Nos, Pink Panther az arányt eltalálta, de eltúlozta a dolgot. Az eredmény: Attila kiváló minőségű akácmézének 1 kilogrammjához fél kilogrammnyi mennyiségű repcemézet lehetne hozzákeverni, cukormézből pedig 1 kg-ot, azaz még ugyanannyit. Ekkor az eredmény az elnökségi állásfoglalásban meghatározott (amit 7 igen, 3 tartózkodás és 1 ellenszavazattal fogadtak, el, ha jól értettem). Ez ugye az F/G értékre vonatkozik, mint hígítás. Azért merem pusztán arra leszorítani a dolgot, mert az elnökségi állásfoglalás pollen tekintetében azt mondja ki, hogy a hordási időszaknak megfelelő legyen. Ezt pedig Attila méze biztosítja, függetlenül a keverékben szereplő aránytól. Amennyiben pollenszámhoz lenne kötve, akkor már kétséges lenne a hígíthatóság. Bross Péter pollenarányra vonatkozó érvelését én elfogadom, egyetértek vele, pusztán abban nem, hogy ezért nem is kell számszerű értéket meghatározni. Úgy hallom, hogy a hatóság számára sem elfogadható, és megjelent a kommunikációban az általam javasolt pollenszám a pollenarány helyett. Diasztáz vonatkozásában a keverés nem lesz kimutatható, hiszen mindkét esetben az eredeti komponensek is kielégítik az előírást. Más módon hogyan lehetne kimutatni a keverés tényét? Elfogadom Bross Péter érvelését, hogy NMR-rel nem. Réges-régen benne van mindkettő az adatbázisban. Repce hozzákeverés teljesen legális, hamisítás ténye nem merülhet fel, ezért a továbbiakban a cukormézes keverésre fókuszálok.
Prolin kimutatás és elektromos vezető képesség vizsgálata jöhet számításba. Amennyiben Attila mézét akarná valaki ilyen mértékben hígítani, szerintem nagy valószínűséggel kibukna ezen két vizsgálattal. Azonban a magyar átlagméz hígítását, ha pl. a zárszalagos mézeket annak tekintjük, már ezen két paraméterrel sem lehetne kimutatni, amely egy bíróság előtt is megállná a helyét. Ugye nagyon fontos azt látni, hogy sokak titkolt várakozásával ellentétben ezen kétféle hígítás lehetősége a méhész kezében legalább annyira ott van, ha nem jobban, mint egy üvegező vállalkozás kezében. Ebben a vonatkozásban írtam a zöldön, hogy a Klenáncz és az Aranynektár mézeinek átlagos F/G értéke 1,45. Nos a PDF fájlból OCR-rel konvertált adatbázisomat ellenőrizve találtam azóta hibát benne, melyet javítottam, így az Aranynektár akácmézei 1.53-as értéket értek el. Elnézést az ottani hibáért. A zárszalagos mézek átlaga:1,61
Mi az én problémám? A mézhamisítás tudtommal jogi megítélését tekintve bűncselekmény. Egyes országokban a dopping is az, tehát börtön jár érte. Ha tíz évvel később tudják bebizonyítani, akkor is. Szeretném felhívni a méhészek figyelmét, hogy a cukoretetés nem kerülhet a mézbe. Sem a nádcukor, sem a répacukor. Az, hogy most a méhészek répacukorral etetnek, nem pedig nádcukorral, azzal hallgatólagosan azt ismerik be, hogy hamisítanak. Azért írom többes szám harmadik személyben, mert én ezt már ide is leírtam, hogy én sosem figyelem, hogy nád vagy répa. Ugyanis nem kerülhet bele a mézbe! Azért, mert most csak a nádcukrot lehet felismerni, lehet,hogy holnap már a répacukrot is. Odaát írtam, hogy én pl. mit találtam. A méz invertáz enzimje úgynevezett fruktozil transzferáz aktivitással rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy a szacharózt, mely egy fruktóz egy glükóz, a fruktóznál fogva bontja ketté, majd ezt átviszi egy másik szacharózra. Ezáltal FruktoOligoSzacharid-os lesz a méz. Magyarul: FOS-os. Tényleg ez a nemzetközi rövidítése.Hát elég bizarrnak tűnik, de talán így a méhészek agyában jobban fog rögzülni. Azt tudni kell, hogy a FOS-os méz szerintem sokkal értékesebb, mint a FOS-talan. Ugye az akácméz szacharóztartalma magas, ezért abban tud elvileg több keletkezni belőle. Ez még méznek is nevezhető. Ha azonban cukrot etetünk a méhekkel akkor az mézhamisítás, hiába állítunk elő vele értékes táplálékot. Ezek ugyanis a prebiotikumok, amelyek a probiotikumok táplálékai. Ezek kellenek ahhoz, hogy a probiotikumok ki tudják fejteni a hatásukat. Tehát lehet, hogy nekünk méhészeknek jobban megérné ebből termelni évente egy-két mázsát, mint 30 kiló akácot. De ez nem méz. Gondoltam, hogy le kellene védetni magát a nevet. Ez a mézben a kesztóz nevű triszacharid (2 fruktóz egy glükóz), esetleg az is lehet, hogy nisztóz is van benne (3 fruktóz egy glükóz). Ez lenne, hogy pl. KE-NISZTÓZ. A konkurenciának pedig megmaradhatna a FOS. Beszédes neve lenne egy táplálék kiegészítőnek, ami hála Istennek a konkurenciáé, nem a miénk. Azonban a történet nem olyan egyszerű. Ugyanis van a mézben egy másik enzim is, az alfa glikozidáz. Ez nem a fruktóz felől bontja a szacharózt, hanem a glükóz felől. Tehát a két enzim versenyzik egymással. Sőt az is lehetséges, hogy az alfa glikozidáz lebontja a kesztózunkat is. A nisztózt szerintem nem tudja lebontani, mert ha a két végén fruktóz van, akkor nem fér hozzá. Ha egyik végén glükóz van, akkor a maradék két összekapcsolt fruktóz, így pedig inulinnak kellene képződnie. Az viszont szerintem nincs a mézben, és inulináz sem, ami lebontaná. De lehet, hogy rosszul tudom. Szóval a KE-NISZTÓZ gyártásunk nagy ellenfele a glikozidázunk. Lehetséges azonban, hogy ezt műgyantával meg lehetne kötni, így nem lenne akadálya a KE-NISZTÓZ méhészek által történő gyártásának. Ehhez azonban már speciális üzemre lenne szükség. Annyi mindenkinek lejön ugye, hogy ennek semmi köze már a mézhez.
Azonban ott van a kesztóz kimutatási lehetősége a hamisított mézből. Teljesen mindegy, hogy répa vagy nádcukor volt az alapanyag. A mézben bizony változó mennyiségben van benne : 0,5 és 1,5 százalékban. Szerintem ott magasabb, ahol több volt eredetileg a szacharóz, tehát az akácmézek esetén. Vagyis az alfa glikozidáz bontja ugyan, de nem teljesen. Kialakul egy egyensúlyi elegy, mely a kezdeti koncentráció függvénye. Ha így van, ahogyan gondolom. Ha pedig a kezdeti koncentráció emelése magasabb kesztóz szinteket eredményez, akkor bizony a cukorral történő hamisítás nagyon könnyen kimutatható lesz. Hiába nagyon egészséges, mégis bűncselekmény.
Akit esetleg érdekelnek a számítások annak azt is prezentálom.