Ezen alapul a sebfertőtlenítő, sebgyógyító hatása is. De ugyanezen tényezők járulnak hozzá ahhoz, hogy a tisztán kezelt, de híg (akár 75 %-os) akácméz ellenáll a mikrobiális folyamatoknak. Tapasztalatom szerint tisztán és helyesen tárolva nem erjed meg. Ahogy magában a lépben sem erjed meg a nyitott méz nyáron, csak majd télen, amikor nagyon erőteljesen be tud hígulni a méhcsalád párájától. Nem mértem meg az ilyen csöpögősre hígult mézek cukorszázalékát, de feltételezem, hogy 50 % alatti. Télen, koratavasszal mérni fogom.

Látod pl. ez is egy jó gondolat, hogy túlmelegítéssel képes még eltávozni víz a nektárból. De pontosan ezért nem szabad hígan pergetni, hanem a méheknél kell ilyenkor még hagyni.