Mennyi lesz még ??
http://www.ma.hu/belfold/266385/Ujabb_mezhamisitasi_botranyra_derult_feny?place=srss
Atyám!
Nem ártana vetnie egy szempillantást a hír megjelenésének dátumára... Ezen a híren kár most borongani, szakállasabb az, mint Chuck Norris és Joulupukki együtt...
Egyébként meg botrány lesz még bőven! Először azért, mert amíg megéri komolyabb büntetéstől mentesen hamisítani, csalni, addig hamisítanak, csalnak tovább, rendületlenül. Másodszor meg azért, mert a csalási, hamisítási esetek megszellőztetése, a botránykeltés az egyetlen komolyabb fegyver a mézpiac szereplőinek bel- és külháborúiban, elvégre egy elemi erejű köríves rúgással csak Chuck Norris képes felvenni az egész világ ellen a harcot. Ilyen háborúk pedig lesznek a jövőben is, reménykedhetünk tehát, hogy nem maradunk jó szaftos botrányok nélkül ezután sem. Mindig lesznek, akiknek megéri a botránykeltés, ráadásul az árutermelő méhészek túlnyomó többsége kiválóan manipulálható, s aránylag könnyen elhiszi, hogy a botrány "érte van". Eszébe sem jut, hogy őt most éppen manipulálják, kikaparja tehát a gesztenyét azoknak, akik "megetették"... Jenő szokta idézni Fekete Istvánt, aki azt írta a Vuk-ban: "...és a disznóólban Csám horkolt, és azt hitte álmában, hogy őt az ember szeretetből eteti." Hát egy fityfenét! Csámot a sonkájáért, kolbászáért, hurkájáért "szereti" az ember, a méhészt meg a mézéért a kereskedő. Azért a mézéért, amit tisztes nyereség mellett el lehet adni. Ha éppen nem lehet nyereséggel eladni, akkor már nem is "szereti" annyira. Nem idézném a mézbotrányok, mézpiaci háborúk hazai történéseit, a régi motorosok pontosan emlékeznek a szereplőkre és a botrányok kimenetelére is. Csak nem mindenki akar közülük pontosan emlékezni. Azok meg főleg nem, akiknek valamilyen érdeke fűződik az amnéziához.
Sajnos kevesen látják itt is világosan a hátsó szándékokat, s még kevesebben vannak, akik ki is mondják: a "király" bizony meztelen. Itt talán Jenő, amott meg Bükk...Mások mintha valamilyen álomvilágban élnének, elrévednek a "hungarikum" akácmézünk mákonyától, mintha a globális világpiac nem is létezne. Pedig létezik, s nem tudom, hogy akik szereplői ennek a piacnak, miért etetik azzal a méhészeket, hogy itt csak a "kínai szutyok" okozza a bajt. Ha a kínai szutykot majd már nem lehet eladni a világpiacon, akkor kit okolnak a piacvesztésünkért? Vietnamot, Indiát, Argentínát, Brazíliát? Már egy ideje, hogy Kína után Törökország és Ukrajna a legnagyobb méz-beszállítók a világpiacon, s mostanság mindkettő az Unióba törekszik! Nem nehéz megjósolni, hogy ha "előszobások" vagy tagországok lesznek, mi a jövője az uniós mézpiacnak, s azon belül a magyar akácméz-hegemóniának, ráadásul mindketten kiszorulni látszanak az orosz piacról... Majd találnak maguknak másik, új piacokat, a piac ugyanis elsősorban kereslet, azon belül pedig főként ár kérdése. Talán az sem titok, hogy a magyar méhész nem volt, s ma sem hajlandó a valódi szövetkezésre, Bross már a Méhészet 2006. májusi számában megírta a Magyar Méhész Zrt. nekrológjában. Bár Bross "meglátásairól", látnoki képességeiről egyébként megvan a külön-itt cseppet sem népszerű- véleményem, de a magyar méhész szövetkezési habitusáról vázolt portréja nagyjából helytálló. Ez közel tíz éves történet. Már csak az a kérdés, miért nem akkor mondott le az elnöki posztról, mikor szembesült azzal, hogy az akkori szervezett és nem szervezett magyar méhészek 30 %-a sem támogatta az elképzelését? Nagyernyei Attila szerint ma sem érett a helyzet egy ilyen szintű összefogásra, s ezt el is hiszem neki. Más kérdés, hogy Bross látnoki szerepének megítélésében nem képes átmosni az agyam, a brossi