Kedves kopasznyakú. /Most csapdába estél, mert szeretek magamról beszélni./
Képzeld, nekem saját erdőm van, saját műhelyem, és saját magam által saját magamnak maximált családszám.
Nem mellesleg én vagyok a 3 generációs méhész. Megvan, /bár most kérték kölcsön/ az Örösi féle méhek között című könyv még 1957-es kiadás.
Először is. Foshatnám kifelé az olcsó szlovák deszkából készített kaptárakat, itthon vagyok ráérek. Minden szerszámom megvan. Aki járt fenn a fecebook-on az láthatta a műhelyt. Sőt azt is, hogy milyen kaptárokat gyártok, részletesen, hogy hogyan csinálom, minden külön művelet lefényképezve. Sőt azt is elmondom, hogy még kérnek is rá, hogy készítsek kaptárokat pénzért, de nem teszem.
Lehetne nekem is több száz család. Én azonban úgy gondolom amit elbírok látni, és amire oda bírok figyelni az nem több mint 70 család. Lehet, hogy más ügyesebb és okosabb, de nekem ennyi bőven elég. Én azt tartom inkább legyen kevesebb ám ütőképes csapat, minden eszközzel felszerelve.
Harmadszor. Nekem van erdőm, ennyi méhet békében eltartana, ha más nem terhelné le. Valószínűleg ismeri mindenki a 10 tehenes környezetvédelmi példát, a legelő leterhelésről. Akácon nem kell idegen területre pakolnom, sőt azt is elmondom, ha kell van még egy földterület amire behozhatom a méheket a lakóhelyemhez közelebb is.
Negyedszer. Nekem már a nagyapám is méhész volt, kis országos meleg építményű kaptárokkal méhészkedett, és a facebbok-on a képem helyén édesapám van, amit 1960-ban áll a méhese előtt és nézi őket.
Ja és mellesleg, nekem is van már benne úgy 40 évem, csak amikor már saját méheim voltak onnantól számolva.
No most, én úgy érzem, ha valakinek abba kell hagyni az nem én vagyok, hanem hagyja abba az, akinek nem hogy méhlegelője, de még vakond túrása sincs.
Ha pedig nem hagyja abba, akkor legalább korlátozza magát, mert bizony úgy járunk mint a fent említett tehenes gazdák a legelővel, hogy a végén minden tehén éhen döglött.
De még ez is részlet kérdés most, bár a ti szemeteket elhomályosítja a remélt OMME-s hatalom átvétel, de bizony a józanabbak látják amit én mondok, hogy minden fejlődött, csupán a méz értékesítés maradt a 90-es évek szintjén. Akkor is annyit adtak a mézért amennyit akartak, és ha akarták elvitték, ha akarták nem. Tavaly egy pécsi professzor előadását hallgattam Zalaegerszegen. Bocsánat, hogy a nevére nem emlékszem. Aki valami marketinget oktatott az egyetemen, ő mondta, hogy azt az áringadozást egyetlen ágazat sem bírná ki sehol a világon, amit a Magyar méhész kibír. Emlékszem a 90-es évek közepén két három olyan évre, amikor bizony a kiváló minőségű akácméz nem kellett senkinek.
Na, most talán ki kell térni, a hordódongákra. /Tud. ill. nekem a környezeti asszisztens a legmagasabb végzettségem onnan ismerem ezeket./
Képzeljünk el egy fa kádat, amit valami csapnivaló kádár készített, és dongái különböző magasságúak. Ebbe a kádba a annyi vizet lehet tölteni ameddig a legalacsonyabb donga ér.
Tehát ha egy hordót alkotja méhészkedés donga, a méhlegelő donga, aztán a méhészeti eszközgyártó donga és a végül a mézértékesítési donga, akkor bizony ez a kád annyit ér amennyit a legalacsonyabb donga, jelen esetben a mézértékesítés donga kibír. És ez ahogy látom egyre jobban töredezik lefelé. Ne vezessen félre senkit, hogy akkor amikor alig van akácméz, akkor aránylag magas a méz ára, amikor egy gyenge közepes termés már túltermelési válságot okoz.
Nem tudom érthető e, ha nem lenne az, kérdezzétek a főnökötöket majd ő el magyarázza./ Nem Csujára gondolok. Arra a másikra./
Egy biztos kedves kollégák , még a 90-es évek közepén volt remény, most egyre nagyobb bajt látok mivel nyugat Európa egyre nagyobb zűrzavarba süllyed és ez csak a kezdet.
De, lehet ezt az én hagymázos álmomnak is betudni, bár ne így legyen, de ez nem kívánság műsor. Azonban úgy látom ti még optimistán látjátok a helyzetet, nevezetesen, hogy az Omme elnök leváltása mindent megold. Hát én aszondom /ahogy csuját meg a kiskakast megismertem/ hogy nem, sőt akkor kezdődik majd a nagy hadd el hadd, erre fel is készülhettek, ha nyertek. Mondom ha....