Beszéljünk komolyan és vizsgáljuk meg, hogyan éri a munka bérek emelkedése az ágazatot.
1./ Vannak a nagyméhészek 1000 család vagy afölött. Ők elvileg nem függnének a munka bérektől, mivel nem abból élnek.
Ám, nekik muszály alkalmazottakat alkalmazni egész évben, hiszen nézzünk szembe a tényekkel, egyedül nem bírják. Alkalmi munkás már nincs. Vagy ha még van, az olyan is. Senki, aki képes valamire, nem vár arra, hogy időszakosan alkalmazzák, valamikor az év folyamán, négyszer, ötször. Ennek véget vetett a közmunka, ugyan is akit oda felvesznek, az már nem igen megy méheket pakolni éjszaka, ha nappal meg dolgozik.
A nagyméhészek ma ott tartanak, hogy mindennel próbálkoznak. A méztermelés mellett, méz felvásárlással, anyaneveléssel stb.
Tehát igaz ugyan, hogy a méhállomány tulajdonosát nem befolyásolja a munka bérek emelkedése, és ezzel összefüggő munka erő hiány, ám alkalmazottain keresztül ő is versenyben van.
2./ Azok a fiatal méhészek akik száztól több családdal méhészkednek és most vállnának főállású méhészeké.
Ők azok akik nem tudnak már egyedül méhészkedni de még nem tudnak megfizetni egész évben alkalmazotatt.
Tehát ő választhat vagy bele vág, vagy marad, de mivel alkalmi segítség nélkül már ez sem működik, kénytelen csökkenteni az állományt, amiből meg megélni nem lehet, /1200 ft-os akác stb./ tehát választhat, vagy megy dolgozni vagy marad továbbra is. Ez általában rögtön eldől azoknál akik dolgoztak már külföldön. Méheiket egyenlőre valami ismerős méhészre hagyják azzal, hogy ha haza térnek vissza kapják, és folytatják. Ez néhány esetben működik is, de legtöbbször aztán eladásra kerülnek, mivel az illetőknek semmi kedve már vissza térni az igen kockázatos ágazatba.
3./ Azok akik a családtagjaikat bevonják a méhészkedésbe, azok közül van az a csoport aki a szüleit, felségét stb vonja be. De, a szülők öregszenek, a feleség meg szintén inkább biztos munka hely felé néz. Általában mindenki a biztosat keresi.
Aztán vannak akik nagyobb állománnyal, már komolyabb segítséggel, a gyermekeikkel méhészkednek.
Itt viszont a gond az, hogy a munka is , de a jövedelem is szétoszlik. Nem lehet egy fiatal felnőtet ingyen dolgoztatni.
Másrészt megfigyelhető az is, hogy a nagyobb és esetenként jól működő méhészek utódai, a méhészetekben felnövő fiatalok, akiket nem mellesleg a méz pénzen iskolázott ki az illető, nem folytatják tovább. Ismerjük be, nem lehet azt mondani egy majdnem 4-500000 ft-os fizetésért dolgozót, hazahívni, hogy húzgálja a méheket sárban esőben stb. Ráadásul, mivel méhészetben nőtt fel, tudja miről van szó.
4./ Idősödő nagy méhészek.
Segítség híján szűkítik az állományt. Eladják, vagy csak nem szaporítják újra.
5. Fiatal, munkahely mellett méhészkedők.
A család szám itt is erősen korlátolt. Ráadásul már a vándorlás is kétséges. A munka idő határoz meg mindent. Sokan csinálják, ám az állomány szám itt maximalizállódik 40-60 család között
6. Fiatal, pár éve kezdők.
Nálam vannak vagy hárman, vannak még méheik. Mondom, vannak még. De már csak a méhek, mert őket elérni már nagyon bajos, mivel általában nincsenek otthon.
7./Nyugdíjasok
Ezt a réteget bemutatni se kell.
Jön a nyugdíj és még amennyivel bírnak. Inkább a méheket szeretik. Most is tudok olyat aki már eladja méheit, illetve egy részét. Ízületek, gerinc sérv, segítség hiánya. Soroljam még?
A méhészkedést leginkább megnehezítő tényező a vándorlás. Aki nem vándorol az tovább tudja csinálni, akinek vándorolni kell, az előbb abba hagyja.