tavaszvárós-titanicos agyrém-előadás pozitív értékelésének érdekében képtelen épkézláb érvekkel előrukkolni a Klubvezető. Az előadás egyébként ma is fent van a Klub "XI. Szekszárdi Tavaszváró Méhésznap-Szakmai Konferencia" témájában, visszahallgatva egy vak hang sem hangzott el a mézpiac várható nehézségeiről. Brossnak fogalma sem volt -mert nem is lehetett- a valódi problémákról, helyette összelapátolt pár masszív kép- és fogalom-zavart (Titanic, ruderális területek vö. biodiverzitás, C 3-as cukrok), s nekiment egy csomó dolognak, ami az ő "királyságának" termése volt (támogatási rendszer, versenyképesség és hatékonyság növelése, méhsűrűség, telephely-nagyság, méhegészségügy, méhész- és méhcsaládszám-növekedés, ="amerikás modell", stb.). Furcsállottam, hogy el kellett ahhoz hagynia a "trónt", "trónok egy részét", hogy feltisztuljon a látása... Abban viszont egyet tudok vele érteni, hogy "a rövid távú személyi érdekek [érvényesítésének és érvényesülésének szándéka] egyértelműen nem segítik az ágazat hosszú távú érdekeit" [a zárójelben lévő kiegészítés az értelmezés javításához tőlem származik], valamint a magam részéről javasolnám kiterjeszteni e meglátást a hosszú távú személyi érdekekre is, az egykori elnök elég hosszan (mintegy 17 évig) időzött az érdekképviseletben ahhoz, hogy mindezt helyesen fel tudja mérni. Már csak ezért sem vélem helyesnek restaurálásának gondolatát és szándékát, noha be kell látnom, hogy sokan szeretnék őt újra pozícióban látni. Jobban tenné, ha a konfliktusmentes érdek-képviseleti munka érdekében belátná, hogy a felmelegített székelykáposzta ugyan lehet finomabb, mint a friss, de ez az érdekképviselet elnöki posztjára nem feltétlenül érvényes. Támogatóinak is javasolnám, hogy ne feltétlenül erőltessék a restaurációt, bár ha újra befagyna a Duna, s annak jegén a magyar méhésztársadalom újfent királlyá óhajtaná kikiáltani a már egyszer távozott elnököt, nem lenne okom ellene mondani a közakaratnak. Mint szokás mondani "Ü szakajtá, Ü es szagujja...". Az sem lehetne már akadálya a megválasztásának, hogy nem tagja az OMME-nek, mint hallom, mostanság a tolnai Egyesületet erősíti ... Csak azt a hülye önkorlátozást ne említette volna, s az sem vált volna ártalmára az előadásának, ha Hankiss mellett megemlíti, hogy a hankissi példa eredetileg Garrett Hardin "The Tragedy of the Commons" című cikkéből meríttetett:
http://www.sciencemag.org/content/162/3859/1243.fullNo, mindegy, legalább jó messzire sikerült elkalandoznunk az eredeti felvetéstől, s cselekedtük mindezt úgy, hogy eszünkbe sem jutott a méhészek védőszentjének, Szent Ambrusnak a közbenjárását kérni szándékaink érvényre jutásához. Pedig az egykori milánói püspök és egyházpolitikus nem tehet róla, hogy a jelen OMME vezetés és egy szlovák mézlovagrend is megünnepelte névünnepét, ráadásként nem ártana egy autentikus védőszent sem az ágazatban, a mi Szent Ferencünk az évek hosszú során sem volt képes Európa letarolását követően Trianon-nyomorította kis hazánk méhészetét megváltani, bár ami csak késik, az nem okvetlenül múlik es... Ő -gondolom- rajta van...
Nos, ahogy olvasom, az írás közben szépen egymásnak feszültek a gondolatok, s próbálják néhányan megváltani az ágazatot is. Magam hajlamos vagyok Jenővel érteni egyet, ő ugyanis már letette a névjegyét a szakmában és a boldogulásban is, és mintha összebeszéltünk volna, hasonlóan látjuk: nem a kakas rikoltozására kel fel minden pitymallatkor a Nap, s mint egy klasszikus közgazdásznak (Keynes) tulajdonított aranyköpés is mondja: "The money likes silence..."
No, veszekedés helyett inkább kívánja mindenki: Szent Ambrosius, méhészek védszentje, legyél velünk...!